Óhitűek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
óhitűek
(sztarovjeszik (старове́ры))
Egyéb elnevezések raszkolnyikok
Felekezet keleti ortodox
Szertartás bizánci rítus (orosz változat)
Tagság max. 3 millió
Alapítva 17. század közepe
Óhitűek
(tartalmazzaː lipovánok, molkánok)
Lélekszám régiónként
Régió
 Oroszország400 000 (2012 becslés)[1]
 Lettország34 517 (2011 népsz.)[2]
 Románia23 487–32 558 (2011 népsz.)[3][4]
 Litvánia23 330 (2011 népsz.)[5]
 Észtország2605 (2011 népsz.)[6]
 Örményország2872 (2011 népsz.)[7]
 Moldova2535 (2014 népsz.)[8]
 Kazahsztán1500 (2010 becslés)[9]
 Azerbajdzsán500 (2015 becslés)[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Old Believers|Óhitűek
(tartalmazzaː lipovánok, molkánok)]]
témájú médiaállományokat.

Az óhitűek (oroszː старове́ры vagy старообря́дцы) az orosz ortodox kereszténység egyik legrégibb és legjelentősebb szakadár csoportja. Magukat sztaroverci-nek (óhitűek) nevezték , az egyház pedig raszkolnyikok-nak (szakadárok) bélyegezte őket.

Történet[szerkesztés]

A könyvnyomtatás Oroszországban való elterjedése következtében nyilvánvaló lett, hogy a különböző kézzel írott szertartáskönyvek szövege igen megromlott, s mikor kinyomtatásukra került sor, egységes szöveg megállapításáról kellett gondoskodni. 1652-ben Nyikon moszkvai pátriárka számos rituális és szöveges revíziót vezetett be azzal a céllal, hogy az orosz és görög ortodox egyházak gyakorlatai egységesek legyenek. Nyikon, miután eltéréseket talált az orosz és a görög rítusok és szövegek között, elrendelte az orosz rítusok kiigazítását, hogy illeszkedjenek az akkori göröghöz.

Ennek aztán nagy ellenzéke lett. Az óhitűek a revízióban eltévelyedést láttak az ősi hittől, és azon az alapon álltak, hogy Krisztus egyházában semmit változtatni nem szabad.[11] Avvakum protopópa szembehelyezkedett Nyikonnal, és az óhitűek élére állt.

A legradikálisabb szakadárok azt állították, hogy a hivatalos egyház az antikrisztus kezébe került. 1666-ban és 1667-ben az orosz ortodox egyház úgy döntött, hogy kizárja a közösséget és bárkit, aki elutasítja a reformokat, és anatémával sújtotta őket. Nemsokára az állam üldözte őket, és több tízezret kivégzett közülük. Sokan, hogy ne kerüljenek üldözőik kezébe, önként váltak meg az élettől. Miután Avvakumot máglyán kivégezték, tiltakozásul híveinek ezrei önégetéssel vetettek véget életüknek.[11][12]

Közben a mozgalom már a 17. században szétvált két ágraː

  • popovecek (pópások, akiknek volt papjuk)
  • bezpopovecek (pópa nélküliek, azaz papsággal nem rendelkező csoport)

Mindkét ágból újabb csoportok sora vált ki.[13]

A 18. század közepéig az üldözésük csökkent, de sok diszkriminatív törvény maradt. Így az óhitűeknek még mindig nem voltak polgári jogaik.

A 19. század végén, 1874-től II. Sándor orosz cár polgári házasságot és külön anyakönyvezést engedélyezett nekik, és a korábbinál több szabadságot a vallásgyakorlatra.[14] 1886-ban visszavonták a több mint 200 évvel azelőtt rájuk kimondott egyházi átkot is.[11] Az egyházzal megbékülők (jegyinoverec-ek) azonban ekkor már a szakadárok kis részét tették ki.

1905-ben a helyzetük jogszerűvé vált.

A 20. század első felében a becslések szerint a taglétszámuk 10 és 20 millió között volt. Ez jelentősen csökkent a Szovjetunió fennállásának idején, amikor a vallásüldözés és a kollektivizálás a hagyományos közösségek pusztulásához vezetett.

Napjainkban[szerkesztés]

Napjainkban Oroszországban, Ukrajnában, a balti államokban, Romániában (lipovánok) és más országokban is vannak közösségeik.

A 21. század elején a becslések szerint a világon mintegy húsz országban 3 millió óhitű van.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ol'ga Filina: Верю — не верю (orosz nyelven). Ogoniok, № 34 (5243) . Kommersant, 2012. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. május 22.)
  2. Tieslietu ministrijā iesniegtie reliģisko organizāciju pārskati par darbību 2011. gadā (latvian nyelven). [2012. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  3. Recensamantul populatiei (romanian nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  4. What does the 2011 népsz. tell us about religion?. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  5. Population by religious community to which they attributed themselves. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  6. At least 15-year-old persons by religion, sex and place of residence, 31 December 2011. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  7. Table 8.11 Population (urban, rural) by Age and Religious Belief. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  8. Population and the demographic structure1 (43 nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  9. Kazakhstan: Russian Old Believers Cling to Faith amid Uncertain Future” (Hozzáférés ideje: 2019. január 21.) [halott link]
  10. Azerbaijan is a model of coexistence for the world. (Hozzáférés: 2019)
  11. a b c Szimonidesz Lajosː Zsidóság és kereszténység
  12. katolikus lexikon
  13. Karl Heussiː Az egyháztörténet kézikönyve
  14. Ottlyk Ernőː Az egyház története
  15. zapytaj. encyklopediaː Staroobrzędowcy (lengyelül)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Old Believers című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.