Ábel Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ábel Jenő
Ábel Jenő.jpg
Születési név Ábel Jenő
Született 1858. július 24.
Pest, magyar
Elhunyt 1889. december 13. (31 évesen)
Budapest, magyar
Állampolgársága Osztrák–Magyar Monarchia
Nemzetisége magyar
Foglalkozása egyetemi tanár, klasszika-filológus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ábel Jenő témájú médiaállományokat.

Ábel Jenő (Pest, 1858. július 24.Budapest, 1889. december 13.) klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1882).

Élete[szerkesztés]

1875-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult. 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. 1879 után Budapesten gimnáziumban tanított. 1883-tól a budapesti egyetemen a görög filológia rendkívüli, 1887-től nyilvános rendes tanára. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai. Számos klasszikus (antik és reneszánsz kori) szöveg kiadása fűződik a nevéhez.

Ábel Jenő sírja Budapesten, Kerepesi temető: 34/2-1-51

Emlékezete[szerkesztés]

Az 1962-től megrendezett, „Ókortudományi Társaság országos tanulmányi versenye latint második éve tanuló középiskolások számára” 2001-től az ő nevét viseli.[1] Budapest XI. kerületében utca őrzi emlékét.

A magyar Ókortudományi Társaság 1968 óta az Ábel Jenő-emlékéremmel díjazza az ókortudomány hazai kiválóságait.

Főbb művei[szerkesztés]

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 3. o.  
  • Borzsák István: Ábel Jenő. Budapest, 1981
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

További információk[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap