Salgótarjáni sortűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salgótarjáni sortűz
Ország Magyarország
HelyszínSalgótarján
Célpontfegyvertelen tüntetők
Időpont1956. december 8.
Típussortűz
Áldozatok46
GyanúsítottakBiszku Béla,[1] Orosz Lajos, Lévárdi Nándor és Szoboszlai Ferenc
Térkép
Salgótarjáni sortűz (Nógrád vármegye)
Salgótarjáni sortűz
Salgótarjáni sortűz
Pozíció Nógrád vármegye térképén
é. sz. 48° 06′ 15″, k. h. 19° 48′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 15″, k. h. 19° 48′ 27″

A salgótarjáni sortűz az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni leszámolások legvéresebb sortüze volt.[2] 1956. december 8-án adták le, amikor mintegy 4000-en összegyűltek a megyei tanács épülete előtt, két munkástanácsi vezető (Gál Lajos és Viczián Tamás) szabadon bocsátását követelve. Az áldozatok teljes száma máig nem ismert.[3][4][5]

Előzmények[szerkesztés]

Az MSZMP Intézőbizottsága 1956. november 21-én határozatot adott ki, miszerint „egyes gócokat erőteljesebben kell karhatalommal védeni. Itt a szervezést gyorsítani kell: Miskolc, Pécs, Salgótarján”.[6]

December 8-án Steigerwald Ottó, a tanács elnökhelyettese néhány társával együtt Budapestre ment a munkások küldötteinek országos gyűlésére, valamint Kádár Jánossal tárgyalni akart a munkások követeléseiről. Marosán György kijelentette: „Mától kezdve lövünk”.[7]

Gál Lajost és Viczián Tamást letartóztatta az ÁVH, bizonyára ennek hatására bányászok, ipari dolgozók és néhány útközben csatlakozó ember a megyei tanács épülete elé vonult a kiszabadításuk érdekében.[8]

Tizenegy óra körül már mintegy négyezren tüntettek, követelték a letartóztatottak szabadon engedését, a szovjet csapatkivonást.[9] Eközben figyelmeztetőlövések dördültek.[8]

A sortűz[szerkesztés]

A figyelmeztetőlövések után a tömeghez tartozó Ferencz István egy ártalmatlan hanggránátot robbantott föl, amelyre tüzelni kezdtek a karhatalmisták, rendőrök, sőt a szovjet katonák és a helyszínen lévő tankok géppuskásai is. Az emberek nagyobb része pánikba esett, néhányan visszalőttek.[8] Legtöbben menekülés közben, a hátukon sebesültek meg.[9]

A mindenfelé irányuló lövések a tüntetőkön kívül más embereket is megöltek.[7] Egy közlemény azt állította, hogy az „ellenforradalmár provokátorok” gránáttal támadták meg a szovjeteket és a karhatalmistákat. Az ORFK helyszíni megfigyelése ellentmondott ennek, ám az ehhez kötődő jegyzőkönyveket titkosították.[8]

Egy kormányhivatalnok 10 körülire, majd 56-ra becsülte a halottak számát. Jakab Sándor párttag 80 körülire becsülte az elhunytakat. Egy másik hivatalnok 131-et feltételezett.[7] Név szerint 46 halottat ismerünk.[4] Az ismert áldozatok közül 33 férfi, 11 nő és 2 gyerek volt egy kutatás szerint.[5] A sebesültek száma a 150-et is meghaladhatta.[3]

A lövöldözés befejeztével a salgótarjáni kórház rádión keresztül önkénteseket toborzott a sebesültek ellátására.[10]

Név szerint ismert áldozatok[szerkesztés]

  • Angyal Pál (43 éves)[11]
  • Balázs József (31 éves)
  • Bártfai József (30 éves)
  • Benkő Imre ( 59 éves)
  • Chmell Tibor (17 éves)
  • Dávid Lajos (25 éves)
  • Fekete Imre Nándor (25 éves)
  • Fekete József (19 éves)
  • Fényes Ilona (17 éves)
  • Fényes Sándor (24 éves)
  • Gálfi János (23 éves)
  • Gubányi Ferenc (45 éves)
  • Havasi László (17 éves)
  • Jónás János (23 éves)
  • Kakuk József (10 éves)
  • Kiss Gábor (17 éves)
  • Kiss István (22 éves)
  • Kluka József (15 éves)
  • Koczka László (18 éves)
  • Kosléder László (22 éves)
  • Kostyál Endre (28 éves)
  • Krupa János (21 éves)
  • Mihály Ilona (18 éves)
  • Molnár Józsefné (26 éves)
  • Molnár Zsigmond (45 éves)
  • Nagy Béláné (20 éves)
  • Nagy Sándor (50 éves)
  • Németh Ferenc (27 éves)
  • Pallai József (20 éves)
  • Peresi Ilona (21 éves)
  • Ravasz István (18 éves)
  • Sály Miklós (20 éves)
  • Szabó Gyula (24 éves)
  • Szabó János (22 éves)
  • Szarvas Pál (30 éves)
  • Szőke Zoltánné (38 éves)
  • Telek Erzsébet (22 éves)
  • Telek Ilona (23 éves)
  • Tóth András (20 éves)
  • Tóth Sándor (31 éves)
  • Tóth Sándor (48 éves)
  • Vámos Józsefné (26 éves)
  • Vilcsek Ilona (27 éves)
  • Vlcsovszki Rezső (50 éves)
  • Dr. Wágner Jenőné (42 éves)
  • Zaff József (18 éves)

