Tojotomi Hidejosi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tojotomi Hidejosi portréja 1601-ből

Tojotomi Hidejosi (豊臣 秀吉, nyugaton Toyotomi Hideyoshi) (Nakamura, Japán, 1536-1537Fusimi, Japán, 1598. szeptember 18.) japán hadúr és császári főminiszter (1585–98) a Hadakozó Fejedelemségek korában. Folytatta és sikeresen befejezte Oda Nobunaga álmát, Japán egyesítését, amit halála után Tokugava Iejaszu tökéletesített.

Ismert még Kinosita Tókicsiró, valamint Hasiba Hidejoshi néven is.

Élete[szerkesztés]

Hidejosi származása erősen vitatott, és bár sokan úgy vélik, paraszti származású volt, nagy valószínűséggel csupán alacsony rangú harcos család gyermekeként született.[1] Már fiatal gyermekként elkerült otthonról, hogy Tótómi (a mai Sizuoka prefektúra) daimjójának (feudális urának) egyik vazallusánál legyen apród. Egy ideig Imagawa Joshimoto szolgálatában állt, majd később átállt Oda Nobunaga szolgálatába. Hamarosan harcosként kezdte szolgálni az urat, és kiváló ötleteinek (sokan a nevéhez kötik többek között az "egyéjszakás erőd" ötletét, amely Nobunaga számára a győzelmet jelentette egy csatában) köszönhetően gyorsan fontosabb pozícióba emelkedett Nobunaga seregében. 1568 után részt vett Nobunaga szinte valamennyi fontosabb ütközetében. 1573 szeptemberében, miután legyőzött két nagy hatalmú daimjót, ő lett az Ómi tartományi Nagahama ura, s felvette a Hasiba Csikuzen no kami (Hasiba, Csikuzen ura) nevet.

1577-ben Nobunaga parancsára nekilátott Szan-in és Szan-jó meghódításának, s e hadjárat során Biccsú tartományt is a saját fennhatósága alá vonta. A Harima tartománybeli Himedzsi várából kiindulva ostrom alá vette Takamacuban Móri Terumoto daimjó erőit. Bár Oda Nobunagának sikerült megszilárdítania hatalmát Közép-Japánban, 1582-ben egy hűbérese, Akecsi Micuhide fellázadt ellene. Nobunaga megsebesült és Honnójiban vitatott körülmények között életét vesztette. Mire Hidejosi azonnal békét kötött Terumotóval. Ezek után követte Micuhidét, hogy megbosszulja rajta néhai urának a halálát: miután győzedelmeskedett Micuhide felett, visszatért Honnójiba, és bemutatta az áruló levágott fejét Nobunaga szellemének. Vitatott, hogy Hidejosi lépése mögött mennyire állt valódi hűség elhunyt ura irányában, és mennyire szerette volna taktikai lépésnek használni a legitimációja megalapozásában.

Az Oda család hűbéreseinek gyűlésén Hidejosi Nobunaga unokáját támogatta, szembeszállva a néhai vezér két befolyásos hűbéresével, akik az elhunyt családfő harmadik fiát látták volna szívesen a család élén. Egyiküket 1583-ban Hidejosi legyőzte, és megengedte, hogy szeppukut kövessen el. Még ugyanabban az évben, számos stratégiailag fontos erődítmény elfoglalása után, várat építtetett Oszakában. Eztán nekilátott, hogy befejezve Nobunaga nagy művét, meghódítsa egész Japánt, véget vessen az akkor már több mint két évszázada dúló feudális anarchiának, és újraegyesítse az országot. A következő évben megütközött Tokugava Iejaszu daimjóval, aki az elhunyt Oda Nobunaga második fiát támogatta az örökösödési háborúban. Miután a csata nem hozott döntést, a két vezér szövetséget kötött.

Hidejosit 1585-ben a császár kancellárrá (kanpaku), később pedig főminiszterré (dadzsó-daidzsin) nevezte ki. Ezenkívül neki adományozta a Tojotomi családnevet. Nem sokkal ezután Hidejosi békét kötött az időközben megint csak ellenlábasává lett Móri Terumotóval, majd meghódította Japán nyugati részén Sikoku és Kjúsú szigetét. Több csatában szövetségese, Tokugava Iejaszu segítette őt győzelemre. Miután 1590-ben Iejaszu segítségével uralma alá hajtotta a keleti Kantó és Óu körzetet, Hidejosi állt annak a daimjókból álló szövetségnek az élén, amely lényegében egységes nemzeti kormányzatot alkotott.

Csak egy fia született az egyik ágyasától; a gyermek (Tojotomi Hidejori) hatéves volt, amikor Hidejosi meghalt. Bár Hidejosi tervei szerint ő örökölte volna a birodalom irányítását, ez a terv nem valósult meg a halála után. 1600-ban Tokugava Iejaszu magához ragadta a hatalmat, és 1603-ban megalapította a Tokugava-sógunátust, azaz a Tokugava család örökletes katonai diktatúráját.

