Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij
Sírja Kijevben
Sírja Kijevben
Született 1917. december 23.
Jaloszovetka, Katerinopili járás, Cserkaszi terület, Ukrán Népköztársaság
Meghalt 1997. november 20. (79 évesen)
Kijev,  Ukrajna
Sírhely Lukjanyivkai katonai temető
Állampolgársága szovjet
Nemzetisége ukrán
Szolgálati ideje 19381966
Rendfokozata RA-SA A F5Col 1955field.gif ezredes
Csatái Második világháború
Téli háború
1956-os forradalom
Kitüntetései

Hero of the USSR Gold Star.png Szovjetunió Hőse
Order of Lenin ribbon bar.png Lenin-rend

Order of Red Banner ribbon bar.png Vörös Zászló érdemrend (2x)

Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij (oroszul: Николай Тарасович Никовский; ukránul: Микола Тарасович Ніковський; Jaloszovetka, 1917. december 23. – Kijev, 1997. november 20.) szovjet katonatiszt, ezredes, aki részt vett az 1956-os magyar forradalom leverésében. Hadosztálya volt az első, amelyik elérte és el is foglalta a budapesti hidakat. Ezért a cselekedetéért tüntették ki a Szovjetunió Hőse kitüntetéssel.

Élete[szerkesztés]

Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij Jaloszovetkában született 1917. december 23-án (a régi naptár szerint december 10-én), paraszt családban. Autószerelést tanult, s 1938-ig, mint autószerelő dolgozott egy petroosztrovi traktor- és gépállomáson, amikor is bevonult a Munkás-paraszt Vörös Hadseregbe. Ott további – elsődlegesen politikai – tanulmányokat végzett 1941-ig. Részt vett a téli háborúban és a második világháborúban. A Harckocsizó Katonai Akadémián 1945-ben diplomát szerzett.

Az 1950-es években Magyarországon teljesített szolgálatot mint a 2. gépesített hadosztály alárendeltségébe tartozó 87. harckocsigárdaezred parancsnoka, ezredesi rendfokozatban. Szolgálati helye Cegléd volt. 1956. október 24-én ezrede volt az első, amelyik megjelent Budapesten, azzal a céllal, hogy leverjék a magyar felkelést. Rövid időn belül elfoglalt több hidat. Ezredével folyamatosan részt vett az utcai harcokban, s az ellenállás felszámolásában.

1956. december 18-án kitüntették a Szovjetunió Hőse, valamint a Lenin-rend kitüntetésekkel, s megkapta a 10808. számú arany csillagot. A kitüntetés indoklása szerint kivételes katonai bátorsággal hajtotta végre cselekedeteit.

Aktív katonai szolgálatát 1966-ban fejezte be, ezután Kijevben élt 1997. november 20-án bekövetkezett haláláig. Kijevben a Lukjanyivkai katonai temetőben temették el.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Никовский, Николай Тарасович című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • (oroszul) Герои Советского Союза: Краткий биографический словарь / Пред. ред. коллегии И. Н. Шкадов. — М.: Воениздат, 1987. — Т. 1 /Абаев — Любичев/. — 911 с. — 100 000 экз. — ISBN отс., Рег. № в РКП 87-95382.
  • (ukránul) Герои Советского Cоюза: Краткий биографический словарь в 2 томах. Том II: — Москва: Воениздат, 1988. — стор. 163