Thanatosz

Thanatosz
Élettársa	Makaria
Gyermekei	Lünkosz
Szülei	Nüx Erebosz
A Wikimédia Commons tartalmaz Thanatosz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Thanatosz (görögül: θάνατος, halál) a Halál megtestesítője a görög mitológiában. Nüx, az Éj istennőjének apa nélkül született fia és Hüpnosz, az Álom istenének ikertestvére; közös tartaroszi palotájuk a sötétség otthona. Felesége Meropé, aki vagy Héliosz, vagy Oinopión leánya. Thanatosz feladata az volt, hogy a Moirák által meghatározott időben jelenjen meg a halandónál, kardjával vágjon le egy tincset a hajából, majd ragadja meg lelkét és adja át Hermésznek, aki a holtat az Alvilágba kíséri. Thanatosz a római mitológiában Mors istennel azonosítható.

Alakja a művészetben

Thanatoszt, a Halált kezdetben erőteljes, kardot viselő, lángarcú, rémületes, vad alakként ábrázolták, megjelenését gyűlölet és fájdalom kísérte. Később, a hellenizmusban, amikor a halál utáni élet, Elízium és a túlvilág képzete kialakult, alakja idealizálódott és ikertestvéréhez hasonlóan szárnyas, meztelen ifjúként jelenítették meg: Hüpnosz a fején viselte szárnyait, Thanatosz a vállán. Egyes ábrázolásokon Thanatosz alakja körül pillangók – a lélek képi megszemélyesítői – röpködnek, kezében koszorút, fáklyát, vagy kardot tart.

Thanatosz, kit még az istenek is elkerültek, csak ritkán jelenik meg a görög mítoszokban. Egyik legismertebb, személyével kapcsolatos monda, amikor Sziszüphosz thesszáliai királyt Zeusz parancsára maga kísérte a holtak birodalmába. Ám az agyafúrt és gátlástalan Sziszüphosz csellel megbilincselte és egy hordóba zárta Thanatoszt. Az isteni rend felborult, mert nem volt, aki beteljesítse a halált. Thanatosz Arész segítségével szabadult ki csúfos börtönéből, majd az istenekkel dacoló Sziszüphosz is elnyerte büntetését: egy hatalmas követ kellett egy hegy tetejére felgörgetnie, de amint célhoz ért volna, a kő mindig visszagörgött. E történetet Homérosz, Szophoklész, Ovidius és Hyginus is megörökítette, korunk szerzői közül pedig Camus: Sziszüphosz mítosza című filozofikus művében olvashatunk Thanatosz alakjáról.

Másik fontos szerepe Héraklész legendáriumában van, ahol Héraklész Alkésztisz életét mentette meg azzal, hogy megküzdöttek egymással.

Thanatosz a pszichológiában

Thanatosz – halálösztön vagy destrukciós ösztön: „Freud által bevezetett kifejezés az olyan élmény- és viselkedésformák (tudattalan) mozgató okaira, amelyek másokra irányuló gyűlöletben, ellenszenvben vagy agresszióban, illetve a saját személyre vonatkozó gyűlöletben vagy pusztításban nyilvánulnak meg.” Freud két ellentétes alapösztön működését feltételezte: Erósz – a létfenntartás, a nemi ösztön és Thanatosz – a halálösztön, az élet elpusztítása. Úgy vélte, hogy a normális viselkedésben mindkettő folyamatosan jelen van, sőt minden „ösztönrezdülés” e két ösztön különböző arányú keveredéséből jön létre. Ezen ösztönökből származó energiák azon biológiai eredetű motivációk, amelyek a személyiség működésének meghatározói. Erósz energiája a libidó, Thanatosz energiája az agresszió és a pusztítás.

Források

• Hésziodosz: Istenek születése (Theogony)
• Kerényi Károly: Görög mítoszok
• Ki kicsoda az antik mítoszokban [1]
• Pszichológiai szakkifejezések: Halálösztön, destrukciós ösztön (Thanatosz) [2]
• Sigmund Freud: Pszichoanalízis, Libidó és ösztönélet; Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977;

További információk

• Változó Világ – Thanatosz
• Visontay György: Ponticulus Hungaricus szómagyarázatok
• A Pallas nagy lexikona – Thanatos
• Luthardt Andrea: Pszichoanalízis