Tánczos Gábor (katona)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tánczos Gábor
Tánczos Gábor.jpg
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő
1919. augusztus 7.augusztus 15.
Előd Ágoston Péter
Utód Lovászy Márton

Született 1872. január 22.
Budapest
Elhunyt 1953. augusztus 11. (81 évesen)
Hajdúnánás

Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
1900
Tánczos Gábor .jpg
Tánczos Gábor Genf.jpg

Tánczos Gábor (Budapest, 1872. január 22 – Hajdúnánás, 1953. augusztus 11.) lovassági tábornok.

Pályakép[szerkesztés]

Protestáns polgári családba született. Édesapja Tánczos Miklós, ügyvédként dolgozott. Katonai pályája 1885-ben kezdődött egy császári és királyi katonai főreáliskolában.

1888-tól a bécsújhelyi katonai akadémián folytatta tanulmányait. 1891. augusztus 18-án lovassági hadnaggyá avatták. Három évet töltött csapatszolgálatban, majd 1894 és 1896 között elvégezte bécsi Hadiiskolát. 1895. november 2-án előléptették főhadnaggyá. Németül és franciául is megtanult, valamilyen szinten elsajátította a szerb és horvát nyelvet is. 1898-ban másodosztályú századossá, 1900-ban első osztályú századossá léptették elő. 1907–1909 belgrádi, 1914-től athéni katonai attasé, ezredes. 1915–1916 bukaresti katonai és tengerészeti attasé, 1917–1918-ban IV. Károly szárnysegéde, majd dandárparancsnok és vezérőrnagy volt. A Tanácsköztársaság idején a Károlyi-kormány nyugdíjazta. 1919. augusztus 7-től augusztus 15-ig a Friedrich-kormányban megbízatást kapott a külügyminisztérium ideiglenes vezetésére. 1920-ban ismét szolgálatba lépett.

Az 1920-as évek közepétől a magyar Külügyi Társaság lefegyverzési szakosztályát vezette, melynek 1940–1941-ben a társelnöke is volt. 1921. március 1-jén altábornaggyá léptették elő, majd kinevezték a magyar–csehszlovák határmegállapító bizottságba, annak vezetőjeként. 1923-ban a honvédelmi miniszter helyettese, majd a népszövetségi delegáció katonai szakértője lett. 1925. szeptember 1-től a Népszövetségnél fődelegátus. 1926-ban lovassági tábornok. 1930-tól gróf Apponyi Albert mellett, Magyarország fődelegátusa a Népszövetségben, szeptembertől mindketten részt vettek a Commission d’Etude pour l’Union Européenne munkájában. A harmincas évek végétől visszavonultan élt Budapesten. 1951 nyarán kitelepítették Hajdúdorogra. 1953. augusztus 11-én, Hajdúnánáson hunyt el.

Források[szerkesztés]