Kanagavai egyezmény
| Kanagavai egyezmény | |
 | |
| Típusa | egyenlőtlen szerződés |
| Aláírás dátuma | 1854. március 31. |
| Aláírás helye | Kanagava, Jokohama, Japán |
| Aláírók |  USA (Matthew C. Perry) Tokugava-sógunátus |
| Ratifikációs okmányok leadása | 1855. február 21. |
| Nyelvek | angol, japán |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kanagavai egyezmény témájú médiaállományokat. | |
A kanagavai egyezmény (神奈川条約; Kanagava Dzsójaku; Hepburn: Kanagawa Jōyaku), más néven amerikai–japán béke és barátsági szerződés (日米和親条約; Nicsibei Wasin Dzsójaku; Hepburn: Nichibei Washin Jōyaku) 1854. március 31-én aláírt egyenlőtlen szerződés volt az Amerikai Egyesült Államok és a Tokugava-sógunátus között, ami megnyitotta Japánt a külföldi kereskedelem előtt. Ez volt a kezdete a bakumacu időszakának a szigetországban, ami a Bosin-háborúig tartott.
Megkötése[szerkesztés]
Matthew C. Perry sorhajókapitányt azért küldték Japánba, hogy ha kell, erővel nyissa meg az országot az amerikai kereskedelem előtt. Perry először 1853-ban érkezett meg flottájával, ami Millard Fillmore elnök javaslatát hozta a kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről, ám ezt a japánok nem fogadták el. Perry ekkor elhajózott, ám egy év múlva visszatért, még nagyobb flottával, és ezúttal a japánok kénytelenek voltak beleegyezni a feltételeibe. A szerződést Kanagavában írták alá 1854. március 31-én, és 1855. február 21-én ratifikálták. A szerződés véget vetett Japán két évszázados elzárkózási politikájának.[1][2]
Tartalma[szerkesztés]
A szerződés, ami hivatalosan béke-, barátsági és kereskedelmi szerződés volt, megnyitotta Hakodate és Simoda kikötőjét az amerikai hajók számára. Az amerikaiaknak joguk volt vámokat bevezetni, saját tisztviselőket alkalmazni és bíróságokat létrehozni ezekben a városokban. Ezen kívül konzulátust nyithattak Simodában. A szerződésben ezen kívül biztosították a hajótörést szenvedett amerikai állampolgárok védelmét, mivel a korábbi törvények szerint őket ki kellett végezni.
A szerződést 1858-ban követte a Harris-szerződés, ami koncessziós területek alapítását engedélyezte, területenkívüliséget biztosított a külföldieknek, és minimumra szorította a vámokat a külföldi termékeken.[3] Japán más államokkal is hasonló szerződésekre kényszerült: az angolokkal 1854 októberében, az oroszokkal 1855. február 7-én és a franciákkal 1858. október 9-én.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ *Perry, Matthew Calbraith. (1856). Narrative of the expedition of an American Squadron to the China Seas and Japan, 1856. Archiválva 2017. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ "From Washington; The Japanese Treaty-Its Advantages and Disadvantages-The President and Col. Rinney, &c.," New York Times. October 18, 1855.
- ↑ Bert Edström, Bert. (2000). The Japanese and Europe: Images and Perceptions, p. 101.
Források[szerkesztés]
- Hegedűs Gyula: Történelmi dokumentumok lexikona, Athenaeum 2000 Kiadó, 2001, ISBN 963-9471-24-0; 119. o.
