A Patkányfogó (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Patkányfogó
A Patkányfogó 1877-es francia kiadásának címlapja
A Patkányfogó 1877-es francia kiadásának címlapja
Szerző Émile Zola
Eredeti cím L'Assommoir
Ország francia Franciaország
Nyelv francia
Műfaj regény
Sorozat Rougon-Macquart család
Előző A kegyelmes úr
Következő Nana
Kiadás
Kiadás dátuma 1877
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1961
Fordító Antal László
Média típusa könyv
Oldalak száma 406 (1961)
ISBN ISBN 9630740184 (1986)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Patkányfogó témájú médiaállományokat.

A Patkányfogó (1877) a hetedik része Émile Zola 20 kötetes sorozatának, a Les Rougon-Macquart-nak.

A legtöbben Zola mesterművének tartják - mint egy tanulmány, ami Párizs munkás rétegének az alkoholizmusával és szegénységével foglalkozik. A regény óriási sikereket ért el az olvasók körében, és megalapozta Zola hírnevét Franciaországban és a világon mindenütt. Magyarul először a Népszava-Könyvkereskedés kiadásában jelent meg a mű, Bresztovszky Ernő fordításában, 1919-ben, majd Antal László új fordításában az Európa Könyvkiadónál, 1961-ben.

A Patkányfogó egy amerikai színház plakátján 1879-ből

A történet[szerkesztés]

A regény Gervaise Macquart-ról szól, akit az író már röviden bemutatott a sorozat első kötetében, a La Fortune des Rougon-ban, amint Párizsba menekül az életképtelen szeretőjével, Lantier-vel, hogy aztán ott mosónőként dolgozzon a város egyik legnyomorúságosabb negyedében. A Patkányfogó Gervaise-el kezdődik, akit Lantier magára hagyott a két kisfiával. Később összeáll Coupeau-val, a tetőfedővel, akivel össze is házasodik: az esküvői parti a kaotikus úttal a Louvre-ba talán Zola egyik leghíresebb képe. A pozitív körülményeknek köszönhetően Gervaise képes annyi pénzt félretenni, hogy megnyissa a saját mosodáját, ami azonnal népszerű lesz, és a pár boldogsága a lányuk, Anna (akit Nanának becéznek) születésével tetézik. (Nana Zola egy későbbi regényének főszereplője).

A regény második részében Gervaise pályája elkezd lefelé ívelni. Coupeau súlyosan megsérül, amikor leesik az új kórház tetejéről, amit éppen épít, miután Nana elvonja a figyelmét. Megsérül a gerince, amiből a felépülés hosszú és fájdalmas, ezalatt elkezd inni. Néhány fejezettel később a férfi már bosszúszomjas, ami az alkoholizmussal párosulva hozzájárul ahhoz, hogy már nem is keres munkát. Gervaise küzd, hogy egyben tartsa az otthonukat, de a túlzott büszkesége néhány megalázó bukáshoz vezeti, mielőtt még mindent elveszítene. A családot megzavarja Lantier visszatérése, akit Coupeau melegen üdvözöl - ezen a ponton elveszti az érdeklődését mind Gervaise, mind a világ iránt, és súlyos beteg lesz. Az egyre növekvő káosz és pénzügyi megterhelés már sok Gervaise-nek, aki elveszti a mosodáját, és súlyos adósságba süllyed. Úgy dönt, csatlakozik Coupeau-hoz és inni kezd, majd lassan ő is az alkoholizmusba süllyed, és arra biztatja Nanát - aki maga is szenved a családban kialakult káosztól, és nap mint nap bajba keveredik -, hogy menjen el Párizsból. A regény hasonló nyomasztó stílusban folytatódik, Gervaise-t kilakoltatják, mert nem tud fizetni. A mű azzal zárul, hogy a nő két napos holttestét megtalálják a lépcső alatt.

Kritika[szerkesztés]

Zola sokat dolgozott azon, hogy utána járjon, milyen szavakat és kifejezéseket használt akkoriban az utca embere, hogy minél realisztikusabban tudja megírni a regényt. Sok kortárs szlenget és káromkodást használt, hogy visszaadja az autentikus hangulatot. A sokkoló leírása a 19. századi Párizs munkásosztályáról nagy csodálatot vívott ki a maga korában, és vív ki még manapság is.Sok antialkoholista, vagy mértékletességet hirdető munkás úgy gondolta, hogy a mű az alkoholizmus veszélyeit mutatja be, bár Zola mindig is mondta, hogy több van a regényében ennél. Sokan kritizálták azért, mert túlságosan mélyre menően mutatta be az életet, valamint azért, mert túl sok káromkodást és vulgáris kifejezést használt, illetve mert hogy a munkásságot reménytelen iszákosokként festette le. Zola elutasította ezeket a kritikákat, azt válaszolva, hogy ő egyszerűen csak egy valóságos képet akart festeni az életről.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]