Kemény Gábor (politikus, 1910–1946)
| Kemény Gábor | |
 |
|
| Szálasi-kormány (a képen Kemény Gábor az ülő sorban balról a második) | |
| Született | 1910. december 14. Budapest |
| Elhunyt | 1946. március 19. (35 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Gábor témájú médiaállományokat.
|
|
Kemény Gábor (Budapest, 1910. december 14. – Budapest, 1946. március 19.) nyilas politikus, publicista.
Élete[szerkesztés]
Budapesten jogi doktorrá avatták és közigazgatási szakvizsgát tett. Vidéken szolgabíró, majd a Pesti Hírlap külső munkatársa, ezután szésőjobboldali lapok cikkírója volt. 1939-ben csatlakozott a nyilasmozgalomhoz, 1941 szeptemberétől Szálasi Ferenc megbízásából a Nyilaskeresztes Párt külügyi vezetője lett. A német megszállás után (1944. március 19.) többször tárgyalt a náci megbízottakkal a nyilas hatalomátvételről. Tájékoztatta a németeket a koronatanács elhatározásáról, hogy fegyverszünetet kér a szövetségesektől (1944. szeptember 11.). A nyilas puccs után Szálasi kormányában külügyminiszter lett (1944. október 16. – 1945. március 27.); a rémuralom elleni diplomáciai tiltakozásokat ő hárította el. Decemberben Szálasival Hitlernél járt; ő rendelte el a külügyminisztérium Németországba telepítését. A háború után az amerikaiak elfogták és háborús bűnösként kiadták. Háborús főbűnösként a Szálasi-perben kötél általi halálra ítélték. Habár kegyelemre javasolták, a dr. Bojta Béla vezette bíróság elutasította kegyelmi kérvényét és 1946. március 19-én Csia Sándorral és Szöllősi Jenővel együtt felakasztották.
Forrás[szerkesztés]
- Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
