Rácz Sándor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rácz Sándor
Rácz Sándor.jpg
Született 1933. március 17.
Hódmezővásárhely
Elhunyt 2013. április 30. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rácz Sándor témájú médiaállományokat.

Rácz Sándor (Hódmezővásárhely, 1933. március 17.Budapest, 2013. április 30.[1]) magyar politikus, az 1956-os forradalmi munkásmegmozdulások egyik vezéralakja, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Kádár-diktatúra idején az ellenzéki értelmiségi mozgalmak résztvevője, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke volt.

Élete[szerkesztés]

Gyerekkora[szerkesztés]

Hódmezővásárhelyen született 1933. március 17-én, Rácz Lajos és Nagy Rozália harmadik gyermekeként. Izsákon nevelkedett, 76(!) ismert unokával rendelkező nagymamájánál, hétéves korától kezdve tehénpásztorkodott Beck Gyulánál. A második világháború alatt a család egy zsidó férfit bújtatott.

1946. augusztus 15-én elhagyta Izsákot. Solymár György budafoki katolikus pap csellengő háborús árvák számára sebtében szervezett gimnáziumában tanult tovább, emellett műbútorasztalosságot is tanult. 195355 között sorkatonai szolgálatot teljesített.

A forradalom[szerkesztés]

1956. október 29-én a Beloiannisz gyár munkástanácsába, majd november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár ellen, Nagy Imre szabadonbocsátását követelve. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyalt a kormánnyal (Rácz elmondása szerint Apró Antal például három miniszteri tárcát ajánlott az NBKMT vezetőinek, amit azok elutasítottak) és a szovjet katonai vezetőkkel (például a szovjet katonai városparancsnokkal, Grebenyik tábornokkal, illetve Ivan Alekszandrovics Szerovval), hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 1112-én a második 48 órás sztrájk során a NBKMT követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták.

Rabsága Kádár börtöneiben[szerkesztés]

1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddy Ottmár. 1960-ban a Kisfogházban raboskodott, ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta látta öt-tíz forradalmár kivégzését.

1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, a hatóságok állandóan zaklatták.[forrás?] 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, melyben súlyos, maradandó gerincsérülést szerzett.

Ellenzéki tevékenysége a Kádár-korszakban[szerkesztés]

1973. október 23-án a Mátyás-templomban eskették össze Damásdi Anikóval, akinek apját a szovjetek hurcolták el. Az esküvőn a vártnál nagyobb tömeg vett részt, és néma rendszerellenes tüntetéssé vált. Másnap Kádár a KB-ülésen indulatosan panaszolta, hogy még az eskető pap (nem más, mint Faddy Ottmár, az egykori rabtárs) is börtöntöltelék.

A Rácz-előadássorozat[szerkesztés]

A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül volt rabtársa, Krassó György rábeszélésére (természetesen illegális) előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, például Debrecenben és Miskolcon, alkalmanként néhány tíz-száz fős (általában egyetemista) hallgatóság előtt az 1956-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről.

1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988. március 15-én azonban egy rendőri különítmény hajnalban felriasztotta, a Gyűjtőfogházba szállította, és csak éjfélkor engedte el. A hirtelen kíváncsiság célját nem nehéz kitalálni: Rácz nem lehetett ott a Petőfi-szobornál.

Tevékenysége a rendszerváltás után[szerkesztés]

1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. Rácz ugyanis nem értett egyet az alapszabálytervezet két pontjával: ő 1945-öt, míg Göncz 1948-at jelölte meg az igazságszolgáltatás kezdetének (erre Göncz lakonikusan annyit kérdezett: „Mi van, Sanyikám, te a fasisztáknak is igazságtételt akarsz?”), míg a másik pont olyan szellemben nyilatkozott Horthy Miklósról, amit Rácz becsületsértőnek ítélt.[forrás?]

1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. A Fidesz többször megkereste, tiszteletbeli taggá is választották, köztársasági elnökké jelölésének támogatását napirendre vették, azonban Orbán Viktor lebeszélte erről a tagságot. 1989-ben a Krassó György-féle Magyar Október Párt köztársasági elnöknek javasolta. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette a pártból.[forrás?]

2003. augusztus 18-án a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választották.

Művei[szerkesztés]

  • Vádirat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette és egyéb bűncselekmények miatt Rácz Sándor és társai elleni bűnügyben; ABC Független, Bp., 1984
  • Rácz Sándor. 1. 1987. 2. 1989; Magyar Szabadságharcos Világszövetség Los Angeles-i Szervezete, Los Angeles, 1987-1989
  • Parázsló szándék. Emlékek és tények 1956-ból; Rácz S.–Rácz A., Izsák, 2005
  • 1958-2008; s.n., s.l., 2008

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rácz Sándor (politikus) témájú médiaállományokat.
Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Irodalom[szerkesztés]

  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, p. 162–169.)