Alexandriai könyvtár

Alexandriai könyvtár
Az alexandriai könyvtár 19. századi elképzelt ábrázolása
Település	Alexandria
Építési adatok
Építés éve	az i. e. 3. század első fele
Bezárás	4. század
Építési stílus	hellenisztikus
Hasznosítása
Felhasználási terület	kutatókönyvtár könyvtár kulturális intézmény
Elhelyezkedése
Alexandriai könyvtár Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 31° 12′ 32″, k. h. 29° 54′ 33″31.208889, 29.909167
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandriai könyvtár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Tiberius Claudius Balbilushoz kötött római kori feliratot gyakran a Muszeion és a könyvtár továbbélésének egyik bizonyítékaként említik; értelmezése azonban óvatosságot igényel.

Az alexandriai könyvtár az ókori Alexandria királyi negyedében működő, a Ptolemaiosz-dinasztia által támogatott könyvgyűjtemény volt, amely szorosan kapcsolódott a Muszeion nevű tudósközösséghez és kutatóintézményhez. A Muszeion a múzsáknak szentelt, királyi patronátus alatt álló tudományos intézmény volt; a könyvtár ennek gyűjteményi és szöveggondozói központjaként működött, de nem azonosítható vele teljesen.

A könyvtár az i. e. 3. század első felében jött létre. Alapítása a korai Ptolemaioszokhoz köthető: az elképzelés valószínűleg I. Ptolemaiosz udvarában merült fel, de az intézmény teljesebb kiépülése II. Ptolemaiosz uralkodása alatt történhetett. A hagyomány Phaléroni Démétriosz peripatetikus filozófushoz köti a könyvtár tervének előkészítését, de szerepének pontos mértéke vitatott, mivel a róla szóló elbeszélések részben későbbi és irodalmilag formált forrásokból ismertek.

Az alexandriai könyvtár a hellenisztikus világ egyik legjelentősebb tudományos központjává vált. A Ptolemaioszok célja az volt, hogy az ismert világ görög és idegen eredetű irodalmi, tudományos, történeti és vallási szövegeit minél teljesebben összegyűjtsék, rendszerezzék, másoltassák és hozzáférhetővé tegyék a Muszeion tudósai számára. A könyvtárhoz kapcsolódó tudósok meghatározó szerepet játszottak a görög irodalom, a filológia, a matematika, a földrajz, a csillagászat és a szövegkritika fejlődésében.

A könyvtár pusztulása nem egyetlen eseményhez köthető. A modern kutatás inkább hosszú intézményi hanyatlással, több különböző gyűjteménnyel és több egymástól elkülönítendő kártétellel számol. Julius Caesar alexandriai háborúja idején jelentős könyvanyag pusztulhatott el; a római korban a Muszeion és a királyi könyvtár támogatása fokozatosan csökkent; a 3. századi katonai konfliktusok súlyos károkat okozhattak a királyi negyedben; a Szerapeiont pedig a 391 körüli alexandriai vallási konfliktusok során, I. Theodosius pogány kultuszokkal szembeni valláspolitikájának összefüggésében és Teofil alexandriai püspök vezető szerepe mellett rombolták le. A 7. századi arab könyvégetésről szóló történetet a modern kutatás többsége késői legendának tartja.

Elnevezése és intézményi jellege

A „könyvtár” kifejezés a mai olvasó számára könnyen modern közkönyvtárat vagy egyetemi könyvtárat idéz fel, de az alexandriai könyvtár más jellegű intézmény volt. Nem nyilvános olvasóközönség számára fenntartott, modern értelemben vett közgyűjteményként működött, hanem királyi patronátus alatt álló tudományos központ részeként. Használói elsősorban a Muszeionhoz kötődő tudósok, grammatikusok, költők, matematikusok, földrajztudósok és orvosok lehettek.

A Muszeion szó eredetileg a múzsáknak szentelt helyet jelentette. Alexandria esetében olyan intézményt jelölt, amelyben a tudósok királyi támogatással éltek és dolgoztak. A hagyomány szerint a Muszeionhoz étkezőhely, közös terek, előadó- és kutatóhelyiségek, valamint könyvgyűjtemény kapcsolódott. A pontos építészeti elrendezés nem ismert, mert az intézményből nem maradt fenn olyan régészeti lelet, amely alapján biztosan rekonstruálni lehetne.

A könyvtár elhelyezése általában a királyi negyedhez, a Brukheionhoz kapcsolódik. Ez volt Alexandria politikai és udvari központja. A Szerapeionhoz kapcsolódó későbbi gyűjteményt a szakirodalom gyakran „leánykönyvtárnak” nevezi, de ennek méretéről, jellegéről és a királyi könyvtárhoz való viszonyáról sokkal kevesebb biztos adat áll rendelkezésre.

A „nagy könyvtár” alatt általában a királyi negyedben működő ptolemaioszi gyűjteményt értik. Ettől megkülönböztetendő a Szerapeionhoz kapcsolódó, később „leánykönyvtárként” emlegetett gyűjtemény. A két intézmény összekeverése sok későbbi félreértéshez vezetett, különösen a könyvtár pusztulásáról szóló modern elbeszélésekben.

