Cserny József (parancsnok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cserny József
Cserny József.png
Született
1892. május 18.
Budapest
Elhunyt
1919. december 24. (27 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása cipész
Halál oka Kivégzés
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserny József témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a Cserny-csoport vezetőjéről szól. A formatervezőt lásd itt: Cserny József (formatervező)
Cserny József és csoportja 1919-ben

Cserny József, Cserni (Budapest, 1892. március 18.Budapest, 1919. december 18.[1]) cipészsegéd, különítményparancsok; a Cserny-csoport vezetője volt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság idején. Ez a terrorcsoport gyakran együttműködött a Szamuely Tibor által vezetett „Lenin-fiúkkal”.

Élete[szerkesztés]

Cserni József római katolikus asztalos és Tuniák Paula,[2][3] komáromi születésű református napszámosnő gyermeke.[4] 1892. december 13-án keresztelték a budapesti Kálvin téri református templomban.[5] Eredetileg cipészsegéd (bőrmunkás) volt; nőtlen, anyja után a református vallást követette. Öt elemit végzett, anyanyelve magyar, ezen kívül németül és dalmátul beszélt.[6][7] Cserny az első világháborúban a haditengerészetnél szolgált. 1918-ban Szovjet-Oroszországba szökött, ahol belépett a magyar kommunisták csoportjába. Egy agitátorképző iskola hallgatója lett. 1918-ban fegyverrel harcolt fehérek és a fellázadt baloldali eszerek csapatai ellen. 1918 novemberében – a magyar "őszirózsás forradalom" hírére – az oroszországi magyar kommunisták megalapították a Kommunisták Magyarországi Pártját. Cserny a KMP magyarországi megalakulásánál – 1918. november 24-én – nem volt jelen, mégis a párt alapító tagjának tekintik.

Tevékenysége a Tanácsköztársaság alatt[szerkesztés]

1918 decemberében már Magyarországon volt, és belépett a Nemzetőrség tengerész-különítményébe. Zömmel matrózokból alakult 1919 elején a KMP védelmére szervezett Cserny-csoport. Feladatuk a visegrádi utcai párthelyiség őrzése volt. Később rájuk bízták a Szovjetház (az egykori Hungária-szálló) őrzését is.

A vörösterror áldozatainak emléktáblája a Lánchídon

A Cserny-csoport a kommunista ideológiával egyetértő, ám öntörvényű forradalmárok csapata volt. A proletárdiktatúrát lelkesen elfogadták, magukat a Forradalmi Kormányzótanács terrorcsapatának nevezték, utasításokat csak a KMP-től fogadtak el – ha éppen egyetértettek ezekkel az utasításokkal. Tucatnyi emberrel végeztek, köztük id. Hollán Sándort és ifjabb Hollán Sándort is ők gyilkolták meg.[8][9][10]

A proletárdiktatúra kikiáltásakor már mintegy kétszáz ember állt az akkor 27 éves cipészsegéd, Cserny József parancsnoksága alatt. Főhadiszállásuk a Batthyány-palota (a diktatúra alatt Kun-Vágó Laktanya) volt. Cserny a Budapesti Forradalmi Törvényszék egyes tárgyalásait is vezette.

1919 április végén a hadsereg új főparancsnoka, a szociáldemokrata Böhm Vilmos parancsot adott ki minden „politikai terrorcsapat vagy más elnevezés alatt működő külön csapat” feloszlatásáról. Cserny csapatát fegyvereinek leadására szólították fel. 1919. május 19-én a Cserny-csoportot lefegyverezték.

1919. június 22-én egy fél század vöröskatona élén rátámadt a krisztinavárosi templom körül úrnapi körmenetet járó hívekre, és több lövést adott le rájuk; dr. Dénes Artúr ügyvéd a támadásban életét vesztette.[11]

1919. június 24-én ellenforradalmi lázadás tört ki.

