Péter második levele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Péter és a kakas - miniatúra Chludov Psaltérium IX. szd

Péter második levele az újszövetségi Szentírás - azon belül az egyetemes (katolikus) levelek gyűjteményének tagja.

Szerzője[szerkesztés]

A levelet a hagyomány Péter apostolnak tulajdonítja, de a legtöbb mai tudós pszeudoepigráfnak tartja, azaz Péter neve alatt más valaki írta, egy vagy több követője az ókori Rómában.[1][2][3][4]

A szerzőség dátumát a tudósok i.sz. 60 és 150 közé teszik. Az eredeti szöveg koine görög nyelven íródott.

Jellemzői[szerkesztés]

Keresztény elfogadásáról, kánoniságáról viszonylag késői, 34. századi tanúk állnak rendelkezésre. Szerzőjeként Péter apostolt tünteti fel, de stílusa emelkedettebb, mint Péter első leveléé. Erre az eltérésre nem elégséges magyarázat a más „titkár” személye. Valószínűleg pszeudoepigráf.

Hellenisztikus szókészletet használ, de műfaja írásba foglalt homília. Ezek mellett kölcsönhatásban áll kora irodalmi környezetével. Hamis feliratával magyarázható, hogy hivatkozik az első Péter-levélre, a szerző végrendelete.

Teológiája nem kiforrott szentháromságtant tanít. Jelentős szerepet játszik a hit kérdése. Továbbá a levében megfogalmazott eszkatológia eltávolodást mutat a közeli parúziától.[5] Tisztázni kívánja Péter és Pál viszonyát. A levél szerzője szerint az apostolfejedelmek lényegében egyetértenek. A szerző nem Pállal, hanem a Pálról alkotott képpel állítja szembe Péter alakját, akinek tanítása nemcsak egyenértékű Páléval, de tekintélye ősibb is.[6]

A mű címzettje ismeretlen, pogánykeresztény. Szintén bizonytalan a megírás helye: lehet Róma, Egyiptom vagy Szíria. A megírás időpontja 67előtt – vagy után, akár 125-ig.[5] A történeti kritika és a kánonkritika ezttekinti az Újszövetség legkésőbbi darabjának, "zárókövének".[6]

A levél szerkezete[6][szerkesztés]

  1. Bevezetés (1,1-11)
  2. Péter végrendelkezése (1,12-15)
  3. A parúziába vetett hit alapja: Jézus színeváltozása (1,16-21)
  4. A "gúnyolódókra" váró ítélet (2,1-22)
  5. Emlékeztetés az eszkatológia apostoli tanítására (3,1-7)
  6. Az ítélet halasztása Isten irgalmának jele (3,8-9)
  7. Buzdítás éber várakozásra (3,10-13)
  8. Pál tanúságára való hivatkozás (3,14-16)
  9. Befejezés (3,17-18)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Brown, Raymond E., Introduction to the New Testament, Anchor Bible, 1997, ISBN 0-385-24767-2. p. 767 "the pseudonymity of II Pet is more certain than that of any other NT work."
  2. Ehrman, Bart. Misquoting Jesus: The Story Behind Who Changed the Bible and Why. Harper Collins, 31. o. (2005). ISBN 978-0-06-182514-9 „Evidence comes in the final book of the New Testament to be written, 2 Peter, a book that most critical scholars believe was not actually written by Peter but by one of his followers, pseudonymously.” 
  3. Duff 2007, 1271. o.
  4. Davids, Peter H. The Epistle of James, repr., New International Greek Testament Commentary, Grand Rapids, MI: Eerdmans (1982). ISBN 0-80282388-2 
  5. a b Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. Második kötet. JATEPress, Szeged, 1996.
  6. a b c Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, 1994.

Források[szerkesztés]

  • Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. Második kötet. JATEPress, Szeged, 1996.
  • Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, 1994.