A könyvtár történetének egyik fő nehézsége, hogy kevés közvetlen forrás maradt fenn róla. Saját katalógusai, adminisztratív iratai és építészeti maradványai nem maradtak fenn olyan formában, amelyből az intézmény működése közvetlenül rekonstruálható lenne. Az intézmény ókori hírneve óriási volt, de a rá vonatkozó beszámolók töredékesek, gyakran későiek, és sokszor anekdotikus vagy politikai célú hagyományokat őriznek.

Alapítása és ptolemaioszi háttere

Alexandriát Nagy Sándor alapította i. e. 331-ben. Halála után Egyiptom I. Ptolemaiosz kezére került, aki megalapította a Ptolemaiosz-dinasztiát. Az új görög-makedón uralkodóház számára Alexandria nemcsak politikai főváros, hanem kulturális reprezentációs központ is volt. A könyvtár és a Muszeion létrehozása ennek a királyi programnak a részeként értelmezhető.

A Ptolemaioszok a görög kultúra örököseiként és mecénásaiként kívánták bemutatni magukat. A könyvtár egyszerre szolgálta a tudományos munkát, az udvari presztízst és az uralkodói hatalom ideológiai megjelenítését. Egy olyan gyűjtemény, amely az ismert világ szövegeinek összegyűjtésére törekedett, az uralkodóház hatalmát és kulturális tekintélyét is kifejezte.

A könyvtár alapításáról szóló hagyományban fontos szerepet kap Phaléroni Démétriosz. Démétriosz athéni politikus és peripatetikus filozófus volt, aki száműzetése után a Ptolemaioszok udvarába került. A hagyomány szerint tanácsaival hozzájárult a könyvtár tervének kialakításához. Forráskritikai szempontból azonban óvatosan kell fogalmazni: a vele kapcsolatos beszámolók részben a Pszeudo-Ariszteasz-levél és későbbi elbeszélések közvetítésével ismertek, ezért nem állapítható meg biztosan, hogy ténylegesen milyen szervező szerepet játszott.

Az intézmény kiépülése valószínűleg II. Ptolemaiosz Philadelphosz idején gyorsult fel. A könyvtár gyarapítását III. Ptolemaiosz uralkodása alatt is folytatták. A Ptolemaioszok nem csupán vásárlással és másoltatással gyűjtöttek könyveket, hanem diplomáciai és hatalmi eszközöket is alkalmaztak a tekercsek megszerzésére. A későbbi hagyomány több olyan történetet őrzött meg, amely a könyvgyűjtés erőteljes, olykor kényszerítő jellegű módszereit mutatja be.

A Muszeion és a könyvtár működése

A Muszeion a Ptolemaioszok által támogatott tudósközösség volt. A források szerint a tagok királyi ellátást kaphattak, közösen étkezhettek, és szellemi munkájukat az udvar biztosította. A pontos szervezet nem ismert, de az intézmény bizonyos szempontból a későbbi tudományos akadémiák és kutatóközösségek ókori előzményének tekinthető, bár szervezete, célja és társadalmi közege jelentősen eltért a modern intézményekétől.

A könyvtár fő feladata a tekercsek összegyűjtése, másolása, rendszerezése és a tudósok számára való hozzáférhetővé tétele volt. A gyűjtemény papirusztekercsekből állt. Egy-egy nagyobb mű több tekercset is elfoglalhatott, ezért a tekercsek száma nem azonos a művek számával. A mai „könyv” fogalmát ezért óvatosan kell alkalmazni az ókori könyvtár állományára.

Az alexandriai könyvtár nem csupán őrzőhely volt. A hozzá kapcsolódó tudósok szövegkritikával, kommentálással, rendszerezéssel és tudományos kutatással foglalkoztak. A görög irodalmi hagyomány jelentős részét az alexandriai filológusok munkája révén ismerjük olyan formában, ahogyan a későbbi korokhoz eljutott. A homéroszi szövegek, a tragédiák, a lírai költészet és más klasszikus művek rendszerezése és kritikai javítása az alexandriai tudomány egyik legfontosabb teljesítménye volt.

A könyvtár működése szorosan kapcsolódott a hellenisztikus tudományos kultúrához. Alexandria tudósai nem a mai értelemben vett szakintézetekben dolgoztak, de tevékenységükben már felismerhetők a specializált kutatás, a tudományos vita, a bibliográfiai rendszerezés és a szövegkritika elemei.

Az állomány és a könyvgyűjtés módszerei

Az alexandriai könyvtár állományáról különböző ókori és bizánci források több százezres számokat közölnek. Ezeket a számadatokat nem lehet egyszerűen modern könyvtári statisztikaként kezelni. Nem mindig világos, hogy a források tekercseket, műveket, másolatokat vagy több művet tartalmazó tekercseket számolnak-e. Egyetlen mű több tekercsből is állhatott, és ugyanabból a műből több változat vagy példány is lehetett a könyvtárban.

