Haraszti Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haraszti Sándor
Született 1897. november 18.
Czinderybogád (ma Bogádmindszent)
Elhunyt 1982. január 19. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása újságíró,
politikus

Haraszti Sándor (Czinderybogád (ma Bogádmindszent), 1897. november 18.Budapest, 1982. január 19.[1]) újságíró, politikus.

Élete[szerkesztés]

Pécsett 1917-ben, a főreálban érettségizett,[1] majd a vasútnál lett tisztviselő. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcolt. 1919-ben a szocialista párt tagja lett.[1] 1921-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba emigrált, ahol a Bács-megyei Napló, illetve a Hírlap újságírójaként dolgozott.[1] 1929-ben tért vissza Magyarországra. 1930-tól a kolozsvári Korunk című baloldali folyóirat budapesti munkatársa volt. Párttevékenységéért többször volt börtönben.

1945 és 1948 között a Szabadság című napilap szerkesztője, ezután az MDPKB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője volt. 1949-től az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója lett. 1950. november 28-án letartóztatták és koholt vádak alapján halálra ítélték, ezt utóbb életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1954-ben rehabilitálták, és a Béke és Szabadság főszerkesztője lett. Az ezt követő időszakban a Nagy Imre körül csoportosuló reformerek egyik vezető egyénisége volt. 1955 októberében Vásárhelyi Miklóssal tiltakozó memorandumot kezdeményezett a kulturális élet korlátozása ellen. A memorandumot eredetileg 59-en írták alá, de utóbb többen visszavonták az aláírásukat és csak nyolcan tartottak ki: Aczél Tamás, Benjámin László, Déry Tibor, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szervánszky Endre és Vásárhelyi Miklós. [1] A memorandum következtében Vásárhelyi Miklóssal együtt kizárták a pártból.

1956 júliusában visszavették a pártba. 1956. október 31-étől az új pártlapnak, a Népszabadságnak lett a főszerkesztője. Horváth Mártonnal ketten készítették annak a rádióbeszédnek fogalmazványát, amelyben Kádár János november 1-jén bejelentette az MSZMP megalakulását. [2] 1956. november 4-én Nagy Imre csoportjával a jugoszláv követségre menekült, majd Snagovba (Románia) internálták. 1958. augusztus 19-én hat évi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiát kapott. Ezután 1980-ig az Akadémiai Kiadónál dolgozott. Az 1981-ben alapított Beszélő egyik szerkesztője volt.

Művei[szerkesztés]

  • Mi a fasizmus?, 1931
  • Útikalandok a régi Magyarországon, Táncsics, Budapest, 1963
  • Befejezetlen számvetés, Magvető, Budapest, 1986

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 290. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés]