Bogyay Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
várbogyai és nagymadi Bogyay Tamás
Született 1909. április 9.
Kőszeg
Elhunyt 1994. február 8. (84 évesen)
München, Németország
Foglalkozása művészettörténész

Várbogyai és nagymadi Bogyay Tamás (Kőszeg, 1909. április 9.München, Németország, 1994. február 8.) művészettörténész.

Életpályája[szerkesztés]

A régi nemesi származású várbogyai és nagymadi Bogyay család sarja. Családjával főleg a Balaton-felvidéken (Badacsonyban) éltek. Apja, várbogyai és nagymadi Bogyay Lajos (1874-1961) katonatiszt volt,[1] anyja, a polgári származású Pauler Katalin (1877-1964), Pauler Gyula történész lánya. Apai nagyszülei, várbogyai és nagymadi Bogyay Pongrác (1838-?), királyi törvényszéki bíró, és Strohmayer Karolin (1849-1898) voltak.[2]

Bogyay Tamás elemi iskolába Nagykanizsán járt, itt végezte a Piarista gimnáziumot, osztálytársa volt Fejtő Ferenc. Az Eötvös Kollégium tagjaként végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később Berlinben a Collegium Hungaricum, Rómában a Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa volt. 1935 és 1940 között a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőségen dolgozott segédfogalmazó-gyakornokként, 1940-től 1945-ig a Vallás és Közoktatási Minisztérium tisztviselője volt. Feleségével, Halliárszky Mimivel 1945 elején a budapesti Szépművészeti Múzeum műtárgyszállítmány egyik kísérőjeként Bajorországba került, 1952 után Münchenben élt. Kőszegi Ákos néven 1952 és 1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1962-ben a Müncheni Magyar Intézet egyik alapítója és első igazgatója volt. A hazai szakmai közéletbe az 1970-es évektől Magyarországon is megjelenő publikációival, az 1980-as évektől pedig személyesen is bekapcsolódott. 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. A badacsonyi Szent Donát kápolnában temették el.

Munkássága[szerkesztés]

Főleg a középkorral foglalkozott (disszertáció: A művész a korai középkorban, summa cum laude). A magyarok eredetéről, a magyar történelemről, a Szent Koronáról, István királyról, középkori művészetünkről közölt fontos tanulmányokat magyar, német és francia nyelven. Zalai munkája során kezdett foglalkozni a megye és környéke középkori építészeti emlékeivel, ma is alapvetőnek számító tanulmányokat adott közre a nagykapornaki, a kallósdi templomról, a jáki apátsági templomról, a zalaháshágyi timpanonról stb.

Művei, írásai[szerkesztés]

  • A művész a korai középkorban, Budapest, 1932.
  • A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna, Szombathely, 1944.
  • Kép és látomás. Fejezet a magyar romantika történetéből, Köln, 1962.
  • Bayern us die Kunst Ungarns, München, 1964.
  • Stephanus Rex, Wien, 1975, Budapest, Ecclesia Kiadó, 1988, ISBN 9633634970
  • A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője, Zürich, 1984.
  • Magyarország története távlatból, Budapest, 1993.
  • A szentmihályfai templom Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye LXXXI/1937/30-35.
  • Két Árpád-kori timpanondombormű Zala megyéből - Technika, 1941/225-229.
  • A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője, München, Herp, 1983

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]