A hagyomány többféle számot őrzött meg: 400 000, 490 000, 500 000 vagy még magasabb tekercsszámok is előfordulnak. Ezek inkább a könyvtár nagyságának és hírnevének érzékeltetésére alkalmasak, mint pontos leltári adatként való felhasználásra. A modern kutatás ezért rendszerint úgy fogalmaz, hogy az alexandriai könyvtár állománya rendkívül nagy volt, de pontos mérete nem állapítható meg.

A gyűjtemény főként görög nyelvű papirusztekercsekből állt. A Ptolemaiosz-kori gyűjtőprogramhoz olyan hagyományok is kapcsolódtak, amelyek idegen nyelvű vagy nem görög eredetű szövegek görögre fordításáról beszélnek. A Septuaginta, vagyis a héber Szentírás görög fordítása a hagyomány szerint szintén alexandriai környezetben, a Ptolemaioszok udvarához és a könyvtár gyűjtőprogramjához kapcsolódva jött létre. A fordítás keletkezéséről szóló ókori történeteket azonban forráskritikai óvatossággal kell kezelni.

A könyvgyűjtés módszereiről több híres anekdota maradt fenn. Az egyik szerint az Alexandriába érkező hajók könyveit átvizsgálták, a tekercseket lemásolták, és olykor az eredetit tartották meg, míg a másolatot adták vissza. Egy másik hagyomány szerint III. Ptolemaiosz nagy összegű letét ellenében elkérte Athéntól Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész hivatalos szövegeit, majd az eredeti tekercseket megtartotta, és másolatokat küldött vissza. Ezek az elbeszélések a Ptolemaioszok könyvgyűjtő szenvedélyét és kulturális versengését fejezik ki, de részleteik történeti pontossága nem minden esetben ellenőrizhető.

A Marcus Antonius és VII. Kleopátra nevéhez kötött hagyomány szerint Antonius a pergamoni könyvtár nagy részét Kleopátrának ajándékozta. Ez az elbeszélés politikai propagandával terhelt anekdotaként maradt fenn, ezért nem kezelhető biztos történeti adatként. A történet mégis jól mutatja, hogy az ókori emlékezetben Alexandria és Pergamon könyvtárai egymással versengő kulturális hatalmi központokként éltek.

Katalógusok és szöveggondozás

Az alexandriai könyvtár egyik legfontosabb újítása a gyűjtemény rendszerezése volt. A könyvtár nagysága és a gyűjtőprogram ambíciója magyarázza, hogy a rendszerezés és bibliográfiai leírás különösen fontossá vált. Ez a munka vezetett a görög filológia és bibliográfia egyik alapvető teljesítményéhez, Kallimakhosz Pinakes című művéhez.

Kallimakhosz költő és tudós volt, aki a könyvtárhoz kapcsolódó körben működött. A hagyomány szerint ő készítette el a Pinakes című, 120 könyvből álló bibliográfiai munkát. Ez nem modern értelemben vett raktári katalógus volt, hanem a görög szerzők és művek műfajok szerinti rendszerezése, életrajzi adatokkal, műcímekkel, kezdősorokkal és terjedelmi adatokkal. A mű teljes egészében elveszett, de töredékek és későbbi hivatkozások alapján nagy jelentőségű bibliográfiai segédletként rekonstruálható.

A Pinakes jelentősége túlmutatott a könyvtári gyakorlaton. Segített meghatározni, mely szerzők és művek tartoznak a görög irodalmi kánonba, és miként lehet a szövegeket szerző, cím, műfaj és terjedelem szerint rendszerezni. Kallimakhosz munkája ezért a bibliográfia és az irodalomtörténeti rendszerezés egyik ókori előzményének tekinthető.

Az alexandriai tudósok szövegkritikai munkája különösen Homérosz műveinél volt jelentős. A különböző kézirati változatok összevetése, javítása, jelölése és kommentálása a későbbi filológiai gyakorlat alapjait teremtette meg. Zenodotosz, Bizánci Arisztophanész és Szamothrakei Arisztarkhosz munkája nélkül a görög irodalmi hagyomány későbbi története másként alakult volna.

Könyvtárosok és tudósok

A könyvtár vezetőinek listája nem rekonstruálható teljes bizonyossággal. A régebbi összefoglalók gyakran hosszú könyvtároslistákat közöltek, de ezekben sok a bizonytalan vagy késői adat. Különösen óvatosan kell kezelni azokat a neveket, amelyeknél nem világos, hogy az illető valóban főkönyvtáros volt-e, vagy csupán a Muszeionhoz, Alexandriához vagy az ottani tudományos hagyományhoz kapcsolódó tudós.

Phaléroni Démétriosz például a hagyomány szerint a könyvtár tervének előkészítésében játszott szerepet, de nem tekinthető biztosan első főkönyvtárosnak. Kallimakhosz a könyvtárhoz kapcsolódó egyik legnagyobb tudós volt, de a modern kutatás általában óvatos abban a kérdésben, hogy ténylegesen betöltötte-e a főkönyvtárosi tisztséget.

