Ugrás a tartalomhoz

Kanagavai egyezmény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kanagavai egyezmény
Típusaegyenlőtlen szerződés
Aláírás dátuma1854. március 31.
Aláírás helyeKanagava, Jokohama, Japán
Aláírók USA (Matthew C. Perry)
Tokugava-sógunátus
Ratifikációs okmányok leadása1855. február 21.
Nyelvekangol, japán
A Wikimédia Commons tartalmaz Kanagavai egyezmény témájú médiaállományokat.
Matthew C. Perry mellszobra Simodában

A kanagavai egyezmény (神奈川条約; Kanagava Dzsójaku; Hepburn: Kanagawa Jōyaku?), más néven amerikai–japán béke és barátsági szerződés (日米和親条約; Nicsibei Wasin Dzsójaku; Hepburn: Nichibei Washin Jōyaku?) 1854. március 31-én aláírt egyenlőtlen szerződés volt az Amerikai Egyesült Államok és a Tokugava-sógunátus között, ami megnyitotta Japánt a külföldi kereskedelem előtt. Ez volt a kezdete a bakumacu időszakának a szigetországban, ami a Bosin-háborúig tartott.

Megkötése

[szerkesztés]

Matthew C. Perry sorhajókapitányt azért küldték Japánba, hogy ha kell, erővel nyissa meg az országot az amerikai kereskedelem előtt. Perry először 1853-ban érkezett meg flottájával, ami Millard Fillmore elnök javaslatát hozta a kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről, ám ezt a japánok nem fogadták el. Perry ekkor elhajózott, ám egy év múlva visszatért, még nagyobb flottával, és ezúttal a japánok kénytelenek voltak beleegyezni a feltételeibe. A szerződést Kanagavában írták alá 1854. március 31-én, és 1855. február 21-én ratifikálták. A szerződés véget vetett Japán két évszázados elzárkózási politikájának.[1][2]

Tartalma

[szerkesztés]

A szerződés, ami hivatalosan béke-, barátsági és kereskedelmi szerződés volt, megnyitotta Hakodate és Simoda kikötőjét az amerikai hajók számára. Az amerikaiaknak joguk volt vámokat bevezetni, saját tisztviselőket alkalmazni és bíróságokat létrehozni ezekben a városokban. Ezen kívül konzulátust nyithattak Simodában. A szerződésben ezen kívül biztosították a hajótörést szenvedett amerikai állampolgárok védelmét, mivel a korábbi törvények szerint őket ki kellett végezni.

A szerződést 1858-ban követte a Harris-szerződés, ami koncessziós területek alapítását engedélyezte, területenkívüliséget biztosított a külföldieknek, és minimumra szorította a vámokat a külföldi termékeken.[3] Japán más államokkal is hasonló szerződésekre kényszerült: az angolokkal 1854 októberében, az oroszokkal 1855. február 7-én és a franciákkal 1858. október 9-én.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Hegedűs Gyula: Történelmi dokumentumok lexikona, Athenaeum 2000 Kiadó, 2001, ISBN 963-9471-24-0; 119. o.