Kánya Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kánya Kálmán
Kálmán Kánya (1869 - 1945).jpg
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő
1933. február 4.1938. november 28.
Előd Gömbös Gyula
Utód Imrédy Béla

Született 1869. november 7.
Sopron
Elhunyt 1945. február 28. (75 évesen)
Budapest

Foglalkozás
  • diplomata
  • politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kánya Kálmán témájú médiaállományokat.
Kánya Kálmán (jobbra) az első bécsi döntés másik három szereplőjével

Kányai Kánya Kálmán József Edvárd (1926-ig Kánia) (Sopron, 1869. november 7.Budapest, 1945. február 28.) magyar politikus, külügyminiszter, Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, Magyar Érdemrend nagykeresztjének, a pápai Nagy Szent Gergely-rend, a Máltai Lovagrend magisztrátusi keresztjének, valamint több számos kitűntetésnek a tulajdonosa, császári és királyi udvari tanácsos.

Életpályája[szerkesztés]

A nemesi származású kányai Kánia család sarja. Apja, a római katolikus kányai Kánia József (1835-1904),[1][2] hites ügyvéd, anyja az ágostai vallású, virtsologi Rupprecht Karolina asszony volt.[3] Édesapja, Kánia József 1898. augusztus 1.-én I. Ferenc József magyar királytól nemességet, családi címert, és a "kányai" nemesi előnevet szerezte meg gyermekeivel együtt.[4] Anyai nagyszülei virtsologi Rupprecht János (1809-1887), földbirtokos, cukorgyár tulajdonos, és Rácz Karolin voltak.[5] Rupprecht János, Sopron város tanácsosa, a soproni cukorgyár tulajdonosa, 1838. július 5.-én, V. Ferdinánd magyar királytól birtokadományt, nemességet, családi címertelőnév és a "virtsologi" nemesi előnevet szerezte meg.[6] Középiskolai tanulmányait a soproni Lyceumban végezte. Sopronból a bécsi Keleti Akadémiára került és 1892-ben tette le a konzuli növendéki vizsgát. Ekkor konzuli növendékként kezdte meg pályáját; 1895-ben szolgálattételre a fiumei magyar királyi tengerészeti hatóságokhoz és az ottani kereskedelmi és iparkamarához osztották be.[7] Pályafutását 1896-ban Konstantinápolyban alkonzulként kezdte.

1899-ben ideiglenesen a szentpétervári konzulátus vezetésével bízták meg, de irányította a kijevi és az odesszai kirendeltséget is. 1904-ben konzullá nevezték ki, 1905-től a közös külügyminisztériumban teljesített szolgálatot. 1909-ben udvari-, 1910-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, s ugyanettől az időtől kezdve a közös külügyminisztérium sajtóosztálya vezetője lett.[8] 1913-ban a Osztrák–Magyar Monarchia mexikói követe, meghatalmazott miniszter. 1920-tól 1925-ig a külügyminiszter állandó helyettese. 1925-ben berlini nagykövet lett, majd 1933. február 4-től 1938. november 28-ig külügyminiszter a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányokban. Az ő külügyminisztersége alatt ment végbe Magyarország csatlakozása a Berlin–Róma-tengelyhez. Ezen belül az Olaszországgal való fokozott együttműködéssel igyekezett ellensúlyozni Németország egyre növekvő hegemóniáját (ún. horizontális paktum koncepciója), megkísérelt a lehetőségekhez képest, jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati hatalmakkal és a kisantant felé is tett közeledő lépéseket. 1938 augusztusában Horthy Miklós és Imrédy Béla németországi látogatása napjaiban, Bledben megegyezett a kisantant államokkal Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága elismerésének kérdésében, amivel legalizálni kívánta a háborús készülődést. Szeptember 20-án Imrédy miniszterelnökkel Berchtesgardenbe repült és felkérte Hitlert a magyar területi igények támogatására. Októberben vezetője volt a komáromi magyar–csehszlovák tárgyalásokon részt vevő delegációnak. Miután az 1938. november 21-i német–olasz demars miatt Kárpát-Ukrajna tervezett lerohanásától az Imrédy-kormánynak el kellett állnia, lemondott. 1935. október 4-én Horthy örökös felsőházi taggá nevezte ki. A második világháború idején a Bethlen–Kállay vezette politikai csoporthoz tartozott.