Személy	Időszak	Szerep és megjegyzés
Phaléroni Démétriosz	i. e. 3. század eleje	A hagyomány szerint a könyvtár tervének előkészítésében vagy a gyűjtési program kialakításában játszott szerepet; főkönyvtárosi tisztsége bizonytalan.
Zenodotosz	i. e. 3. század első fele	A hagyomány szerint az első biztosabban említhető főkönyvtáros; Homérosz szövegének egyik korai alexandriai szerkesztője.
Apollóniosz Rhodiosz	i. e. 3. század közepe	Költő, az Argonautika szerzője; a hagyomány a könyvtár vezetői között tartja számon, de a tisztség pontos időrendje bizonytalan.
Eratoszthenész	i. e. 3. század második fele	Földrajztudós, matematikus és filológus; a könyvtár egyik legjelentősebb tudós vezetőjeként tartják számon.
Bizánci Arisztophanész	i. e. 3–2. század fordulója	Grammatikus és filológus; a görög szövegkritikai hagyomány egyik fontos alakja.
Apollóniosz Eidographosz	i. e. 2. század	Hagyományosan említett, de kevéssé ismert könyvtáros; személyéről és tevékenységéről kevés biztos adat maradt fenn.
Szamothrakei Arisztarkhosz	i. e. 2. század	Az ókori görög filológia egyik legnagyobb alakja; Homérosz szövegkritikájának meghatározó tudósa.

A könyvtárhoz és a Muszeionhoz tágabb értelemben sok más tudós is kapcsolódott. Eukleidészt a hagyomány a korai ptolemaioszi Alexandriához köti; Eratoszthenész a Föld kerületének meghatározásáról is ismert; a későbbi alexandriai tudományos hagyományban Klaudiosz Ptolemaiosz, Diophantosz és Alexandriai Theón is jelentős szerepet játszott. Őket azonban nem szabad automatikusan az alexandriai könyvtár főkönyvtárosai közé sorolni. Különösen Theón esetében fontos a pontosítás: ő a 4. század második felében működött, és nincs biztos adat arra, hogy a klasszikus királyi könyvtár vezetője lett volna.

A későbbi alexandriai matematikai és csillagászati hagyomány nem feltételezi a régi királyi könyvtár intézményi fennmaradását. A szövegek másolatokban, magánkönyvtárakban, iskolai körökben és kommentátori hagyományokban is tovább élhettek. Ez különösen fontos Alexandriai Hüpatia és apja, Theón esetében: munkásságuk Alexandria késő antik tudományos hagyományához tartozik, de nem bizonyítja a ptolemaioszi könyvtár változatlan intézményi továbbélését.

Tudományos jelentősége

Az alexandriai könyvtár és a Muszeion jelentősége nem merül ki az állomány nagyságában. A könyvtárhoz kapcsolódó tudósok munkája döntően alakította a görög tudományos és irodalmi hagyományt. A filológiai szöveggondozás, a bibliográfiai rendszerezés, a tudományos kommentár és a görög klasszikusok kanonizálása mind olyan területek, amelyekben Alexandria meghatározó szerepet játszott.

A homéroszi szövegek alexandriai szerkesztése különösen fontos volt. Zenodotosz, Bizánci Arisztophanész és Szamothrakei Arisztarkhosz különböző módszerekkel igyekezett javítani, rendszerezni és értelmezni a szövegeket. Kritikai jeleket használtak, különbséget tettek gyanús és hitelesnek tartott sorok között, és kommentárokat készítettek. Ez a munka a későbbi európai filológia egyik előképének tekinthető.

A matematika, földrajz és csillagászat terén Alexandria szintén kiemelkedő központ volt. Eukleidész Elemek című műve a geometria történetének egyik legnagyobb hatású alkotása. Eratoszthenész a földrajz, térképészet és matematikai módszer egyik nagy alakja volt. Az alexandriai tudományos hagyomány később is hatott a hellenisztikus és római kori tudományra, bár az intézményi folytonosság mértéke sokszor bizonytalan.

A könyvtár egyben a kulturális versengés szimbóluma is volt. A Ptolemaioszok Alexandria révén olyan központot kívántak létrehozni, amely felveszi a versenyt Athén, Pergamon és más görög művelődési központok tekintélyével. A könyvtár ezért egyszerre volt tudományos intézmény, királyi reprezentációs eszköz és a hellenisztikus világ kulturális emlékezetének egyik szervező központja.

Hanyatlása és pusztulásának kérdése

Az alexandriai könyvtár pusztulása a modern kutatás szerint nem egyetlen esemény eredménye volt. A népszerű elképzelés, amely szerint a teljes könyvtárat egyetlen nagy tűzvész semmisítette meg, túlságosan leegyszerűsítő. A fennmaradt források inkább több szakaszból álló hanyatlást, intézményi átalakulást, háborús károkat és vallási-politikai változásokat jeleznek.

