ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar
| ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar | |
 | |
| A karnak helyet adó A/4 épület | |
| Alapítva | 1735 |
| Hely | Magyarország, Miskolc |
| Típus | kar |
| Dékán | Prof. Dr. Mucsi Gábor |
| Elérhetőség | |
| Cím | 3515 Miskolc-Egyetemváros A1, A2, A3, A4 épület |
| Elhelyezkedése | |
 ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar
Pozíció Miskolc térképén
| |
 é. sz. 48° 04′ 56″, k. h. 20° 45′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 56″, k. h. 20° 45′ 51″ | |
 | |
| A ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar weboldala | |
A Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Kara egyike a három legrégebbi képzésnek Miskolcon. Az elődjét, a Bányamérnöki Kart 1735-ben Selmecbányán alapították.
Története[szerkesztés]
A Műszaki Földtudományi Kar (2000. január 1-je előtt Bányamérnöki Kar) őse az 1735-ben a világon elsőként Selmecbányán létesített bányászati tanintézet (Bergschule). A megalakulása idején az intézményben a tanulmányi idő két év volt. A tanintézet első, s egyben leghíresebb tanára Mikoviny Sámuel, korának legnagyobb mérnök-polihisztora volt. 1762-ben megkezdődött az első tanszék létesítésével a bányászati akadémia szervezeti felépítése. 1770-ben a bécsi udvari kamara az eddigi két évfolyamos oktatást három évfolyamra növelte, s három tanszékes akadémiát (Academia Montanistica, Bergacademie) szervezett. A bányászati tanszékre Christoph Traugott Delius-t, a világhírű bányaműveléstan könyv szerzőjét nevezik ki vezetőnek. Az 1770-et követő évtizedekben a selmeci akadémia a bányászati-kohászati tudományok egyik európai központja lett. Számos külföldi szakember és tanulni vágyó fiatal kereste fel az akadémiát, s töltött hosszabb-rövidebb időt az intézményben hallgatva az előadásokat és dolgozva a laboratóriumokban. 1846-tól az intézmény neve Bányászati és Erdészeti Akadémia (K.K. Berg- und Forstakademie) lett. 1848/49-ben a magyarországi hallgatók az 1848–49-es forradalom és szabadságharc oldalára álltak, az ausztriai és cseh-morvaországi hallgatók többsége pedig elhagyta Selmecet. A Selmecről eltávozott ausztriai hallgatók részére Leobenben, a cseh-morvaországi hallgatók részére pedig Pribramban szerveztek tanintézetet, amelyek később akadémiai rangra emelkedtek.
A kiegyezéssel a selmeci akadémia magyar állami intézmény lett, Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között fokozatosan vezették be. Ez a tény, valamint a leobeni és pribrami tanintézetek megerősödése az akadémia nemzetközi vonzását lényegesen csökkentette. 1872-ben alapvetően megreformálták az akadémia szervezetét és oktatását. Az eddigi egységes "bányász" képzést, mely elnevezés az akkori szaknyelvben egyaránt jelentett bányászatra, kohászatra és pénzverésre való kiképzést, négy szakra választottál szét: bányászati, fémkohászati, vaskohászati, valamint gépészeti és építészeti szakra. Az erdészképzés két szakon folyt: általános erdészeti és erdőmérnöki szakon. Az intézmény 1904-től Bányászati és Erdészeti Főiskolaként működött. 1919-ben - miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került - a főiskola Sopronba települt át. 1922-től Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola elnevezést kapott. 1934-ben a főiskola az újonnan megszervezett országos jellegű József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara lett, huszonhét tanszékkel.
1949-től Miskolcon, új alapítású Nehézipari Műszaki Egyetemen megalakul a Bányamérnöki Kar. Ekkor kezdődik az 1948-ig egységes bányászati képzés szétválása, szakosodás kialakulása. A bányamérnökképzés 1959-ig olyképpen oszlott meg Miskolc és Sopron között, hogy az első két évfolyamot Miskolcon, a felsőbb évfolyamokat Sopronban oktatták. Ez a megosztottság 1959-ben, a bányász szaktanszékek Miskolcra településével szűnt meg. A Kar oktatási és tudományos tevékenységének fejlődésével szükségessé vált több területen is bizonyos tanszékek szakmai szétválása, új szaktanszék létesítése.
Jelenleg az 1992-ben kialakított szervezeti felépítésnek megfelelően öt intézetben 12 tanszék működik. A Kar oktatási és kutatási tevékenységének kiszélesedése, részben átalakulása indokolttá tette a kar elnevezésének megváltoztatását is. A Kar elnevezése ezért 2000. január 1-jétől Műszaki Földtudományi Kar, majd 2022-ben Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar lett.
Bolognai rendszerben oktatott szakok[szerkesztés]
Alapképzés[szerkesztés]
- Műszaki Földtudomány (BSc)
- Bánya-, és Geotechnikai specializáció
- Nyersanyagelőkészítési specializáció
- Földtudományi specializáció
- Olaj-, és Gázmérnöki specializáció
- Környezetmérnök (BSc)
- Geokörnyezetmérnöki specializáció
- Környezettechnikai specializáció
- Földrajz (BSc)
- Geoinformatikus specializáció
Mesterképzés[szerkesztés]
- Bánya-, és Geotechnikai mérnök (MSc)
- Előkészítéstechnikai mérnök (MSc)
- Földtudományi mérnök (MSc) (angol és magyar nyelven)
- Geográfus (MSc)
- Hidrogeológus mérnök (MSc) (angol és magyar nyelven)
- Környezetmérnök (MSc)
- Olaj-, és gázmérnök (MSc)
- Szénhidrogénkutató földtudományi mérnök (MSc) (angol nyelven)
