Gulácsy Irén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gulácsy Irén
Élete
Született 1894. szeptember 9.
Lázárföldpuszta (Szeged)
Elhunyt 1945. január 2. (50 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) történelmi regény, dráma, karcolat
Fontosabb művei Fekete vőlegények
Irodalmi díjai Corvin-koszorú
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gulácsy Irén témájú médiaállományokat.

Őrmezei és gulácsi Gulácsy Irén (Szeged, 1894. szeptember 9.Budapest, 1945. január 2.) magyar írónő.

Élete[szerkesztés]

Gulácsy Irén és az 1945. január 2-i budapesti ostrom alatt hősi halált haltak síremléke a Farkasréti temetőben (19/1-1-45/46).

A Szeged melletti Lázárföld-pusztán született. Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. 16 éves korában (1910) férjhez ment unokabátyjához, erdődi Pálffy Jenőhöz, az Esterházy-uradalmak akkori mérnökéhez, aki előbb Dombóvárott, Kismartonban dolgozott, majd Szegeden éltek. Férjével az évek során megismerte a Hanság pusztáin élők világát, amikor rendszeresen elkísérte a külső (vasútépítő, vízszabályozó) munkákhoz. Tanult zenét és festészetet. Az I. világháború kitörése után férjének meg kellett válnia akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben Nagyváradra költöztek, ahol a római katolikus káptalan főmérnöke lett. Gulácsy itt kezdett írni a Váradon meginduló Magyar Szóban, ahol első novellája a „Félre az útból” címmel jelent meg. Később a Tavasz című folyóiratba is küldött írást. Ezek voltak az első megszólalásai. A Nagyvárad című napilap belső munkatársa lett 1919-ben. Cikkeket írt a Pásztortűz, a Genius, a Brassói Lapok, a Keleti Újság, az Ellenzék, a Napkelet, a 'Magyar Kisebbség lapokba, folyóiratokba. A marosvásárhelyi Zord Idő lapvállalat pályázatára nyújtotta be első regényét, a Förgeteget, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve novellákat, regényeket, színdarabokat is írt. A Hamueső című műve volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is. 1926-ban ő is meghívást kapott Kemény Jánostól az első Helikon-találkozóra, amelyen ugyan nem vett részt, mégis az alapító tagok közé számíthatjuk.

Férje súlyosan megbetegedett, s 1925 körül megrokkant, munkaképtelenné vált, így a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. Atyai módon pártfogolta őket Benedek Elek, akihez számos levelet írt, s ebből kirajzolódik az írónő mindennapjainak nehéz küzdelme: a tolókocsiba kényszerült, ágyban fekvő, beteg férjének gondozása mellett az egzisztencia fenntartása. Fő műve a Fekete vőlegények ilyen körülmények között született.

„Gulácsy komolyan vette regényírói feladatát. Részletes előtanulmányokat végzett. Több mint húsz (!) kötetnyi jegyzetanyag tanúsítja szorgalmát, s ezt a korra vonatkozó történelmi szakirodalomból való hatalmas ismeretanyagot mind beötvözte regényébe.”[1]

1927. február 25-én Pálffy Jenő elhunyt, s Gulácsy egy darabig még Nagyváradon élt, aztán átköltözött Kolozsvárra, majd Magyarországra települt.

1928 végén részt vett Budapesten a Helikon-írók estélyén a Zeneakadémia nagytermében, Kemény János, Makkai Sándor, Bánffy Miklós, Berde Mária, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Olosz Lajos, Kós Károly, Bárd Oszkár, Tabéry Géza, Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László mellett. Magyarországon is folytatta történelmi tárgyú műveinek sorozatát, s e regényes korrajzok nagy közönségsikert arattak.

Méltatói szerint: „Gulácsy Irén szereti a nyelvi ékesítettséget, mely a metaforákban, különböző alakzatok halmozásában nyilvánul meg, szereti az archaikus, tájszavak használatát, gyakoriak a regényben az indázó szecessziós szerkezetek és motívumok. Németh László barokkos költőnek tartja Gulácsy Irént, de – mint mondja – barokkossága nem akadémikus jellegű.”[2]

Budapesten a Magyarság, a Pesti Hírlap és az Új Idők munkatársa volt.

A főváros ostromának esett áldozatul, amikor 1945. január 2-án lakását telitalálat érte.

Betűjegyei és írói neve: P. G. I. (Tiszántúl, 1918-1921; Nagyvárad, 1922-től); P. Gulácsy Irén (művein); -y. (Tiszántúl, 1918-1921; Nagyvárad, 1922-től).

Művei[szerkesztés]

Regényei[szerkesztés]

Elbeszéléskötetei[szerkesztés]

  • Ragyogó Kovács István. Marosvásárhely, 1925.
  • Átal a Tiszán. Kolozsvár, 1928.
  • Történelmi miniatűrök. Budapest, 1937.
  • Tegnap és régmúlt. Budapest, 1939.
  • Ökörsütés. Kolozsvár, 1949.

Színdarabjai[szerkesztés]

Karcolatai[szerkesztés]

  • Erdély jogán - és más dolgok. Cikkek, karcolatok. Singer és Wolfner, Budapest, 1940.

Társasági tagságai[szerkesztés]

Közéleti szereplése[szerkesztés]

  • Az Országos Magyar Párt alelnöke volt.

Díja[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • A Gulácsy-Horváth Zsolt (Bp. 1952) szobrászművész által készített bronz domborműves emléktábláját 1992-ben avatta fel Budapesten az „Összmagyar Testület” a Bem rakparton, II. ker. Vitéz utca 2. alatt.
  • A Fekete Vőlegények, a Ragyogó Kovács István és a Hamueső című regényei Hangoskönyvként is megjelentek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulácsy Irén az Írónők a hálón (1880-1945) oldalon
  • Thurzó Gábor: Gulácsy Irén vagy a siker útjai. In: Magyar Csillag, 1942)
  • Várkonyi Nándor: Gulácsy Irén In: Magyar mártír írók antológiája, Budapest, 1947
  • Illés Endre: Sárguló fényképek. In: Kortárs, 1971.
  • Schöpflin Aladár: P. Gulácsy Irén:A hamueső In: Nyugat, 1925. 19. szám
  • Varga Virág: Erdély, nő, történelem. Gulácsy Irén: Fekete vőlegények = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról, szerk. Varga Virág – Zsávolya Zoltán. Budapest, Ráció, 2009, 299-309.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]