Caesar alexandriai háborúja

Kr. e. 48–47-ben, Caesar alexandriai háborúja idején tűz pusztított a kikötő környékén. Az ókori források eltérően írják le, hogy ez a tűz mennyiben érintette a királyi könyvtárat vagy a kikötői könyvraktárakat. Valószínű, hogy jelentős könyvanyag sérült vagy pusztult el, de nem bizonyítható egyértelműen, hogy a teljes alexandriai könyvtár ekkor semmisült volna meg.

A Caesar-féle tűzvész azért vált különösen híressé, mert az ókori és későbbi szerzők számára jól illeszkedett a „nagy könyvtár pusztulásának” drámai elbeszélésébe. A források azonban nem azonos részleteket adnak meg. Egyes beszámolók kikötői raktárakban tárolt tekercsekről, mások nagyobb könyvtári katasztrófáról beszélnek. A Caesar-féle tűzvészről szóló ókori beszámolók részben egymástól is eltérnek, és a későbbi szerzők gyakran saját retorikai céljaiknak megfelelően nagyították vagy szűkítették a veszteséget.

A Ptolemaiosz-kori támogatás gyengülése

A könyvtár már Caesar előtt is veszített eredeti ptolemaioszi fényéből. A dinasztikus viszályok, udvari hatalmi harcok és Egyiptom politikai helyzetének romlása hatással lehetett a Muszeion és a könyvtár működésére. A Ptolemaiosz-kor későbbi szakaszában a tudósok helyzete bizonytalanabbá vált, és több hagyomány utal arra, hogy politikai konfliktusok miatt tudósok hagyták el Alexandriát.

A hagyomány szerint Ptolemaiosz VIII. Physkón uralma alatt több tudós elhagyta Alexandriát vagy száműzetésbe került. Ha a részletek nem is minden ponton rekonstruálhatók, az esemény jól jelzi, hogy a könyvtár és a Muszeion működése függött az udvari politikától és a királyi patronátus stabilitásától.

A könyvtár fenntartása nagy anyagi és intézményi erőforrásokat igényelt. A papirusztekercseket másolni és karbantartani kellett, a tudósokat támogatni kellett, a gyűjteményt pedig folyamatosan rendszerezni kellett. Ha az uralkodói patronátus gyengült, az önmagában is hosszú távú hanyatláshoz vezethetett, még akkor is, ha nem történt egyetlen látványos pusztulás.

A római kori hanyatlás és a 3. századi városi pusztítások

Egyiptom római uralom alá kerülése után Alexandria továbbra is fontos város maradt, de politikai helyzete megváltozott. A Muszeion valamilyen formában tovább működhetett, és a római császárkorban is vannak adatok alexandriai tudósokról, könyvgyűjteményekről és a Muszeionhoz kapcsolódó intézményekről. A Tiberius Claudius Balbilushoz kötött Kr. u. 1. századi feliratot gyakran a Muszeion és könyvtár római kori fennállásának egyik bizonyítékaként említik, de ebből nem következik automatikusan a ptolemaioszi királyi könyvtár változatlan továbbélése.

A 3. században Alexandria több katonai konfliktus színtere volt. 262-ben Mussius Aemilianus lázadása, 272-ben Aurelianus hadműveletei, majd 296–297-ben Diocletianus ostroma súlyos károkat okozhattak a városban, különösen a királyi negyedben. Ezek az események akkor is hozzájárulhattak a régi intézményi maradványok eltűnéséhez, ha a ptolemaioszi királyi könyvtár ekkor már nem működött eredeti formájában.

A római kori hanyatlást ezért nem célszerű „folyamatos római támadásokként” leírni. Inkább különböző politikai-katonai konfliktusokról és hosszabb intézményi átalakulásról van szó, amelyben Alexandria korábbi hellenisztikus tudományos intézményei fokozatosan elvesztették eredeti királyi hátterüket.

A Szerapeion és a 391-es események

A Szerapeion Alexandria egyik nagy vallási központja volt, amelyhez a hagyomány szerint könyvgyűjtemény is kapcsolódott. Ezt a gyűjteményt a modern szakirodalom gyakran „leánykönyvtárnak” nevezi. A kifejezés azonban óvatosságot igényel: nem tudjuk pontosan, mekkora volt a gyűjtemény, milyen viszonyban állt a királyi könyvtárral, és fennállt-e jelentős könyvállományként a 4. század végén.

A Szerapeiont a 391 körüli alexandriai vallási konfliktusok során, Theodosius császár pogány kultuszokkal szembeni valláspolitikájának összefüggésében és Teofil alexandriai püspök vezető szerepe mellett rombolták le. Az esemény a késő antik alexandriai pogány intézmények történetének egyik fordulópontja volt. A források a Szerapisz-kultusz központjának megszüntetését hangsúlyozzák; az azonban nem dönthető el biztosan, hogy ekkor még mekkora könyvgyűjtemény volt a Szerapeionban.

