Tavasz (folyóirat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tavasz romániai magyar irodalmi hetilap. Székhely: Nagyvárad. 1919. június 21.1920. augusztus 22. között jelent meg. Alapítói Nadányi Zoltán és Zsolt Béla voltak, felelős szerkesztője Fried János, a Kereskedelmi Csarnok főtitkára, majd Fényes Loránd. Nyomtatták a holnaposok egykori mecénásának, Sonnenfeld Adolfnak a nyomdai műintézetében. A hetilap borítófedelét Mottl Román Pál grafikus tervezte. 1920 januárjától a lapot Tabéry Gézával kibővült háromtagú szerkesztőbizottság jegyezte, majd Nadányi Zoltán kiválásával és Zsolt Béla távozásával Tabéry egyedül szerkesztette.

Munkatársak, tartalom[szerkesztés]

Állandó munkatársai: Árva Pál álnéven Marton Manó, Bárdos László, Gara Ákos, Nadányi Zoltán, Sipos Iván, Szűts Dezső, akik mellett szóhoz jutott a Tavasz hasábjain a város nyugatot járt értelmisége is, ami tágította a világirodalmi horizontját. Közölt benne az egykori holnaposok közül Emőd Tamás és Miklós Jutka, a Nyugat törzsgárdájából a Holnapból is ismert Babits Mihály és Juhász Gyula mellett Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy Zoltán, Schöpflin Aladár is. Belső-Erdélyből Áprily Lajos, Bárd Oszkár, Bartalis János, Berde Mária, Gulácsy Irén, Jékey Aladár, Ligeti Ernő, Nagy Dániel, Reményik Sándor, Szentimrei Jenő, Szombati-Szabó István, Tompa László küldött verset, prózát, műfordítást. A második évfolyamban folytatásokban közölték Ligeti Ernő Belvedere c. regényét.

Világirodalmi tájékozódásáról a váradi újrakezdés két lapjának monográfusa, Kovács János írja: „A két folyóirat szoros és újat kereső világirodalmi érdeklődése, kitekintése a nagyvilágra ugyancsak holnapos hagyomány, és mind a Magyar Szó, mind a Tavasz – bár nem azonos módon – hűségesen szorgalmazta az évtized előtt meghirdetett felzárkózást a huszadik század modern irodalmi törekvéseihez… Szembetűnő a két lap világirodalmi tájékozódásának és fordításainak azonossága… Mégis valamelyes különbséget tehetünk, főként ami a közreadott tanulmányokat és értékeléseket illeti… A Tavaszban nagyobb teret kapott a modern francia és angol líra és a társadalmi érdeklődésű realista próza.” A magyarul megszólaltatott írók, költők között volt Baudelaire, George Coșbuc, Gabriele D’Annunzio, Stefan George, Gottfried Keller, Jean Richepin, Rainer Maria Rilke, Schopenhauer, Swin­burne, Lev Tolsztoj, Turgenyev, Zola. Fried János cikkeiben G. B. Shaw-ról és a francia modernekről írt.

A Tavasz tartalmán keresztül híven tükrözte a város szecessziósan mozgalmas művelődési életét, kifejezte a csoportnak Ady Endre örökségéhez való kötődését (az 1920/4. számot kifejezetten Ady emlékének szentelték). Sajátos hangvételt kölcsönöz az az öt önálló rovat, amelyekben szellemes eszmefuttatások jelentek meg a napi eseményekről és azok hőseiről (Szabad egy szóra), az irodalmi és a művészeti élet újdonságairól (Lesben); közöl a Tavasz könyvismertetőket (Kritika), színházi tudósításokat, kritikákat (Színházi figyelő), a zenei és a képzőművészeti életről szóló beszámolókat (Zene és képzőművészet). Az érdeklődő megtalálhatta benne a nagyváradi mozik, varieték műsorát is, akárcsak a helyi sakkversenyek eredményeit.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Tabéry Géza: Emlékkönyv. Kolozsvár, 1930. 11–17;
  • Tabéry Géza: Egy negyedszázad szépirodalma. Napló (Nagyvárad) 1938. december 22., 29.;
  • Tabéry Géza: Nagyváradi zászlóbontás. Igaz Szó, 1957/2.
  • Kovács János: A hőskorszak kezdetén. Bevezető tanulmány a Magyar Szó – Tavasz Antológiához. Bukarest, 1971. 5–95.
  • Magyar Szó, Tavasz. Antológia. Szerk. Kovács János. Bukarest, 1971.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]