Következmények[szerkesztés]

Közvetlenül a sortűz után Salupin városparancsnok a lakosságot a fegyverek leadására utasította. Kijárási tilalmat rendeltek el, feloszlatták a Nógrád Megyei Munkástanácsot, és a sortűzért is a szervezetet tették felelőssé.[2][5][10]

A sortűz után 21 ember ellen indítottak pert, Ferencz István, a hanggránát-robbantó 12 év börtönbüntetést kapott, 1963-ban szabadult. A további húsz vádlotton az ítéletet nem tudták végrehajtani, emigráltak.[8]

Ítéletek[szerkesztés]

1999-ben a karhatalmisták közül Orosz Lajost 5 év, Lévárdi Nándort és Szoboszlai Ferencet 2-2 év börtönbüntetésre ítélték „egy rendbeli emberiség elleni bűntett” miatt.[12]

2012-ben Biszku Béla kommunista politikust az 56-os sortüzekkel kapcsolatban több ember ellen elkövetett emberölésre való felbujtás háborús bűntettével gyanúsította meg a Fővárosi Főügyészség. Az ügyészség állítása szerint a sortüzek – köztük a salgótarjáni is – részben a politikus döntésein alapultak.[13] 2014-ben első fokon elítélték, de a jogerős ítélet kimondása előtt, 2016-ban meghalt.[14]

Emlékezete[szerkesztés]

A sortűz helyszíne a December 8-a tér nevet viseli a sortűz dátuma után.[15]

1956 – a salgótarjáni sortűz címmel dokumentumfilmet forgattak Vékás Péter rendezésével 2006-ban.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Biszku nem megy börtönbe, csak felfüggesztettet kapott. www.index.hu. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
  2. ↑ a b Horváth Miklós: Sortüzek - 1956. Rubicon történelmi magazin, 2010. [2016. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  3. ↑ a b 1956. december 8.: 59 éve volt a salgótarjáni sortűz. tortenelem.mandiner.hu. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
  4. ↑ a b Ma sem tudjuk a salgótarjáni sortűz áldozatainak pontos számát. multkor.hu. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
  5. ↑ a b c A salgótarjáni sortűz - National Geographic. ng.hu. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
  6. ↑ Tyekvicska Árpád: ÍRÁSOK A FORRADALOMRÓL. nogradarchiv.hu pp. 163. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
  7. ↑ a b c Salgótarján történetének legtragikusabb és legsötétebb napja: 1956.december 8.. A nógrád megyei levéltár blogja. [2016. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
  8. ↑ a b c d e Akikért a gyertyák gyúlnak. mult-kor.hu. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
  9. ↑ a b Berki Imre (2007). „Az 1956–57 évi sortüzek rövid története”. Rendvédelem-történeti Füzetek XIII. (16.), 25-32. o. ISSN 1216-6774. (Hozzáférés: 2016. október 7.)  
  10. ↑ a b Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu pp. 20. (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  11. ↑ A sortűz ismert áldozatai. A Nógrádi Levéltár blogja. [2016. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 21.)
  12. ↑ A Dudás-per előzményei: Bűnök, amik voltak. magyarnarancs.hu. (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  13. ↑ Biszku akár életfogytiglant is kaphat – Index, 2012. szeptember 10.
  14. ↑ Felfüggesztett kapott Biszku Béla Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyaridok.hu, 2015. december 17.)
  15. ↑ Javaslat a salgótarjáni December 8. tér történelmi emlékhellyé nyilvánításának kezdeményezésére. [2016. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  16. ↑ 1956 - a salgótarjáni sortűz. PORT.hu. (Hozzáférés: 2016. október 8.)

További információk[szerkesztés]

  • Páles Lajos: Két tűz között. Emlékezés az 1956. december 8-ai, tragikus salgótarjáni eseményekre. Adalékok a történeti rekonstrukcióhoz; átdolg., szerk. Baráthi Ottó; Fátra Tours Szolgáltató Kft.–Páles Lajos, Salgótarján, 2016
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Salgótarjáni_sortűz&oldid=26421985”