Politikai és diplomáciai pályájának értékelése[szerkesztés]

Kánya Kálmán a két háború közötti magyar külpolitika grand old manje az Osztrák-Magyar Monarchia konzuli akadémiáján végzett és a monarchia külügyi szolgálatában kezdte meg diplomáciai pályafutását. Ausztria-Magyarország szétesése után az önálló magyar külügyminisztérium megszervezésében játszott meghatározó szerepet. A minisztérium vezértitkáraként annak tulajdonképpeni vezetője volt. E pozícióját feladva lett Magyarország berlini követe, 1925-ben. Kánya a Németországgal való együttműködésben kereste hazánk nemzetközi elfogadtatását és megerősödését csakúgy, mint a területi revízió ábrándjának valóra váltását. Miniszterelnöke, Bethlen István egyetértésével igyekezett egyengetni Németország együttműködését Magyarország másik lehetséges külpolitikai partnerével, Olaszországgal. Noha Kánya a magyar diplomácia történetének kiemelkedő tehetségű képviselője volt, akinek habitusa teljes összhangban állt az általa elképzelt és képviselt magyar külpolitikai szerepvállalással, berlini ténykedése ellentmondásos volt, és nem hozta meg a várt sikert. Németország akkoriban nem tekintette partnernek (az európai revizionizmus élharcosának számító) Magyarországot, és az Olaszországgal való együttműködést terhelő nehézségeket sem lehetett elhárítani. A nagy gazdasági világválság által okozott külkereskedelmi problémák szintén megterhelték a magyar–német kapcsolatokat. Kánya nehéz természete és feltételezett szélsőjobboldali kapcsolatai a német külpolitikai körökben ráadásul ellenérzést szültek. Kánya – talán az általa Berlinben képviselt politika mérsékelt sikere miatt is – új terepet keresett ambíciói további kibontakoztatásának, ezért 1933-ban elvállalta Gömbös Gyula kormányának külügyminiszteri posztját. E minőségében már részese lehetett a német–olasz–magyar együttműködés létrejöttének, ám mindez már egy másik Németország részvételével és irányításával történt. Ez a Németország annak a náci pártnak és vezetőjének kormányzása alatt állt, amelyről és akikről Kányának lesújtó véleménye volt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Tóth Imre: A polgári arisztokrata. Kánya Kálmán jellemrajza a kezdetektől a miniszteri posztig. Aetas, 24. évf. (2009) 2. sz. 23-43.
  • Pritz Pál: Döntési folyamatok a magyar külpolitikában. In: uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995
  • Rab Virág-Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa Gondolat. Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat. Századok 146:(1), 2011, 117–142. o.<ref>Rab Virág, Tóth Imre: KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE / A Közép-Európa gondolat / Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat (pdf), 2011. január 12.
  • Tóth Imre: Egy németbarát viszontagságai Berlinben. Kánya Kálmán követi évei (1925-1933) Soproni Szemle, 2008. 3.
  • Tóth Imre: Kánya Kálmán útja a külügyminiszteri székig. Történelmi Szemle LV. 2013, 225-260. o.
  • Tóth Imre: Egy polgári arisztokrata : Kánya Kálmán, 1869-1945. Pécs – Budapest, Kronosz – Magyar Történelmi Társulat, 2016

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Kánia József keresztelői adatlapja
  2. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Kánia József gyászjelentése
  3. familysearch.org Kánia Kálmán keresztelői adatlapja
  4. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 71. kötet - 34 - 36. oldal
  5. National Szechenyi Library - Funeral Notices - Rupprecht János gyászjelentése
  6. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 66. kötet - 688 - 690. oldal
  7. 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
  8. Ekkor került közelebbi kapcsolatba Alois Lexa von Aehrenthal báróval, aki híres volt arról, hogy nyitott szemmel figyelte és pártfogolta arra érdemes munkatársait.

Források[szerkesztés]