Ábel Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ábel Jenő
Ábel Jenő.jpg
Születési név Ábel Jenő
Született 1858. július 24.
Pest, magyar
Elhunyt 1889. december 13. (31 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása egyetemi tanár, klasszika-filológus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ábel Jenő témájú médiaállományokat.

Ábel Jenő (Pest, 1858. július 24.Budapest, 1889. december 13.) klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1882).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1875-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult. 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. 1879 után Budapesten gimnáziumban tanított. 1883-tól a budapesti egyetemen a görög filológia rendkívüli, 1887-től nyilvános rendes tanára. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai. Számos klasszikus (antik és reneszánsz kori) szöveg kiadása fűződik a nevéhez.

Ábel Jenő sírja Budapesten, Kerepesi temető: 34/2-1-51

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1962-től megrendezett, „Ókortudományi Társaság országos tanulmányi versenye latint második éve tanuló középiskolások számára” 2001-től az ő nevét viseli.[1] Budapest XI. kerületében utca őrzi emlékét.

A magyar Ókortudományi Társaság 1968 óta az Ábel Jenő-emlékéremmel díjazza az ókortudomány hazai kiválóságait.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 3. o.  
  • Borzsák István: Ábel Jenő. Budapest, 1981
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]