„Veszélyben a proletárdiktatúra! Budapesten dühöng az ellenforradalom, s hogy nem diadalmaskodott, az kizáróan az én embereim érdeme. Ezen utolsó három nap megmutatta, hogy véres kézzel kell átgázolni és vérbe kell fojtani minden ellenforradalmat. (...) Lenni, vagy nem lenni, ez most a kérdés! Ne tétovázzunk, fogják keményen kezükbe a gyeplőt.” Cserny József beadványa Kun Bélához.

1919 július közepén a Cserny-csoportot újjászervezték, visszakapták a Batthyány-palota épületét is.

A Tanácsköztársaság hadseregét 1919. augusztus elsején leverték. A kapituláció után, a kommunista vezetőség elmenekült, de Cserny és a Lenin-fiúk sok tagja Magyarországon maradt és tovább harcolt. Csernyt a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház iratainak tanúsága szerint 1919. augusztus 4-én a vörösőrség tartóztatta le Körmenden.[6] A fogolykönyv a következő személyleírást tartalmazza róla: 175 cm magas, testalkata magas, arca hosszas, arcszíne barna, haja barna, homloka magas, szemöldöke dús és barna, szeme barna, szája rendes, fogai hiányosak, három aranyfoga volt, bajusza borotvált, álla kerek, különös ismertetőjele nincs. 1919. augusztus 29-én szállították a letartóztatási intézetből a Margit körúti fogházba.

Halála[szerkesztés]

Cserny József Korvin Ottóval a börtönben

Cserny Józsefet és tizenhárom társával együtt halálra ítélték. Csernyre a Budapesti Királyi Büntető Törvényszéknek a gyorsított eljárás szabályai szerint ítélkező ötös tanácsa 1919. december 12-én kelt B.8931/919b számú jogerős ítéletével hét rendbeli gyilkosság bűntette és egy rendbeli orgazdaság miatt mondta ki rá a halálos ítéletet.[6] Húsz Lenin-fiút 1919 decemberében végeztek ki, Cserny és Szamuely embereit pedig vegyesen. Csernyt tizenhárom társával együtt 1919. december 18-án akasztották fel a Margit körút 85. szám alatti fogház udvarán.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. I-II. ker. polgári halotti akv. 1679/1919. folyószáma alatt.
  2. Keresztelési bejegyzése
  3. HU BFL VII.5.c 10303/1919 tévesen Tímárként jegyzi.
  4. Gyula Ernő öccse keresztelési bejegyezése, Kálvin téri ref. templom kereszteltek lajstroma, 1895. év 1150. folyószám.
  5. Bejegyezve az 1892. évi keresztelések lajstromában a 291. lapon, 1328. folyószám alatt.
  6. ^ a b c HU BFL VII.102.a. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház iratai Fogolytörzskönyv 1919. 1-510. (forradalom után) Keletkezési év: 1919, Ügyszám: 305.
  7. HU BFL VII.18.d 13/2512/1919 szerint Budapesten, a Ranolder utca 23. szám alatt lakott, fogolytörzskönyve szerint Nagy János u. 34. szám félemelet volt az utolsó állandó lakása.
  8. Stocker Antal: A nagy per. Cserny József és terrorista társainak bűnügye (magyar nyelven). Magyar országos véderő egyesület, 1919. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
  9. Újra áll az emléktábla (magyar nyelven). budavar.hu, 2011. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
  10. Szarka Ágota: A vörösterror eltagadott áldozatai (magyar nyelven). budavar.hu, 2009. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
  11. Nagy Sándor: Vörös megtorlás a fehér Budán (magyar nyelven). Rubicon, 2011. (Hozzáférés: 2011. szeptember 1.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978.
  • Donáth Péter: A Cserny-különítmény rémtettei „Mozdonyi utcai laktanyjáukban” 1919 júliusában Fery Oszkár és tiszttársai halálának körülményei, következményei, utóélete. Különlenyomat az alábbi kötetből: Donáth Péter (szerk.): Sorsfordítő mozzanatok a magyarországi kisgyermekkori nevelőképzés, a Budapesti Tanítóképző Főiskola, az ELTE TÓK és épülete történetéből. ISBN 978-963-8144-41-6, Trezor Kiadó, Budapest, 2012.