A 391-es eseményeket ezért két véglet között kell tárgyalni. Nem helyes elhallgatni, hogy a Szerapeion lerombolása keresztény császári valláspolitika és alexandriai püspöki vezetés összefüggésében történt. Ugyanakkor az sem bizonyítható, hogy ekkor semmisült volna meg a klasszikus ptolemaioszi királyi könyvtár teljes állománya. A királyi könyvtár eredeti formájában ekkorra valószínűleg már nem létezett.

Fontos különbséget tenni Teofil és a későbbi Alexandriai Kürillosz szerepe között is. A Szerapeion lerombolása Teofil püspöksége alatt történt, míg Hüpatia meggyilkolása 415-ben, Kürillosz püspöksége alatt. A két esemény között van összefüggés abban az értelemben, hogy mindkettő a késő antik Alexandria vallási és városi konfliktusaihoz tartozik, de nem azonos események, és egyikből sem következik, hogy Kürilloszhoz kellene kötni az alexandriai könyvtár pusztulását.

Hüpatia és a könyvtár modern összekapcsolása

A modern népszerű kultúrában gyakran összekapcsolják Alexandriai Hüpatia halálát az alexandriai könyvtár pusztulásával. A források alapján ez az összekapcsolás nem tartható. Hüpatia filozófus és matematikai-csillagászati tanító volt, aki 415-ben városi-politikai erőszak áldozata lett. Nincs bizonyíték arra, hogy halálakor a klasszikus alexandriai könyvtár még működött volna, és arra sincs forrás, hogy műveit a gyilkosságkor elégették volna.

Hüpatia halála az alexandriai városi erőszak és a püspöki, illetve prefektusi hatalom konfliktusának részeként értelmezhető, nem pedig az alexandriai könyvtár történetének eseményeként. Az a népszerű kép, amely szerint a „kereszténység” Hüpatia meggyilkolásával és a könyvtár elégetésével egyszerre pusztította el az antik tudományt, későbbi leegyszerűsítő történeti toposz.

Az arab hódítás legendája

Korábbi nézetek szerint a könyvtár végső pusztulása 640–642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Egyiptomot. A későbbi történet szerint I. Omár kalifa arra hivatkozva rendelte el a könyvek elégetését, hogy ha a könyvek ugyanazt tartalmazzák, mint a Korán, akkor feleslegesek, ha pedig mást, akkor veszélyesek.

Ezt az elbeszélést Delia, Lewis, MacLeod és Bagnall alapján a modern szakirodalom jelentős része késői legendának tekinti. A történet csak évszázadokkal az arab hódítás után jelenik meg a forrásokban. A benne szereplő János grammatikust gyakran Ióannész Philoponoszszal azonosították, de ő időrendileg nem illik az arab hódítás korába. Gyanússá teszi a történetet az is, hogy Omárnak hasonló mondást tulajdonítottak más könyvpusztítási hagyományokban is.

A történetet nem célszerű sem arabellenes, sem keresztényellenes polemikus keretben magyarázni; forráskritikailag inkább késői moralizáló és vallási-politikai elbeszélésként értelmezhető. Amr ibn al-Ász hódítása idején a klasszikus alexandriai könyvtár nagy valószínűséggel már nem létezett.

A tudásveszteség mértéke

A könyvtár pusztulása nem jelentette az ókori tudás teljes elvesztését. Sok mű több példányban, más városokban, magánkönyvtárakban, iskolai körökben vagy későbbi kézirati hagyományokban is létezett. A görög matematika, csillagászat, orvoslás és filozófia számos alapműve nem kizárólag Alexandriában maradt fenn.

Ugyanakkor a kéziratos kultúrában minden nagy gyűjtemény eltűnése valós veszteséggel járt. A kevésbé másolt irodalmi, történeti, technikai vagy helyi jelentőségű művek könnyebben elveszhettek. A görög tragédiák, történeti művek, helyi krónikák, technikai értekezések és bibliográfiai segédletek közül sok csak töredékesen vagy egyáltalán nem maradt fenn. A Pinakes elvesztése például nemcsak egy katalógus eltűnését jelenti, hanem annak a lehetőségnek az elvesztését is, hogy pontosabban lássuk, milyen szerzőket és műveket ismertek az alexandriai tudósok.

Ezért a könyvtár sorsát nem érdemes sem úgy bemutatni, mintha „minden ókori tudás” egyetlen helyen semmisült volna meg, sem úgy, mintha a gyűjtemények eltűnése jelentéktelen lett volna. A történeti kép köztes: Alexandria kiemelkedő tudományos központ volt, de nem az egyetlen ókori könyvtár; pusztulása jelentős veszteséget okozott, de nem zárta le az ókori tudomány továbbélését.

Tartós öröksége

Az alexandriai könyvtár öröksége két szinten értelmezhető. Egyrészt valódi intézményi és tudománytörténeti hatása volt: a gyűjtés, rendszerezés, szövegkritika és tudós patronátus mintája más könyvtárakra és tudományos központokra is hatott. Másrészt a könyvtár a későbbi kultúrában az elveszett tudás, a civilizációs törékenység és a kulturális emlékezet egyik legerősebb jelképévé vált.