Származás és legitimáció[szerkesztés]

Oda Nobunagával ellentétben Hidejoshi alacsony származású hadúr volt. Bár az országot képes volt egyesíteni a Nobunaga halála után megnőtt hadseregével, így is szüksége volt minden forrásra ami legitimálni tudta az uralmát. Miután Nobunaga afférja Ashikaga Josiakival teljesen megszüntette a sógunok politikai hatalmát, Hidejosi a kiotói császári palota felé fordult a legitimáció biztosítása érdekében. Sokan úgy gondolják, hogy Hidejosi azért nem próbálta megszerezni a sóguni címet mert ahhoz a Minamoto vagy a Taira családból kellett volna származnia - azonban alacsony származása ugyanígy kizárta volna őt az császári udvar címei viselése alól is.

Legitimációját származásának misztifikálásával próbálta biztosítani: saját elbeszélése szerint megfogantatásakor édesanyja a nap fényével egyenlő mennyiségben világító csillagot látott, amelynek az egész ház csodájára járt, és megjósolták, hogy "a születendő gyermek erénye majd olyan hatalmakba tör, hogy a majd tízezer irányba, a Négy Tengeren is átsugároz". [2] Ez, és ehhez hasonló legendák a saját származásáról az alacsony születését hivatottak ellensúlyozni, valamint megpróbálták megteremteni uralkodásának törvényességét.

Misztikus származástörténetén kívül Hidejosi előszeretettel használta a kultúrát mint legitimáló erőt. Ezek közé tartoztak a nó dráma előadások, amelyeket sokszor ő maga is írt, valamint sokszor főszerepet is vállalt a megfelelő hatás elérése érdekében. A tea ceremónia ismerete, Sen no Rikyu teamester oldalán nem csak jogosultságának megalapozására volt hasznos, de a politikai tárgyalások lefolytatásakor is hasznosnak bizonyult.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Legelső intézkedései között volt az úgynevezett „kardvadászat” (katanagari), vagyis a földművesekre, kereskedőkre és kézművesekre vonatkozó fegyverviselési tilalom érvényesítése. Ez az intézkedés hozzájárult a társadalmi osztályok szilárdabb kialakulásához, valamint nehezebbé tette az ugrást ezek között a társadalmi osztályok között. Ehhez kapcsolódik az ő általa bevezetett si–nó–kó–só is, amely szintén a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti szigorú elkülönítést jelentette. Fontos fogalom még a siro vari, a szükségtelennek ítélt várak lerombolása. Hogy a földesurak hűségét biztosítsa, előfordult, hogy áthelyeztetett daimjókat, valamint jellemző volt rá az is, hogy szintén hűségük elnyerése érdekében a csatában legyőzött ellenségeinek kivégzés helyett földet adományozott.

Nobunaga korai kezdeményezéseit követve Hidejoshi már szervezetten mérte fel az ország földjeit (kencsi). A szállítás és a kereskedelem fellendítése érdekében kiterjesztette az egész országra a Nobunaga ideje alatt megkezdett tevékenységeket, melyek magukban foglalták az ellenőrzőpontok valamint a céhek (za) beszüntetését. A bányászat fejlesztését is támogatta.

Miután meghódította egész Japánt, unokaöccsét, Tojotomi Hidecugut nevezte ki kanpakunak (ezt, fia születése után visszavonta, Hidejorit téve meg örököséül), ő maga pedig felvette a taikó címet – ez a visszavonult kanpakut illette meg. Megkezdte Korea inváziójának előkészületeit. Állítólag Kínát, a Fülöp-szigeteket és Indiát is meg akarta hódítani, Nobunaga vízióját követve, de Japán katonai ereje az első, 1592. évi hadjárat után még a Koreai-félsziget megtartásához sem volt elég. A Kínával kötött béke is csak a Korea elleni második támadásig (1597) tartott.

Hogy fia utódlása biztosítva legyen, a haldokló Hidejosi 1598-ban két tanácsot hozott létre: az öttagú Régenstanácsot, Tokugava Iejaszu vezetésével, és a szintén öttagú Biztosok Testületét, melyet Isida Micunari irányított, akire fia gyámkodását is bízta. Halála magával hozta Tokugava és Isida harcát a hatalomért, mely végül Szekigaharánál az utóbbi halálával, és Hidejosi dinasztia-terveinek pusztulásával járt. Japán új ura Tokugava Iejaszu lett.

Hírszerző tevékenysége[szerkesztés]

Már fiatal korában nagy ügyességről tett tanúbizonyságot urai szolgálatában az ellenfelek biztonsági rendszereinek kikémlelésében. Hadvezérként is nagy súlyt fektetett a hírszerzésre, rengeteg ügynököt foglalkoztatott, de maga is tett veszélyes felderítő utakat az ellenfél területén. A későbbi korok japán titkosszolgálati munkatársai számára ő lett a nagy példakép.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elison, George. 'Hideyoshi The Bountiful Minister'. Warlords, Artists, and Commoners: Japan in the 16th Century. Honolulu: University Press of Hawai'i, 1981, 224.
  2. Elison, George. Warlords, Artists, and Commoners: Japan in the 16th Century. Honolulu: University Press of Hawai'i, 1981, 223.
  3. Piekalkiewicz 148-151. o.

Források[szerkesztés]

  • Piekalkiewicz: Janusz Piekalkiewicz: A kémkedés világtörténete I-II. Budapest: Zrínyi. 1997. ISBN 9633272874  

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tojotomi Hidejosi témájú médiaállományokat.