Hevesi András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hevesi András (Budapest, 1901. december 3.[1]Épinal, 1940. július 3.) magyar író, tárcaíró, újságíró, műfordító, Szerb Antal és Halász Gábor közeli kortársa.

Élete[szerkesztés]

Hevesi Sándor fogadott fia. Édesapja az üzleti világban dolgozott, így Hevesi kimagasló jómódban nőtt föl a Szabadság tér környékén, ez a környezet sokszor tárcáiban is visszaköszön. Tanulmányait Budapesten és – a numerus clausus idején – Párizsban végezte, majd újságíró lett. A 8 Órai Újság párizsi tudósítója volt, azután hazatérve a Budapesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Műfordítói tevékenysége mellett (többek között Flaubert-től, du Gard-tól is fordított) a Nyugatban is publikált.

Irodalmi munkássága és halála[szerkesztés]

Önálló kötettel viszonylag későn, a halála előtt néhány évvel, a harmincas évek második felében jelentkezett. Ekkor közölte Párizsi eső című regényét, amelynek hátteréül az 1920-as évek elejének párizsi emigrációja szolgál. A regény főszereplője bumfordi lelkesedéssel vág bele külföldi tartózkodásába, de hamarosan gyökértelennek érzi magát a francia fővárosban. Zavaros diákéletének részét képező kóborlásai során összeakad Turauskasszal, a litván emigránssal, akiben saját torzképét fedezi föl. A könyv sikere után az egyik legtehetségesebb regényíróként emlegették.[2] A regényre 1937-ben, Radnóti Miklóssal egy évben, Baumgarten-díjat kapott.

A számításokkal ellentétben azonban Hevesit a pályája nem a kiérlelt írói lét felé vezette. Önéletrajzi írásai szerint magánélete szinte egész élete során rendezetlen volt, kortársai jóindulatú „szörnyetegnek” tartották, aki nehezen tudott közeli kapcsolatokat kialakítani. A harmincas évek vége felé ezen kívül egyre jobban aggasztotta a hitleri Németország megerősödése, az Anschluss után emigrációra szánta el magát.

Közvetlenül távozását megelőzően írta meg Irén című regényét, amelyben a magánélet félreértéseit és a politikai fenyegetettség életérzését ötvözi. A zavaros külső és belső viszonyoknak, valamint sietségének köszönhetően voltaképpen soha nem dolgozta ki a végleges formáját, amire utalásokat is tesz a szövegben, így a regény különös átjárást mutat az irodalmi mű és a szerző mindennapi életének dokumentuma között. Mégis, a polgári háttérrel rendelkező éretlen felnőtt viszontagságainak egyik leghűbb tanúságát adja benne; ennyiben – bár életműve a modern francia irodalom erős hatásáról is tanúskodik – a Thomas Mann-i vagy Szerb Antal-i irányvonal radikálisabb képviselőjének is tekinthető. Formai hiányosságai miatt ugyanakkor a kritika nem értékelte nagyra Hevesi második regényét, s az irodalomtörténeten kívül a mai napig kevesen tartják számon.

A könyvben is említett elhatározásának megfelelően Hevesi 1939-ben Franciaországba távozott, ahol beállt a francia hadseregbe, hogy önkéntes katonaként a nácik ellen harcoljon. Testes alkatát tekintve mindazonáltal ez nem annyira fizikai erőnlétéből, mint inkább érzelmi elhivatottságából következett, s az egyik korai német támadás során, 1940 nyarán elesett a lotaringiai harcmezőn. Hősi halottá nyilvánították, és a második világháború befejezése után, 1945-ben posztumusz lovaggá avatták.

Jóllehet a szocializmus évtizedei alatt állandóan bírálat érte, amiért nem kritizálta elég erősen a polgári-liberális kapitalista viszonyokat, halála óta a Párizsi eső számtalan kiadást ért meg, az Irént és tárcáit pedig egy kötetben, 1980-ban adta ki a Szépirodalmi Kiadó. 1984-ben A gonoszság dicsérete címmel recenzióiból is gyűjteményes kötet jelent meg.

