Szabados Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabados Sándor
Szabados Sándor
Szabados Sándor
Született 1874. január 14.
Komárom
Elhunyt 1937 után
Szovjetunió
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabados Sándor témájú médiaállományokat.

Szabados Sándor (szül. Freistadl,[1] más források szerint Freistadtl[2]) (Komárom, 1874. január 14.Szovjetunió, 1937 után) szociáldemokrata, később kommunista politikus, közoktatásügyi népbiztos, betegpénztári tisztviselő, újságíró, jogász, műfordító. Felesége Kun Béla sógornője volt.[3]

Élete[szerkesztés]

1892-ben Bécsben és Lipcsében szocialista tanulóköröket vezetett, továbbá tagja volt a munkásképző egyletnek is. 1893-tól a Népszava munkatársa. 1898-ban Komáromba toloncolták, ahol munkásegyletet alapított, és sztrájkokat szervezett. Röpirataiért, és a A magyar nép kátéja című munkájáért másfél évi fogházra ítélték. 1903-ban jelent meg fordításában a Kommunista Párt Kiáltványának teljes szövege. Később az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak lett tisztviselője. Az első világháború előtti években az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott, a háború alatt pedig részt vett az antimilitarista agitációban. 1918-ban az újonnan alapított KMP tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt április 5-től június 24-ig közoktatásügyi népbiztos, illetve a propaganda- és népnevelési ügyek vezetője volt, a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja. A kommün bukása után 1919 augusztus 14-én letartóztatták Budapesten. A népbiztosperben életfogytig tartó fegyházra ítélték. A börtöntől megmenekült, mivel a szovjet–magyar fogolycsere-akció során Szovjet-Oroszországba került, ahol az Irodalmi Főigazgatóság francia-német szekciójának lett a vezetője. A sztálini önkény áldozata lett.

Több szociológiai munkát fordított magyarra, és számos agitációs füzetet is írt.

Munkái[szerkesztés]

  • A magyar nép kátéja. Komárom, 1899.
  • Socialismus. Védővám. Budapest, 1903.

Fordításai[szerkesztés]

  • Karl MarxFriedrich Engels: A kommunista kiáltvány (Kautsky előszavával, 1918, Budapest, Népszava Kiadó)[4]
  • Karl Marx: A polgárháború Franciaországban (alcím: a nemzetközi munkásszövetség kormányzótanácsának fölirata, a bevezetőt írta: Friedrich Engels, Népszava, Budapest, 1918)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1920-as büntetőügye
  2. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, HOGYF EDITIO, Budapest ISBN 978 963 848 400 0
  3. Magyar Lajos feleségül vette Korvin Ottó özvegyét. 8 Órai Újság 7. (1921: 158.) 6.
  4. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  5. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László.
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Rév Erika: A népbiztosok pere. 1969.