Gyöngyösi János (politikus)
Gyöngyösi János | |
Magyarország külügyminisztere | |
Hivatali idő 1944. december 22. – 1947. május 31. | |
Előd | Kemény Gábor |
Utód | Mihályfi Ernő |
Született | 1893. május 3.[1] Berki |
Elhunyt | 1951. október 29. (58 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyösi János témájú médiaállományokat. |
Gyöngyösi János (Berki, Sáros vármegye, 1893. május 3. – Budapest, 1951. október 29.), magyar politikus, külügyminiszter, FKgP-s parlamenti képviselő, lapszerkesztő. Fiatalkori írói neve: Hellián.[2]
Életrajza
[szerkesztés]Tisztviselőcsaládból származott, apja Heller Ferenc, anyja Szányi Etelka. Békéscsabán, a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult. Végig harcolta az első világháborút, és ezért csak 1920-ban szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1920-1921-ben Az Est munkatársa volt Budapesten, majd visszaköltözött Békéscsabára, ahol könyvkereskedést nyitott, és liberális szellemű saját lapot (Békésmegyei Közlöny, majd 1935-től Alföldi Népújság) indított. Francia és német szépirodalmat fordított.
Katonai pályafutása
[szerkesztés]1936. január 1-jén mint tartalékos főhadnagyot vették állományba az 5/I. határőr osztálynál, és az 1939. december 15-ei állományrendezés alkalmával már a 2/III. zászlóalj állományából került át az 52. kiegészítő parancsnokság állományába. 1940. január 22-ével gazdasági tiszti tanfolyamra vezényelték, melyet 1940. február 24-én „igen jó” összeredménnyel fejezte be. A tanulmány után ismét „nemtényleges” (tartalékos) állományba került, de a kiéleződő magyar-román viszony kapcsán elrendelt mozgósításkor bevonult, s 1940. július 2-a és augusztus 21-e között tényleges szolgálatot teljesített. 1941. augusztus 4-én áthelyezték a gazdászati tisztek állománycsoportjába. Nem sokkal később pedig okmányokkal igazolta „nagyszülőkig bezárólag tiszta keresztény” származását, és ez az adat is rákerült a katonai anyakönyvi lapjára 1941. szeptember 5-én.
1941. november 17. és 1942. április 24., majd 1943. május 17. és június 16. között ismét katonai szolgálatot teljesített, de ekkor már a debreceni magyar királyi VI. honvéd hadtest parancsnokságának alárendeltségébe tartozó 6. élelmezési raktárnál, illetve a m. kir. debreceni 6. számú helyőrségi kórháznál. 1943 júniusában gyomorpanaszokkal fordult orvoshoz. A 6. számú helyőrségi kórházban vizsgálták ki. Ennek nyomán tényleges katonai szolgálatát befejezte.
Politikai pályafutása
[szerkesztés]1931-ben csatlakozott az ekkor alakult Független Kisgazdapárthoz, amelynek rövidesen megyei vezetője, majd 1939-ben a párt országos választmányának és intézőbizottságának is tagja lett, az 1935-ös választásokon még nem, de az 1939-es választásokon már sikerült parlamenti mandátumot nyernie.
1944 szeptemberében a letartóztatástól tartva bujkálni kényszerült, majd a már „felszabadított” Békéscsabán október 11-én újraindította lapját, az Alföldi Népújságot, amelyben üdvözölte a szovjet Vörös Hadsereget. Jó kapcsolatokat épített ki a szovjet katonai hatóságokkal. Elvállalta a 2. Ukrán Front magyar nyelvű katonai újságjának a szerkesztését, és közreműködött azoknak a röpiratoknak az előállításában, amelyek a harcoló honvédeket szólították fel fegyverletételre és átállásra.
