Államegyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az államegyház vagy államegyházi rendszer az egyház és állam olyan szoros kapcsolatát jelenti, amelyben állam és egyház az állam felsőbbsége alapján egyetlen közös testületet képzett.[1] Az államegyházban egyetlen egyházat engedélyeztek, vagy egyetlen egyház volt privilegizált helyzetben, amely állami intézményként működött. Ennek megfelelően az állam hatáskörébe tartoztak a következők:[1]

  • a törvényalkotás az államegyház számára,
  • a magasabb egyházi hivatalok betöltése,
  • a nyilvános intézmények felekezeti hovatartozásának megszabása (különösen a közoktatás terén),
  • sokszor az állam minden lakójának megadóztatása az államegyház javára.

Az államegyháztól meg kell különböztetni a "népegyház" fogalmát, amely 1918 után főleg a német protestantizmusban jelent meg, és arra utalt, hogy a gyermekek megkeresztelése révén az állam népét messzemenően azonosnak tekintették az egyház népével, valamint arra a felelősségre, amelyet az egyház közéleti tényezőként a nép, a társadalom és az állam, mint egész sorsának alakulásáért viselt.[1]

Története[szerkesztés]

Kereszténység[szerkesztés]

Az államegyház előzetes formái kimutathatók az ókor késői szakaszában Konstantin, Theodosius) és a középkorban (különösen a Frank Birodalomban), de mint az állam és egyház viszonyának sajátos alapmodellje, az erősödő fejedelmi hatalom és a nemzetállamok szuverén hatalmi igénye következtében bontakozott ki a maga teljességében a 16-18. századi Európában, Németország katolikus tartományaiban (→ jozefinizmus) éppúgy, mint a protestáns államokban. Utóbbiakban a tartományi egyház és a fejedelem legfőbb püspöki hatalmának ideológiájaként (→ egyházi alkotmányok), e modell alapján az egyház "pars rei publicae" volt.[1]

Megjelenési formája[szerkesztés]

Kereszténység[szerkesztés]

A római katolikus egyház az államegyházat, mint rendszert elvben mindig elvetette, de hosszú időn át fellépett a katolikus vallás államvallásként való elismerése érdekében. Ezért az ún. katolikus államegyházi országok (Olaszország, Spanyolország, a latin-amerikai államok) tulajdonképpen "államvallással bíró" országok voltak, ahol azonban a II. vatikáni zsinat hatására alapvető változás ment végbe.[1]

A klasszikus államegyháziság protestáns változatának vonásai máig világosan felismerhetőek Angliában, Skóciában és a skandináv államokban. De ezekben az országokban is látszanak az államegyházi rendszer eróziójának, illetve tudatos átalakításának jelei.[1]

Az államegyháziság további típusát képviseli az ortodox Görögország és Ciprus, ahol ennek egészen régi, ti. bizánci jellege maradt fenn a jelenkorig. A görög ortodox egyház autokefál nemzeti egyház, amely az alkotmány szerint "Görögország uralkodó vallása". Vannak azonban jelei annak, hogy az államegyház és a nemzeti egyház szoros kapcsolatának ortodox rendszere is ingadozni kezdett.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Egyháztört. lexikon: Egyháztörténeti lexikon 1., A-Gy; Jel Könyvkiadó, 2006