Szöllősi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szöllősi Jenő
A Szálasi-kormány (Szöllősi Jenő az álló sorban jobbról az első)
A Szálasi-kormány (Szöllősi Jenő az álló sorban jobbról az első)
Született 1893. január 18.
Antalfalva
Elhunyt 1946. március 19. (53 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Halál okaakasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöllősi Jenő témájú médiaállományokat.

Szöllősi Jenő (Antalfalva, 1893. január 18.Budapest, 1946. március 19.) nyilaskeresztes politikus, a Szálasi-kormány miniszterelnök-helyettese.

Élete[szerkesztés]

A vajdasági Antalfalván született. Németországban, Karlsruhéban szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd Budapesten gyógyszerészi diplomát; a budapesti jogi karon abszolutóriumot szerzett. Az első világháborúban tartalékos tisztként harcolt 30 hónapig az orosz, a román és az olasz fronton az 51. tüzérezred kötelékében. Századosként szerelt le, a Signum Laudis bronz és ezüst fokozatának, továbbá a bronz vitézségi éremnek birtokosaként. 1923-ban vásárolt gyógyszertárat Makón, a mai Sárga üzletház helyén. Vállalkozása mellett az akkori Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegyei közigazgatásban töltött be törvényhatósági tisztséget, és tagja volt a város képviselő-testületének is. 1939-ben függetlenként Makó országgyűlési képviselőjévé választották.

A parlamentben belépett a jobboldali képviselőkből és felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetségbe, majd 1941-től a Nyilaskeresztes Párt parlamenti frakcióját vezette. 1943-tól szerkesztője az Összetartás című nyilas napilapnak. A nyilas hatalomátvétel után a Szálasi-kormányban tárca nélküli miniszter, a miniszterelnök helyettese, ebben a tisztségében Szálasi jobbkeze volt 1944. október 16-a és 1945. március 27-e között. Az ő nevéhez fűződik Szálasi államfői kinevezéséről szóló törvény előterjesztése. Gyógyszertárát 1944 őszén feldúlták. A kormány többi tagjával Németországba menekült a háború végén, ahol megadta magát az amerikaiaknak. Ők átadták az oroszoknak és 1945. október 3-án hozták vissza Magyarországra. A Jankó Péter vezette népbíróság a háborús bűnösök perében a következő évben kötél általi halálra ítélte, 1946. március 19-én végezték ki Budapesten.

Források[szerkesztés]