Szabadkai egyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadkai egyházmegye
(Dioecesis Suboticana)
Elhelyezkedés
Ország Szerbia
Főegyházmegye Belgrádi
é. sz. 46° 05′ 55″, k. h. 19° 39′ 32″
Statisztikai adatok
További jellemzők
Egyház római katolikus egyház
Rítus latin
Székhely Szabadka
Székesegyház Szent Teréz-székesegyház
Védőszent Pál apostol
Papjai 90
Vezetése
Püspök [[[Pénzes János (püspök)|Pénzes János]]
Térkép
Szabadkai egyházmegye
Szabadkai egyházmegye
Szabadkai egyházmegye weboldala
Szabadkai egyházmegye a Catholic Hierarchy-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadkai egyházmegye témájú médiaállományokat.

A Szabadkai egyházmegye (Szabadkai püspökség) a római katolikus egyház egyházszervezeti egysége a Vajdaságban, a Szerb Köztársaság területén. Székhelye Szabadka. Jelenlegi püspöke [[[Pénzes János (püspök)|Pénzes János]]. Az egyházmegye védőszentje Szent Pál apostol.

Történelem[szerkesztés]

A Kalocsa-Bácsi érsekség[szerkesztés]

A Szabadkai egyházmegye története a Bácsi érsekségre vezethető vissza, amelyet Szent László király alapított 1090 körül. A Zágrábi egyházmegye 11. századi alapító okmánya kortársként említi Fábiánt, mint bácsi érseket. A Bácsi érsekség székhelye Bács városa volt.

Legkésőbb 1090-re[1] Szent László rendeletére Bács is érseki székhelye lett a Kalocsai érsekségnek, megalapítva ezzel a Kalocsa-Bácsi érsekséget. Az érsekek hol Bácsott, hol pedig Kalocsán székeltek, de gyakran csak mint kalocsai, néha azonban úgy is mint bácsi érsekek írtak alá. Így a „mindörökre” egyesült érsekségnek továbbra is két székesegyháza és káptalanja volt: a nagyobbik Bácson, a kisebbik Kalocsán (Nagy Lajostól már a kalocsai székesegyház volt a nagyobb.)

Bácskának azon a részén, amely most Szerbiához tartozik, egészen a mohácsi csatáig (1526) virágzott a vallási élet. Számos szerzetesközösség megtelepedett a vidéken. A szerzetesek és szerzetes nővérek összesen 10 különböző apátsághoz és 9 elöljárósághoz tartoztak.

A török uralom idején földúlták nem csak a kolostorokat, hanem szinte minden keresztény kegyhelyet. A törökök feletti győzelem után többé nem újították fel sem a Bácsi káptalant, sem a bácsi székesegyházat. Az érsekség továbbra is a Kalocsa-Bácsi érsekség nevet viselte, de ekkor már az érsekek inkább kalocsaiként, mintsem kalocsa-bácsi érsekként írtak alá.

Bács városának középkori romjai

A Zentai csata után megújult az egyházi élet a Bácskában is. Már a „török időkben”, de főleg a 17. század végén, mindjárt a felszabadulást követő években, ortodox szerbek és katolikus horvátok (főleg a mai bunyevácok és sokácok elődei) telepednek le Bácska elnéptelenedett vidékeire. A magyarok visszatelepedése a vidékre ehhez képest késett: a magyar, német, szlovák, ruszin és ukrán lakosság telepítése Bácskába csak a 18. században nyert lendületet.

Bácsi apostoli adminisztratúra[szerkesztés]

A trianoni békeszerződéssel (1918) a Kalocsa-Bácsi érsekség területének kétharmada az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. Tekintettel arra, hogy az érsekség központjával, a Kalocsán székelő érsekkel a kapcsolattartás szinte lehetetlenné vált, a Szentszék Szabadka székhellyel létrehozta a Bácskai apostoli adminisztratúrát (1923).[2] E szervezeti egység hívői főleg magyarok, németek, horvátok és szlovákok voltak. Az Adminisztratúra élén a szabadkai Szent Teréz Plébánia plébánosa, Lajčo Budanović állt, akit apostoli adminisztrátornak neveztek ki, majd 1927. május 1-jén püspökké szenteltek. A szabadkai Szent Teréz Plébánia keretében létrejött a Bácskai "egyházi körzet" püspöki hivatala.

1936-ban a Bácskai apostoli adminisztratúra megtartotta első szinódusát, és ekkor kiadták az ún. bácskai törvénykönyvet is. Több új templomot építettek ebben az időben, és felépült a Paulinum elnevezésű papnevelde is. A lelkészek száma látványosan növekedett.

A második világháború idején, amikor Bácska ismét Magyarországhoz került, a Bácskai apostoli adminisztratúra mint a Kalocsai érsekség hatáskörébe tartozó hivatal működött. A magyar hatóságok Budanović püspököt internálták, aki házi őrizetben várta meg a háború végét. Amint a háború befejeződött, Budanović püspök ismét visszakerült a Bácskai apostoli adminisztratúra élére. Megélte a német lakosság teljes felszámolását egyházmegyéje területén, melynek során Bácska elveszítette híveinek egyharmadát. Miután a bácskai svábokat internálták, sok templom hívő és pap nélkül maradt Bácskában. Budanović püspök 1958. március 16-án hunyt el. Nyughelye a szabadkai székesegyház Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele oltáránál van.

Lajčo Budanović püspök halála után Matija Zvekanović (Zvekanović Mátyás) állt a Bácsi apostoli adminisztratúra élére, akit már 1956-ban segédpüspökké szenteltek Szabadkán. Az új adminisztrátor folytatta elődje munkáját: új plébániák és templomok létesültek, felépült az új Paulinum papnevelde és a Josefinum lelkész otthon. A montenegrói Kotori-öbölben, a Perastnál lévő Szent György szigeten az egyházmegye papsága számára üdülőt hozott létre.

A Szabadkai egyházmegye[szerkesztés]

VI. Pál pápa 1968. január 25-én a Bácskai apostoli adminisztratúra területén megalapította az új püspökséget, Szabadkai egyházmegye néven, Matija Zvekanovićot pedig kinevezte Szabadka első megyés püspökének. 1989. május 16-ig állt az egyházmegye élén, amikor II. János Pál pápa [[[Pénzes János (püspök)|Pénzes János]]t nevezte ki új szabadkai megyés püspökké. