Ráskay Lea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Margit-legenda kódex 55. oldala, Ráskay Lea kézírása

Ráskay Lea kódexmásoló domonkos apáca volt a 16. század elején. A Nyulak szigeti kolostorban élt, kiválóan tudott latinul s korának egész műveltségével bírt.

Élete[szerkesztés]

Kimagasló műveltsége folytán bizonyára annak a régi főnemesi családnak sarja volt, amely Ráska községről kapta a nevét, s amelynek tagjai már II. Endre alatt, azután a 16. század végéig udvari és országos főtisztségeket viseltek.

A nemesi családok által támogatott scriptóriumban nyugodtan szentelhette életét a másoló munkának. A kolostor könyvtárosa volt, valószínűleg 1510–1527 között. Erre a Bandellus, a rendi generális által küldött regulakötet előzék- és hátlapján lévő, tőle származó bejegyzésekből következtethetünk. Titkári teendőket is ellátott, ugyanis találtak egy általa, Bocskay Ilona nevében írott levelet (Elena priorissza). Társaival párhuzamosan több kódexen is dolgozott, előfordultak megbízásos munkák is. Feltehetően 1529-ben, a zárda kiürítésekor menekült el a törökök elől, s ekkor gondoskodott a becses könyvekről, melyek így fennmaradhattak. Egy társát ismerjük név szerint, Katerinát, azaz Legéndy Katót.

Ráskay Leáról szól Beöthy Zsolt egyik költői elbeszélése.

Művei[szerkesztés]

Ráskay Lea margitszigeti dömés apáca Szent Margit legendája

Azonosításukban nagy segítséget nyújt, hogy az éppen lemásolt részek befejezését többször dátummal látta el, s ezekhez általában további megjegyzéseket is csatolt, utalással az adott év legfontosabb eseményeire. Az 15101522 közötti évekből öt kódexben maradtak fenn tőle másolatok, fordítások:

Stílusa[szerkesztés]

Ráskay Lea írástípusa bastarda, szépen kivitelezett, jól olvasható írás. A jobb oldali írástükröt nemigen vette figyelembe, ezen gyakran túlírt. Ez az oka annak, hogy a későbbi könyvkötők szóvégeiből, marginálisaiból sokat legyalultak. A szöveg díszítésére nem törekedett. A rubrumozást, az incipitek beírását a középkori gyakorlatnak megfelelően többnyire későbbre halasztotta, s az így gyakran végleg le is maradt.

Helyesírásának alaptípusa a magyar kancelláriai helyesírás, ám annál archaikusabb, feltehetően az akkor már létező domonkos hagyományt követve. Helyesírása következetes, nyelvjárása az északkeleti nyelvjárásterületre utal, s ez megfelel annak a vidéknek, ahonnan a család származik. Sok, társainál több hibát ejtett, amelyre a sok tisztség miatti elfoglaltság lehet a magyarázat.

Forrás[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]