1944. december 17-én beválasztották az alakuló Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd pár nappal később, december 22-én megalakult az ún. Ideiglenes Nemzeti Kormány, melynek külügyminisztere lett. A többi miniszterhez hasonlóan őt is a szovjet vezetők választották ki Moszkvában. A választás azért eshetett rá, mert jó benyomást tett a szovjet katonai hatóságokra, amelyekkel együttműködött. Jelentéseik alapján Moszkvában azt tudták róla, hogy a kisgazdapárt „balszárnyához tartozik”, és „híve a Szovjetunióval való szoros együttműködésnek”. Gyöngyösi ennek szellemében kezdte működését.
Ahogy egyre inkább rádöbbent a szovjet politika kétkulacsosságára és valódi szándékaira, 1945 második felétől kezdve a nyugati hatalmak felé is tájékozódni próbált és egyre inkább támaszkodott a külügyminisztérium nyugatbarát főtisztviselőire és diplomatáira. A munkáspártok emiatt gyakran támadták és többször felmerült a lemondása, lemondatása is. Mivel ez nem történt meg, 1946 augusztusától októberéig ő irányította a párizsi magyar békedelegáció munkáját. 1947. február 10-én a párizsi békeszerződéseket is ő írta alá. Eltávolítására Nagy Ferenc lemondásra és emigrációba kényszerítése után, 1947. május 31-én került sor. A nemzetközi diplomácia útvesztőiben többször eltévedt és csalódott, ám mindvégig jó szándékú és Magyarország érdekeit szolgáló Gyöngyösi nem ragaszkodott posztjához. Sértődés nélkül és talán megkönnyebbülten vonult vissza a második vonalba. 1947. augusztus 12-étől 1951. október 29-én bekövetkezett haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (második osztály) tüntették ki.
A kommunista fordulat után sem hagyott fel a politizálással, noha a Dinnyés-kormányból épp a kommunisták politikájával szembeni fenntartásai miatt maradt ki. Az 1949-es választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Szolnok megyei listájáról jutott a parlamentbe, melynek haláláig képviselője maradt.
Betöltött politikai tisztségei
[szerkesztés]- 1944. december 22. – 1945. november 15. között az Ideiglenes Nemzeti Kormány külügyminisztere
- 1945 januárjában a fegyverszüneti egyezmény egyik aláírója
- 1945. november 15. – 1946. február 4. között a Tildy-kormány, majd
- 1946. február 4. – 1947. május 31. között a Nagy Ferenc-kormány külügyminisztere
- 1946–1947 között a magyar delegáció vezetője a párizsi békekonferencián
- 1947. augusztus 12. – 1951. október 29. között a Pénzintézeti Központ elnöke
- 1947 szeptemberétől az FKgP országos főtitkára
Művei
[szerkesztés]- Hellián: Mikor a must forr. Diák-életkép; Tevan Ny., Békéscsaba, 1911
- Cincogó nép háborúja; ill. Kolozsvári Sándor; Tevan, Békéscsaba, 1922
- Lánc, lánc, eszterlánc; ill. Kolozsvári Sándor; Tevan, Békéscsaba, 1922
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05622.htm, Gyöngyösi János, 2017. október 9.
- ↑ https://medit.lutheran.hu/files/ertesito_bekescsaba_1925_1926.pdf
Források
[szerkesztés]- Életrajza az Országgyűlési Almanach 1947-1949-ben, Budapest, 2005, ISBN 963 03 3856 4
További információk
[szerkesztés]- Gantner Péter: Gyöngyösi János. Egy félreismert külügyminiszter. Magyar külpolitika, 1944–1947; Publikon, Pécs, 2013
Elődje: Kemény Gábor |
Magyarország külügyminisztere
1944. december 22. – 1947. május 31. |
Utódja: Mihályfi Ernő |
- Az FKGP korábbi tagjai
- Országgyűlési képviselők (FKGP)
- Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés)
- Országgyűlési képviselők (1945–1947)
- Országgyűlési képviselők (1947–1949)
- Országgyűlési képviselők (1949–1953)
- Magyarország külügyminiszterei
- 1893-ban született személyek
- 1951-ben elhunyt személyek
- A Fiumei Úti Sírkertben eltemetett személyek