Thanatosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Thanatosz
Praha olsany kunz-pstross 2 thanatos DSC 4463.jpg
Élettársa Makaria
Gyermekei Lünkosz
SzüleiNüx
Erebosz
A Wikimédia Commons tartalmaz Thanatosz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Thanatosz (görögül: θάνατος, halál) a Halál megtestesítője a görög mitológiában. Nüx, az Éj istennőjének apa nélkül született fia és Hüpnosz, az Álom istenének ikertestvére;[1] közös tartaroszi palotájuk a sötétség otthona. Felesége Meropé, aki vagy Héliosz, vagy Oinopión leánya. Thanatosz feladata az volt, hogy a Moirák által meghatározott időben jelenjen meg a halandónál, kardjával vágjon le egy tincset a hajából, majd ragadja meg lelkét és adja át Hermésznek, aki a holtat az Alvilágba kíséri. Thanatosz a római mitológiában Mors istennel azonosítható.

Alakja a művészetben[szerkesztés]

Thanatoszt, a Halált kezdetben erőteljes, kardot viselő, lángarcú, rémületes, vad alakként ábrázolták, megjelenését gyűlölet és fájdalom kísérte. Később, a hellenizmusban, amikor a halál utáni élet, Elízium és a túlvilág képzete kialakult, alakja idealizálódott és ikertestvéréhez hasonlóan szárnyas, meztelen ifjúként jelenítették meg: Hüpnosz a fején viselte szárnyait, Thanatosz a vállán. Egyes ábrázolásokon Thanatosz alakja körül pillangók – a lélek képi megszemélyesítői – röpködnek, kezében koszorút, fáklyát, vagy kardot tart.

Thanatosz, kit még az istenek is elkerültek, csak ritkán jelenik meg a görög mítoszokban. Egyik legismertebb, személyével kapcsolatos monda, amikor Sziszüphosz thesszáliai királyt Zeusz parancsára maga kísérte a holtak birodalmába. Ám az agyafúrt és gátlástalan Sziszüphosz csellel megbilincselte és egy hordóba zárta Thanatoszt. Az isteni rend felborult, mert nem volt, aki beteljesítse a halált. Thanatosz Arész segítségével szabadult ki csúfos börtönéből, majd az istenekkel dacoló Sziszüphosz is elnyerte büntetését: egy hatalmas követ kellett egy hegy tetejére felgörgetnie, de amint célhoz ért volna, a kő mindig visszagörgött. E történetet Homérosz, Szophoklész, Ovidius és Hyginus is megörökítette, korunk szerzői közül pedig Camus: Sziszüphosz mítosza című filozofikus művében olvashatunk Thanatosz alakjáról.

Másik fontos szerepe Héraklész legendáriumában van, ahol Héraklész Alkésztisz életét mentette meg azzal, hogy megküzdöttek egymással.

Thanatosz a pszichológiában[szerkesztés]

Thanatosz – halálösztön vagy destrukciós ösztön: „Freud által bevezetett kifejezés az olyan élmény- és viselkedésformák (tudattalan) mozgató okaira, amelyek másokra irányuló gyűlöletben, ellenszenvben vagy agresszióban, illetve a saját személyre vonatkozó gyűlöletben vagy pusztításban nyilvánulnak meg.”[2] Freud két ellentétes alapösztön működését feltételezte: Erósz – a létfenntartás, a nemi ösztön és Thanatosz – a halálösztön, az élet elpusztítása. Úgy vélte, hogy a normális viselkedésben mindkettő folyamatosan jelen van, sőt minden „ösztönrezdülés” e két ösztön különböző arányú keveredéséből jön létre. Ezen ösztönökből származó energiák azon biológiai eredetű motivációk, amelyek a személyiség működésének meghatározói. Erósz energiája a libidó, Thanatosz energiája az agresszió és a pusztítás.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hésziodosz: Istenek születése (Theogony)
  2. Pszichológiai szakkifejezések: Halálösztön'. [2007. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 19.)
  3. Sigmund Freud: Pszichoanalízis, Libidó és ösztönélet; 1932, 167 – 190. old.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]