Kardos Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kardos Albert
Kardos Albert (1861-1945).jpg
Született Katz Albert
1861. december 26.
Récekeresztúr
Elhunyt 1945. január 9. (83 évesen)
Göstling an der Ybbs, Ausztria
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kardos Albert témájú médiaállományokat.

Kardos Albert (Katz Albert, Récekeresztúr, 1861. december 26.Göstling an der Ybbs, Ausztria, 1945. január 9.) irodalomtörténész, Kardos Pál irodalomtörténész édesapja. Deportálták, koncentrációs táborban halt meg.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumi osztályokat Hajdúszoboszlón és a debreceni református kollegiumban végezte; 1880-84-ben a budapesti egyetemen, majd egy évig a tanárképző gyakorló iskolában a tanári pályára készülvén, 1885-ben tanári s bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1887-ben a szentesi községi gimnázium rendes tanárának választották meg; 1891-ben pedig a debreceni állami főreáliskolához nevezték ki rendes tanárrá, magyar-német-latin szakon, majd ugyanitt 1913-1922 között igazgató volt.[1] Katz családi nevét 1884-ben változtatta Kardosra. A második világháború zsidóüldözései során deportálásra került, koncentrációs táborban halt meg. Házasságából három gyermeke született: Mária (tanárnő), Rózsa (orvosnő) és Pál (1900-1971, tanár, irodalomtörténész).

Írásai[szerkesztés]

Cikkei a Nemzetben (1884. Egy irodalmi hamisítvány: Szilágyi és Hagymási tót nyelven, 1885. 296. sz. Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya, 1886. 163. sz. Kisfaludy Sándor, 1772-1844.); a Budapesti Szemlében (1884. Fodori Katicza, népballada közlése); a Századokban (1884. Balassa Bálint és Losonczi Anna, és könyvism.); a Magyar Nyelvőrben (1885-1886. Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv, A göcseji nyelvjárás, a Magyar Tudományos Akadémia a Sámuel-díjjal jutalmazta sat.); az Egyet. Philolog. Közlönyben (1883. Körner Zrinyije és Szmolenszk ostroma, 1886. könyvism., 1888. Horatiusi ódából protestáns vallásos ének, 1894. Ludas Matyi a külföld népmeséiben, Miért oly gyarló középkori verselésünk? 1895. A székelyek Erdélyben és könyvism.); a Magyar Zsidó Szemlében (1885. Szombatos énekek, szombatos codexek, 1891. Zsidó mondák a magyar irodalomban, Bibliai nevek magyarsága, Bacher Vilmossal); a Magyar Salonban (1886. Kisfaludy Sándor szerelme); a Szentes és Vidékében (1889. 24. sz. Zsilinszky Mihály mint tudós); a Közoktatási Szemlében (1891. A magyar és latin nyelv viszonya a gymnasium I. osztályában); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891. Toldy XII. éneke, Erre észrevételek, Rontó Pál pikáró regény, A régi protestáns graduálokról); a Fővárosi Lapokban (1891. 265. sz. Széchényi Debreczenben, 1892. A XVI. század hitvitázói); a Magyar Paedagogiában (1892. A latin nyelv nemzeti hivatása); a Pesti Naplóban (1891. 140. sz. Balassa Bálint); a Politikai Heti Szemlében (1895. Irodalmi munkásság és közpálya); a Budapesti Hirlapban (1895. A Martinovics-összeesküvés és a magyar irodalom); az Egyetértésben (1895. 121. sz. Legújabb költészetünk); a Tanáregylet Közlönyében (1895. A magyar verstan a középiskolában); a Képes Irodalomtörténetben (I. A protestáns kor áttekintése 1526-1606., Vallásos irodalom: 1. Bibliafordítók, 2. Prédikátorok, 3. Polemikusok, Balassi Bálint, II. Debreczen írói és irodalmi élete, Kisfaludy Károly).

Munkái[szerkesztés]

  • A XVI. század magyar lyrai költészete. A budapesti egyetem bölcsészeti karától jutalmazott pályamunka. Bpest, 1883. (Ism. Koszorú).
  • Szilágyi és Hajmási mondája a magyar költészetben. U. ott, 1885. (Különny. az Egyet. Philol. Közlönyből.)
  • Israel népének története Jeruzsálem második pusztulásaig. Wellhausen J. után ford. U. ott, 1886. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 43. sz.)
  • Középiskoláink és a magyar Alföld Szentes, 1890.
  • A magyar Alföld a közművelődésért. Bpest, 1891.
  • A magyar zsidóság nemzeti hivatása. U. ott, 1892.
  • A magyar szépirodalom története a legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig U. ott, 1892. (Athenaeum Kézikönyvtára I. Ism. Századok, Irodalomtört. Közlemények, Egyet. Philol. Közlöny. Tanáregylet Közlönye, Budapesti Hirlap 146. sz. Fővár. Lapok 86. sz., Sárospataki Lapok 26. sz.)
  • Magyar irodalomtörténeti életrajzok (Debrecen, 1913);
  • A magyar irodalom története 1900-ig (Budapest, 1913. Simonyi Zsigmonddal, Pintér Jenővel, Endrődi Sándorral és Ferenczi Zoltánnal)
  • Csokonai barátja, Nagy Gábor (Debrecen, 1940);
  • Csokonai ószövetségi látomása (Debrecen, 1943).

Források[szerkesztés]