Szilágyi János György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szilágyi János György
Életrajzi adatok
Született 1918. július 6.
Budapest
Elhunyt 2016. január 7. (97 évesen)
Budapest
Pályafutása
Kutatási terület ókori művészettörténet, klasszika-filológia
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj

Szilágyi János György (Budapest, 1918. július 16. – Budapest, 2016. január 7.[1]) Kossuth-díjas magyar ókorkutató, művészettörténész, főmuzeológus, a történettudomány akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár.

Életútja[szerkesztés]

Etruszk vázák

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen végzett, Kerényi Károly, Alföldi András tanítványa és Devecseri Gábor évfolyamtársa volt. Munkahelye a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye lett, amelynek 1951-től 1992-ig vezetője, majd pedig főmuzeológusa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is tanított mint címzetes egyetemi tanár. Nagy érdemei vannak az Antik Gyűjtemény szervezésben, a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítésében és az ókori civilizáció, kultúra, irodalom és művészet kutatásában és megismertetésében.

A Seuso-kincs »PELSO« felirata a vadásztálon

Kutatási területe kiterjedt az ókori görög és római irodalomra, az antik művészettörténetre, a vallástörténetre és az etruszk kultúrára, az etruszk-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát feltárta és közreadta Etruszko-korinthosi vázafestészet c. könyvében.[2] 1952-től a művészettörténeti tudomány kandidátusa, 1973-tól a történettudomány MTA doktora.[3]

1984-ben a Seuso-kincs felbukkanásakor a Getty múzeum vendégeként feltűnt neki az egyik ezüst tálon a "Pelso" – felirat, ami a Balaton latin neve, felhívta az ottani szakemberek figyelmét, hogy a felirat ellentmond a kincs állítólagos libanoni származásának és valószínűleg a pannóniai eredetet igazolja.[4] A Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára volt másfél évtizeden át és szerkesztette a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts-ot. 500-nál több tudományos közleménye, kötete, kötetbe írt fejezete, bevezetője, előszava, utószava jelent meg, nemzetközi érdeklődésre számot tartó tudományos közleményeit és köteteit német,[5] angol,[6] francia nyelven is közzétette. A Német Régészeti Intézet és a firenzei Istituto di Studi Etruschi tagja volt.

2015 végéig folytatta tudományos kutatásait. 2016 elején hunyt el 98. életévében.

Kötetei (válogatás)[7][szerkesztés]

  • Atellana : tanulmányok az antik színjátszásról. Budapest : Tipográfiai Műintézet, 1941. 76 p. 1 t.
  • Két váza a Micali-festő műhelyéből. Budapest : Szerző, 1950. Budapest : Egyetemi Ny. 7 p.
  • Sophoklés összes drámái / ford. Babits Mihály [et al.] ; szerk. Szilágyi János György, Trencsényi-Waldapfel Imre. Budapest : Franklin, 1950 Budapest : Szikra Nyomda. 446 p. 1 t. (Újból közreadva 1959).
  • Görög művészet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1954. 112 p.
  • A görögséggel való érintkezés nyomai Magyarországon az archaikus korban. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1955. Budapest. p. 45-52.
  • Homérosz: Iliász ; ford., [bev. és jegyz. ell.] Devecseri Gábor ; [a vázaképeket vál. és magy. Szilágyi János György]. Budapest : Európa, 1957. XXXVIII, 433 p., 25 t.
  • A hellénisztikus kor görög szobrászatának problémái : [M. Bieber: The sculpture of the Hellenistic Age, Reinhard Lullies: Die kauernde Aphrodite stb.] Budapest : Akad. Kiadó, 1958. p. 265-278.
  • Etruszk művészet. Budapest : Gondolat : Képzőművészeti Alap, 1959. 52 p.
  • A görög kultúra aranykora : Periklés százada. Ritoók Zsigmonddal, Sarkady Jánossal. Budapest : Gondolat, 1968. 746 p., 36 t. (újbóli kiadás 1969).
  • Publius Ovidius Naso: Átváltozások / ford. Devecseri Gábor ; utószó Szilágyi János György ; jegyz. Szepessy Tibor. Budapest : Magyar Helikon : Európa, 1975. Gyoma : Kner Nyomda. 540 p.
  • Vallástörténeti tanulmányok / Trencsényi-Waldapfel Imre ; [sajtó alá rend. Szilágyi János György]. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981. 544 p., XXIX t. ill. (2. kiad. 1983).
  • Monumenta antiquitatis extra fines Hungariae reperta quae in Museo Artium Hungarico aliisque museis et collectionibus Hungaricis conservantur[8] / red. J. Gy. Szilágyi. Roma : L'Erma di Bretschneider, 1993.
  • Szirénzene : ókortudományi tanulmányok. Budapest : Osiris, 2005. 524 p. ill.
  • Voces paginarum : magyar ókortudomány a huszadik században / szerk. Szilágyi János György. Budapest : Osiris, 2008. 648 p. : ill.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Szilágyi János György (Magyarmuzeumok.hu), 2016. január 7.
  2. Szilágyi János György: Etruszko-korinthosi vázafestészet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975. 283 p., 24 t. : ill. (Apollo könyvtár, ISSN 0324-4415 ; 6.) ISBN 963-05-0690-4
  3. Az MTA doktorai adatbázis
  4. A Seuso-kincs és a lelőhely-fosztogatás: Kaparj, kurta, magyarnarancs.hu
  5. Echte und gefälschte etruskische Spiegel in Ungarn / J. Gy. Szilágyi. Budapest : Akad. Kiadó, 1962. p. 249-271. ill.
  6. In search of Pelasgian ancestors : the 1861 Hungarian excavations in the Apennines / János György Szilágyi ; transl. by Péter Agócs ; [phot. András Rázsó]. Budapest : Atlantisz : Museum of Fine Arts, cop. 2004. 219 p., [1] t. ill. (Ser. Centaur)
  7. Adatok az OSZK NEKTÁR adatbázisa nyomán.
  8. Múzeumi gyűjtemények, amelyekről bebizonyosodott, hogy határon túli magyar művészeti múzeumok vagy más magyar gyűjtemények őrzik.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap