Edo-kor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tokugava Iejaszu, az első Tokugava sógun

Az Edo-kor (江戸時代, Edo dzsidai) vagy Tokugava-kor (徳 川時代, Tokugava dzsidai) a japán történelem korszaka (16001867), nagyjából egybeesik a Tokugava-sógunátus (Edo-bakufu) uralmával. Az 1637–38-as simabarai felkelés nyomán betiltották a kereszténységet, 1639-től érvénybe lépett az izoláció, s a külkapcsolatok (csupán a hollandokkal és a kínaiakkal) Dedzsima szigetére korlátozódtak. A megmerevedett rendszert már a 18. századtól a városokba költöztetett szamurájok eladósodása, a sógunátus és a daimjók anyagi gondjai, aszályok és parasztlázadások gyengítették. A 19. század elejétől mindehhez járult a külső fenyegetés: orosz és angol hajók jelentek meg a part menti vizeken, majd 1853-ban az amerikai Perry sorhajókapitány fenyegetőzése végképp leleplezte a bakufu tehetetlenségét. A nyugati országokkal kötött egyenlőtlen kereskedelmi egyezmények (Townsend Harris) aktivizálták az ellenséges daimjóbirtokok szamuráj hivatalnokait, akik bakufu- és külföldellenes éllel (szonnó dzsói) előkészítették azt a Meidzsi-restaurációt, amely paradox módon véget vetett az elszigeteltségnek, és a császári uralom visszaállításával (1868) bevezette az országot a modern nemzetek közösségébe.

Ebben a korban urbanizálódott Japán (kastélyvárosok), nőtt Edo több mint 1 millió, Kiotó és Oszaka 300 000 lakosú nagyvárossá, született meg a városi polgárság (csónin) és kultúrája (bunraku, kabuki, széppróza, ukijo-e), jöttek létre az első nagy kereskedődinasztiák (Mitsui, Sumitomo). A 18. századtól a tilalom ellenére terjedt az érdeklődés a holland kultúra és általában a nyugati kultúra iránt, a bakufuval szembeni elégedetlenséggel párhuzamosan (meg a hivatalos filozófiává nyilvánított konfucianizmusra való reakcióként) a 19. századtól szisztematikusan kutatni kezdték a „nemzeti kultúrát” (kokugaku), s fellángolt a nacionalizmus, amely mint idegent vetette el nemcsak a neokonfucianizmust, de még a buddhizmust is, és újra felelevenítette a „tősgyökeres” sintó hagyományt.

Edo városképe a korszak vége felé
Edo városképe a korszak vége felé

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]