Földvári Rudolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Földvári Rudolf
Született 1921. május 20. (98 éves)
Kispest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Földvári Rudolf (Kispest, 1921. május 20. –) magyar politikus, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélték. Miskolc város díszpolgára.

Élete[szerkesztés]

Szülei szegény munkások voltak, ezért 19251927 között kénytelenek voltak Törökországban élni, mivel az apja csak itt kapott munkát. Hazatérve elvégezte a polgáriskolát, majd kifutófiú lett. 1940-től lakatos, majd minőségellenőr, végül segédművezető lett. 1942-ben sorkatonai szolgálatra jelentkezett, a frontra került, ahol 1944 decemberében szovjet fogságba esett, csak 1945 őszén helyezték szabadlábra. Hazatérve az MKP tagja lett, egyben az üzemi pártszervezet titkárhelyettese. 1948-ban a SZOT propaganda osztályának nevezték ki. Ő vezette be az Élmunkás-jelvényt és megszervezte az első sztálini munkaversenyt 1949-ben. 1951-ben elvégezte a pártfőiskolát, majd az MDP Központi Vezetősége Káderosztályának lett a vezetője. 19521954 között az MDP budapesti bizottságának volt első titkára, majd 19531957 között országgyűlési képviselő is volt. 1954-ben részt vett a budapesti pártértekezleten, ahol többen (ő is) leszavazták Rákosi Mátyást, ezért büntetésből vidékre helyezték.

1956. október 24-én a miskolci DIMÁVAG keretén belül megalakult munkástanács mellé állt, majd tagja lett a Megyei Munkástanácsnak is. November 5-én a szovjetek forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták és Ungvárra deportálták, ahonnan csak november 17-én térhetett vissza. Szabadulása után a Megyei Tanács elnöke volt, majd 1957 márciusában felhagyott a politikával és újra Kispesten helyezkedett el lakatosként. Ez év március 15-én kizárták az MSZMP-ből, majd májusban letartoztatták, és 1958. július 18-án életfogytiglani börtönre ítélték, fellebbezés lehetősége nélkül. 1961-ben szabadult, újra lakatosként kezdett dolgozni, majd műszaki vezető lett. 1981-ben nyugdíjba vonult.

1990-ben rehabilitálták az ellene hozott ítélet alól, majd 19921997 között a Nagy Imre Társaság elnökségi tagja volt. 2010-ben Miskolc városa díszpolgárává választotta.

Kötete[szerkesztés]

  • Tiszta vizet a pohárba. Életútinterjú; készítette Molnár Adrienne; Nagy Imre Alapítvány, Bp., 2011

Források[szerkesztés]