Hatása a későbbi könyvtárakra és tudományosságra

Az alexandriai könyvtár hatása már a hellenisztikus korban érzékelhető volt. Pergamon könyvtára részben az alexandriai mintával versengve fejlődött nagy tudományos központtá. A két intézmény közötti verseny nemcsak állománygyarapításban, hanem filológiai és könyvészeti módszerekben is megmutatkozott. A pergamoni tudósok saját szövegértelmezési és kommentátori hagyományokat alakítottak ki, miközben az alexandriai szövegkritikai módszerekkel is számot vetettek.

A római könyvtárak szintén sokat merítettek a hellenisztikus könyvtári hagyományból. A görög és latin művek elkülönített gyűjtése, a tudósok számára hozzáférhető kéziratállomány, a reprezentatív könyvtárépületek és a szövegek másoltatásának gyakorlata mind olyan elemek voltak, amelyekben Alexandria és más hellenisztikus központok példája közvetetten tovább hatott.

Az alexandriai örökség különösen erős volt a szöveggondozás és kommentárirodalom terén. A klasszikus művek kritikai javítása, a szerzők műveinek rendszerezése, a gyanús sorok jelölése, a változatok összehasonlítása és a tudományos magyarázatok készítése olyan gyakorlatok voltak, amelyek a későbbi görög, bizánci, arab és latin tudományosságban is tovább éltek.

A görög tudományos szövegek későbbi arab fordításai és közvetítése nem kizárólag Alexandriára vezethetők vissza, de az alexandriai filológiai és tudományos hagyomány fontos része volt annak a tágabb mediterrán szövegörökségnek, amelyből a késő antik, bizánci és arab tudományosság merített. A bagdadi fordítói mozgalom, a szír közvetítéssel fennmaradó görög tudományos irodalom, valamint a középkori latin fordítások mind azt mutatják, hogy az ókori tudás nem egyetlen könyvtárban élt tovább, hanem sokszoros másolási, fordítási és kommentátori láncokban.

A modern könyvtártörténet szempontjából Alexandria azért is fontos, mert a tudományos gyűjtemény és a kutatóközösség kapcsolatának korai példája volt. Nem modern egyetem, nem modern nemzeti könyvtár és nem nyilvános közkönyvtár volt, de olyan intézményi elképzelést testesített meg, amelyben a könyvek gyűjtése, a tudósok támogatása és a szövegek kritikai feldolgozása egymást erősítette.

Jelképes szerepe az elveszett tudásról szóló elbeszélésekben

Az alexandriai könyvtár a modern kultúrában az elveszett tudás egyik legerősebb szimbóluma lett. A könyvtár pusztulását gyakran úgy ábrázolják, mint az emberiség szellemi örökségének egyetlen katasztrofális pillanatban bekövetkezett megsemmisülését. Ez a kép irodalmilag hatásos, de történetileg leegyszerűsítő.

A könyvtár pusztulásáról szóló modern viták gyakran egyetlen felelőst keresnek: Caesart, a keresztényeket, a muszlim hódítókat vagy általában a „barbárságot”. A források azonban inkább többfázisú hanyatlást valószínűsítenek. A könyvtár történeti sorsa gazdasági, politikai, katonai, intézményi és vallási tényezők összhatásából alakult ki, nem pedig egyetlen tudatos „tudásellenes” cselekedetből.

A felvilágosodás és a modern szekuláris történetírás egyes irányzatai a könyvtár történetét gyakran a tudomány és a vallási fanatizmus küzdelmeként értelmezték. Ebben a keretben a Szerapeion 391-es lerombolása és Hüpatia 415-ös meggyilkolása sokszor egyetlen nagy elbeszéléssé olvadt össze: az antik racionalitás, a filozófia és a tudomány keresztény elpusztításának jelképévé. A modern kutatás ezt a képet általában túlzottan leegyszerűsítőnek tartja. A Szerapeion lerombolása valós történeti esemény volt, Hüpatia meggyilkolása szintén súlyos és jól dokumentált alexandriai erőszakcselekmény, de egyik sem igazolja azt az állítást, hogy a klasszikus alexandriai könyvtár teljes állománya ekkor semmisült volna meg.

Az alexandriai könyvtár jelképes ereje mégis érthető. A kéziratos kultúrában a tudás megőrzése törékeny volt: a papirusz romlott, a másolás költséges volt, a politikai és gazdasági támogatás megszűnése pedig egész szöveghagyományokat sodorhatott veszélybe. A könyvtár ezért nemcsak történeti intézmény, hanem figyelmeztető jelkép is lett: arra emlékeztet, hogy a tudás fennmaradása intézményeket, másolást, tanítást, fordítást és folyamatos kulturális gondoskodást igényel.