Művei[szerkesztés]

Önálló kötetek[szerkesztés]

  • A magyar vonatkozású francia színdarabok bibliografiája; szerzői, Bp., 1929 (különlenyomat a Magyar Könyvszemléből)
  • Párisi eső; Cserépfalvi, Bp., 1936
  • Irén; Cserépfalvi, Bp., 1938
  • A gonoszság dicsérete. Cikkek, tárcák, bírálatok; szerk. és utószó Székely Sz. Magdolna; Magvető, Bp., 1984

Fordításai[szerkesztés]

  • Rachilde: A nőstényfarkasok lázadása [Meneur de louves]; Genius, Bp., 1923 (A regényírás művészei, 39–40.)
  • Gustave Flaubert: Három mese; ford. Hevesi András, Lányi Viktor, Zolnai Béla; Genius, Bp., 1924
  • Pierre Benoit: A zöld sziget [L'île verte]; Franklin, Bp., 1934 kör.
  • Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére [Voyage au bout de la nuit]; Nova, Bp., 1934
  • André Maurois: A textilgyáros [Bernard Quesnay]; Cserépfalvi, Bp., 1934
  • Louis Aragon: A bázeli harangok [Les cloches de Bâle]; Cserépfalvi, Bp., 1935 (a szerző Való világMonde réel c. regényciklusának 1. része)
  • Maurice Dekobra: Festett szájak uccája [Rue des bouches peintes]; Nova, Bp., 1935
  • Jean Schlumberger: A családfő [Saint-Saturnin]; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók)
  • Evelyn Waugh: Egy marék por; Athenaeum, Bp., 1935
  • Aldous Huxley: Két vagy három grácia. Spencer bácsi; Franklin, Bp., 1936 (Külföldi regényírók)
  • Thomas Mann: Mesterek szenvedése és nagysága; ford. Hevesi András, Keszi Imre, Sárközi György, Cs. Szabó László; Athenaeum, Bp., 1936
  • Jacques Bainville: Napoleon; Athenaeum, Bp., 1937
  • Aldous Huxley: A vak Sámson 1-2. [Eyeless in Ghaza]; előszó Cs. Szabó László; Franklin, Bp., 1937 (Külföldi regényírók)
  • Albert Gervais: Nehéz orvosnak lenni Kínában [Esculape en Chine]; Singer és Wolfner, Bp., 1938
  • Roger Martin du Gard: Egy lélek története 1–2. [Jean Barois]; Franklin, Bp., 1939 (Külföldi regényírók)
  • Virginia Woolf: Évek 1–2. [Years]; bev. Schöpflin Aladár; Franklin, Bp., 1940
  • Thomas Mann: Freud. Két tanulmány; Freud és a jövő, ford. Hevesi András, Freud helye a szellemtörténetben, ford. Vas István; Officina, Bp., 1947 (Officina könyvtár, 92.)

Művei idegen nyelven[szerkesztés]

  • Pluie de Paris – roman [Párizsi eső], francia nyelven; Judith és Pierre Karinthy, előszó François Fejtö [Fejtő Ferenc]; Éd. des Syrtes, Paris, 1999
  • Pariska kiša. Roman [Párizsi eső], latin betűs szerb nyelven; ford. Marko Čudić; Forum, Novi Sad [Újvidék], 2012
  • Irén, olasz nyelven; ford. Adriano Olivari; CreateSpace Independent Publishing Platform, 2017

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Más források szerint 1902-ben született.
  2. Az anekdota szerint a könyvhéten ugyanannál a pultnál árusították Hevesi regényét és József Attila új verseskötetét: az előbbi széles vevőközönséggel büszkélkedhetett, az utóbbiból alig néhány példány fogyott. A kiadó azonban József Attila kötetéből óránként visszacsempészett a pultról egy példányt, hogy a költő ne vegye észre az alacsony keresletet.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]