Mansfeld Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mansfeld Péter
Született 1941. március 10.
Budapest
Elhunyt 1959. március 21. (18 évesen)
Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mansfeld Péter témájú médiaállományokat.
Mansfeld Péter emlékműve Budapest II. ker., Veronika park (Menasági Péter munkája) é. sz. 47° 30′ 58″, k. h. 19° 01′ 55″
Mansfeld Péter dombormű Budapest I. ker., Szabó Ilonka u. é. sz. 47° 30′ 07″, k. h. 19° 02′ 06″
"Hullócsillag" - Melocco Miklós 2007-es alkotása a Szabó Ilonka utcában

Mansfeld Péter (Budapest, 1941. március 10. – Budapest, 1959. március 21.) vasesztergályos szakmunkástanuló, az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. A „pesti srácok” egyike, a forradalom mártírja. Személyét a kommunista rezsim annak a propagandának az erősítésére használta fel, amely a forradalmat köztörvényes bűnözők lázadásaként állította be. Legfőbb bűne az volt a hatalom szemében, hogy egy pillanatra sem tört meg, lázadó magatartásával a végletekig maga ellen fordította a hatalom kommunista képviselőit. 1957-ben sorra születtek meg az 1956-os forradalom utáni megtorlást megalapozó jogszabályok, amelyek megerősítették a fiatalkorúakra kiszabható halálos ítéletek lehetőségét.

Elvtársak! Mi a Magyar Népköztársaság bírái vagyunk, a proletárdiktatúra bírái, akiknek az a kötelességük, hogy a proletariátus államát erősítsék és annak minden ellenségét, aki a proletárforradalomra kezet emel, kíméletlenül megsemmisítsük
– Domokos József legfelsőbb bírósági elnök szavai 1957. március 28-án az országos bírói értekezleten („Párt”-ítéletek, Az ’56-os megtorlás iratai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1993)[1]

Életsorsának feldolgozása máig sem lezárt folyamat.

Élete a börtönig[szerkesztés]

A forradalomig[szerkesztés]

Négyéves korában családja felnőtt férfi tagjait a bevonuló szovjet hadsereg kényszermunkára („málenkij robotra”) vitte. Nagyapja nem tért vissza. Apja, Mansfeld József magánfodrász volt, anyja ugyanitt segédként dolgozott 1946-ig. Apja italozása[2] hozzájárult, hogy 1951-ben a szülők különváltak, 1953-ban hivatalosan is elváltak. Nővérével és öccsével együtt édesanyjuknál maradt. A Medve utcai általános iskola elvégzése után a csepeli Rákosi Mátyás Tanintézetben lett esztergályos ipari tanuló, jó eredményekkel. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.

A forradalom idején a Szabó János ("Szabó bácsi") vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.

November 4-e estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

A börtönig[szerkesztés]

1957-ben a MOM gyárba helyezték. A későbbi perirat szerint:

A következő két évben az illegalitás világában élt, kisebb bűncselekmények sorozatát hajtva végre. A MOM-ból és előző munkahelyéről szerszámokat, egyéb tárgyakat tulajdonított el. Később Zachorecz József nevű barátjával folytatták a lopásokat. Egy autó ellopását követően október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Újabb lopások, majd három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették.
Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Lopott autókkal végrehajtott, fegyveres rablótámadásokkal akartak pénzt szerezni. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fiatalabb tanuló, Egei Attila. A vezéregyéniségek Blaski és Mansfeld voltak.

Az öt fiú alkotta a csoportot, mely röplapok terjesztését tervezte és azt, hogy rendőröktől, munkásőröktől elvett fegyverekkel segítenek újraéleszteni a forradalmat. Legnagyobb „akciójuk” az osztrák követség épülete előtt álló rendőr törzsőrmester, Vekerdi Elek kétgyermekes apa elrablása volt.[3] Betuszkolták az „autójukba” és elvették az igazolványait. A későbbi fő vád ellenük az volt, hogy Vekerdi, illetve Mansfeld volt cellatársa, Kalló József feleségének megölését tervezték, mert az asszony 1956-os fényképek gyűjtéséért feljelentette a férjét. Egyiket sem hajtották végre, viszont hamarosan elfogták őket, miután (valóban) sikertelenül próbáltak meg ellopni egy Pobjeda gépkocsit a Mártírok útjánál.

Blaskit, bár neki is volt ’56-os múltja, a politika kevéssé érdekelte, ahogy Furka Lászlót sem; Bóna a forradalom után is terjesztett röplapokat, Mansfeldet azonban a rezsimmel szembeni ellenállás és a forradalom újraélesztésének vágya hajtotta. Ennek ellenére mégis Blaski neve fémjelezte azt a pert, amely Mátsik Györgynek a Mansfeld-perben elmondott kíméletlen, halálos ítéletet kérő vádbeszéde után,[4] Vágó Tibor tanácsvezető bíró ítélete szerint Mansfeld halálraítélésével, majd kivégzésével végződött.

Lásd: Blaski-per

A Mansfeld Péter elleni vádak a következőek voltak: népi demokratikus államrend vagy népköztársaság elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés BHÖ 1 (1, 2), robbanóanyag rejtegetése BHÖ 33 (1), fegyver- és lőszerrejtegetés BHÖ 34 (1), lopás BHÖ 230, 232 (2), gyilkosságra való szövetkezés BHÖ 350, rablás BHÖ 433, hatósági közeg elleni erőszak BHÖ 98 (1), személyes szabadság megsértése BHÖ 379 (1), 34 (3), fogoly szökés BHÖ 218 (1), veszélyeztetés BHÖ 374, lopás BHÖ 422, 427/c, f, 429 (1), 431 (1). Első fokon (tanácsvezető bíró: Guidi Béla) életfogytiglanra, másodfokon (tanácsvezető bíró: Vágó Tibor) halálra ítélték.

Emlékezete[szerkesztés]

Mansfeld Péter sírja Budapesten. Új köztemető: 301.
  • Budapest XVII. kerületében utcát neveztek el róla.
  • 2002-ben, volt iskolájában[5] a Budapest XXI. kerületben, a mai Csepel-Sziget Műszaki Szakközépiskolában színháztermet neveztek el róla és emléktáblát helyeztek el [1]
  • 2004-ben avatták szobrát a Budapest II. kerületi Veronika parkban. [2]
  • A róla szóló filmet Mansfeld címmel 2006-ban mutatták be.
  • Poznań-ban utcát neveztek el róla.
  • 2011-ben Csepelen utcát neveztek el róla Németh Szilárd polgármester előterjesztése nyomán.
  • 2016-ban a II. kerület posztumusz díszpolgára lett.[6]

A Mansfeld-vita[szerkesztés]

2003-ban és 2004-ben máig hullámokat vető vitát váltott ki Eörsi László egy tanulmánya (Mítoszok helyett – 1956), amelyet sokan Mansfeld Péter újbóli megbélyegzésének éreztek. Maga Eörsi 2004. május 11-én a www.nol.hu portálon cáfolta, hogy azt állította volna, Mansfeldet lopásokért és más bűncselekményekért ítélték volna halálra: Én ezt írtam: „Meggyőződésem, hogy a kíméletlenség magyarázata nem a vádpontokban rejlik. Azt nem tudták elviselni a bíráskodók, hogy Mansfeld még a teljes reménytelenségében is szembe mert velük szállni. Ezért tűnhetett javíthatatlan, átnevelhetetlen ellenforradalmárnak a szemükben.”

Továbbra is vitatott Eörsi azon állítása, amely szerint Mansfeld Pétert nem lehetett tudatos forradalmárnak nevezni.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]