Modern emlékezete és a Bibliotheca Alexandrina

A 20–21. században Alexandria könyvtári örökségét a modern Bibliotheca Alexandrina is felidézi, amelyet 2002-ben nyitottak meg. Ez az intézmény nem az ókori könyvtár közvetlen utódja, hanem annak emlékét és egyetemes tudáseszményét kívánja modern formában megjeleníteni. Építészeti és kulturális programja tudatosan kapcsolódik az ókori könyvtár emlékezetéhez, miközben modern kutatási, könyvtári és kulturális intézményként működik.

A modern emlékezetben az alexandriai könyvtár egyszerre jelenti a tudományos ambíciót és a veszteség tapasztalatát. Egyrészt a tudás összegyűjtésének, rendszerezésének és megosztásának eszményét testesíti meg. Másrészt a kéziratok, könyvtárak és archívumok pusztulásának általánosabb problémájára is emlékeztet. A könyvtár mítosza ezért akkor is erős maradt, amikor a történettudomány árnyaltabbá tette a pusztulásáról szóló elbeszélést.

Források

• ↑ Bagnall 2002: Bagnall, Roger S. (2002). "Alexandria: Library of Dreams". Proceedings of the American Philosophical Society (angol nyelven). 146 (4): 348–362.
• ↑ Berti & Costa 2009: Berti, Monica; Costa, Virgilio (2009). "The Ancient Library of Alexandria. A Model for Classical Scholarship in the Age of Million Book Libraries" (angol nyelven). {{cite web}}: Missing or empty |url= (súgó)
• ↑ Blum 1991: Blum, Rudolf (1991). Kallimachos: The Alexandrian Library and the Origins of Bibliography. Wisconsin Studies in Classics (angol nyelven). Translated by Wellisch, Hans H. Madison: University of Wisconsin Press. ISBN 978-0-299-13170-8.
• ↑ Casson 2001: Casson, Lionel (2001). Libraries in the Ancient World (angol nyelven). New Haven–London: Yale University Press. ISBN 978-0-300-08809-0.
• ↑ Delia 1992: Delia, Diana (1992). "From Romance to Rhetoric: The Alexandrian Library in Classical and Islamic Traditions". The American Historical Review (angol nyelven). 97 (5): 1449–1467. doi:10.1086/ahr/97.5.1449.
• ↑ El-Abbadi 1990: El-Abbadi, Mostafa (1990). The Life and Fate of the Ancient Library of Alexandria (angol nyelven). Paris: UNESCO. ISBN 978-92-3-102632-4.
• ↑ El-Abbadi & Fathallah 2008: El-Abbadi, Mostafa; Fathallah, Omnia Mounir, eds. (2008). What Happened to the Ancient Library of Alexandria?. Library of the Written Word, 3 (angol nyelven). Leiden–Boston: Brill. ISBN 978-90-04-16545-8.
• ↑ Hendrickson 2016: Hendrickson, Thomas (2016). "The Serapeum: Dreams of the Daughter Library". Classical Philology (angol nyelven). 111 (4): 453–464. doi:10.1086/688717.
• ↑ Lewis 2008: Lewis, Bernard: „The Arab Destruction of the Library of Alexandria: Anatomy of a Myth.” In: El-Abbadi, Mostafa – Fathallah, Omnia Mounir (szerk.): What Happened to the Ancient Library of Alexandria? Leiden–Boston: Brill, 2008. 213–217. o. ISBN 978-90-04-16545-8 (angolul)
• ↑ Lindberg 2009: Lindberg, David C. (2009). "Myth 1. That the Rise of Christianity Was Responsible for the Demise of Ancient Science". In Numbers, Ronald L. (ed.). Galileo Goes to Jail and Other Myths about Science and Religion (angol nyelven). Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press. 8–18. o. ISBN 978-0-674-03327-6.
• ↑ MacLeod 2000: MacLeod, Roy, ed. (2000). The Library of Alexandria: Centre of Learning in the Ancient World (angol nyelven). London–New York: I. B. Tauris. ISBN 978-1-86064-428-3.
• ↑ Norman & Petkas 2020: Norman, Dawn LaValle; Petkas, Alex, eds. (2020). Hypatia of Alexandria: Her Context and Legacy. Studies and Texts in Antiquity and Christianity, 119 (angol nyelven). Tübingen: Mohr Siebeck. ISBN 978-3-16-154969-4.
• ↑ Watts 2017: Watts, Edward J. (2017). Hypatia: The Life and Legend of an Ancient Philosopher. Women in Antiquity (angol nyelven). New York: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-021003-8.

További információk

• Bibliotheca Alexandrina hivatalos honlapja (angolul)
• Az Amerikai Kongresszusi Könyvtár ismertetője az alexandriai könyvtár modern újjáélesztéséről (angolul)
• Perseus digitális ókori szöveggyűjtemény (angolul)

Kapcsolódó szócikkek

• Alexandria (Egyiptom)
• Ókori Egyiptom
• Ptolemaiosz-dinasztia
• Szerapeum
• Septuaginta
• Pergamon
• Alexandriai Hüpatia