Péter második levele
Újszövetség |
---|
Péter második levele az újszövetségi Szentírás - azon belül az egyetemes (katolikus) levelek gyűjteményének tagja.
Jellemzői[szerkesztés]
Keresztény elfogadásáról, kánoniságáról viszonylag késői, 3–4. századi tanúk állnak rendelkezésre. Szerzőjeként Péter apostolt tünteti fel, de stílusa emelkedettebb, mint Péter első leveléé. Erre az eltérésre nem elégséges magyarázat a más „titkár” személye. Valószínűleg pszeudoepigráf.
Hellenisztikus szókészletet használ, de műfaja írásba foglalt homília. Ezek mellett kölcsönhatásban áll kora irodalmi környezetével. Hamis feliratával magyarázható, hogy hivatkozik az első Péter-levélre, a szerző végrendelete.
Teológiája nem kiforrott szentháromságtant tanít. Jelentős szerepet játszik a hit kérdése. Továbbá a levében megfogalmazott eszkatológia eltávolodást mutat a közeli parúziától.[1] Tisztázni kívánja Péter és Pál viszonyát. A levél szerzője szerint az apostolfejedelmek lényegében egyetértenek. A szerző nem Pállal, hanem a Pálról alkotott képpel állítja szembe Péter alakját, akinek tanítása nemcsak egyenértékű Páléval, de tekintélye ősibb is.[2]
A mű címzettje ismeretlen, pogánykeresztény. Szintén bizonytalan a megírás helye: lehet Róma, Egyiptom vagy Szíria. A megírás időpontja 67előtt – vagy után, akár 125-ig.[1] A történeti kritika és a kánonkritika ezttekinti az Újszövetség legkésőbbi darabjának, "zárókövének".[2]
A levél szerkezete[2][szerkesztés]
- Bevezetés (1,1-11)
- Péter végrendelkezése (1,12-15)
- A parúziába vetett hit alapja: Jézus színeváltozása (1,16-21)
- A "gúnyolódókra" váró ítélet (2,1-22)
- Emlékeztetés az eszkatológia apostoli tanítására (3,1-7)
- Az ítélet halasztása Isten irgalmának jele (3,8-9)
- Buzdítás éber várakozásra (3,10-13)
- Pál tanúságára való hivatkozás (3,14-16)
- Befejezés (3,17-18)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. Második kötet. JATEPress, Szeged, 1996.
- Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, 1994.