Zambó János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zambó János
Született 1916. május 2.
Hegykő
Elhunyt 2000. december 3. (84 évesen)
Miskolc
Foglalkozása bányamérnök
Kitüntetései Kossuth-díj
A Nehézipari Műszaki Egyetem 3. rektora
Hivatali idő
1972 1978
Előd Sályi István
Utód Simon Sándor

Dr. Zambó János (Hegykő, 1916. május 2.Miskolc, 2000. december 3.) bányamérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Tanulmányai[szerkesztés]

Középiskoláit Sopronban, a Bencés Gimnáziumban végezte 1928–1936 között. 1942-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán kitüntetéssel bányamérnöki oklevelet szerzett.

Gyakorlati pályája[szerkesztés]

19411942 között egyetemi tanársegédként tevékenykedett. 19421945 között az állami ércbányászatban dolgozott a Felvidéken mint műszaki vezető. 1946-ban és 1947-ben az egyetemen adjunktusként oktatott, kutatott és Summa cum laude minősítéssel megvédte doktori értekezését. 1947 és 1953 között a szénbányászatban dolgozott, a padragi bányaüzem főmérnöke volt, majd az Ajkai Szénbányák igazgatóhelyettese. Ezután a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnökévé és megbízott igazgatójává nevezték ki. 19531954 között a Bányászati Kutató Intézet igazgatójaként több kutatási témát indított el.

Oktatói munkája[szerkesztés]

1954-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékének professzorává nevezték ki, rövidesen a tanszék vezetője lett és 30 esztendeig irányította azt. 19551959 között a Bányamérnöki Kar dékánja, majd 1960–61-ben az egyetem rektorhelyettese, később, 1961 és 1972 között rektora volt. Rektori működése során nagy gondot fordított a hallgatók oktatására, de emellett sokat foglalkozott az egyetem fejlesztésével is. Új központi főépület, műhelycsarnokok, a hallgatók és oktatók ellátását szolgáló menza, új kollégiumi épület és a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó könyvtár létesült rektorsága idején. Egyetemépítő tevékenységét két alkalommal a ’’Munka Érdemrend’’ arany fokozata kitüntetés adományozásával ismerték el, a Miskolci Egyetem díszdoktora lett. Az Egyetem alapításának 50 éves évfordulója alkalmából a Pro Universitate és a Jubileumi Egyetemi Aranyéremmel tüntették ki. Aktívan részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában, különböző tisztségeket betöltve. Tudományos eredményeit többnyire az egyesület szakmai lapjában, a Bányászat című lapban tette először közre, emelve a lap színvonalát.

Tudományos tevékenysége[szerkesztés]

Tevékenységét egyrészt a sokrétű témaválasztás, másrészt a természettudományos alapokra való építkezés jellemezte. Legnagyobb hazai és nemzetközi elismerést kiváltó tevékenysége a telepítéselmélet megteremtése, a magyar bányászati analitikai iskola megalapítása volt. A bányászati telepítések elméletének kidolgozásáért a Magyar Tudományos Akadémia fiatalon, 1961-ben levelező, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. Egy ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjává választották. Több akadémiai bizottság tagja volt. Hosszabb ideig elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottság bányászati, földtani, geodéziai és geofizikai szakbizottságának, valamint a Kossuth-díj és az Állami Díj szakbizottságainak. Országos tekintélye döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1979-ben megalakulhatott a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága, amelynek 1979-től 1990-ig első elnöke volt. Tudományos munkájának eredményeként közel kétszáz publikációja és nyolc könyve jelent meg. Két művét külföldön is kiadták.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend Arany fokozata (két alkalommal).
  • Kossuth-díj, 1953.
  • Állami Díj, I. fokozat, 1965. – A Bányászati telepítések analitikája című könyvében összefoglalt tudományos munkásságáért.
  • Miskolci Egyetem Díszdoktora.
  • Moszkvai Egyetem Díszdoktora.
  • Pro Universitate.
  • Jubileumi Egyetemi Aranyérem.
  • Miskolc város díszpolgára, 1994.
  • OMBKE kitüntetések.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Bányaművelés. Műszaki Kiadó Budapest 1957. (több kiadásban)
  • Bányászati telepítések analitikája. Műszaki Kiadó 1960.
  • Telepítéselmélet a bányászatban. Műszaki Kiadó Budapest 1966.
  • A bányaművelés alapjai. Akadémia Kiadó 1985.

Források[szerkesztés]

  • Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat.
  • Idézett művei.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]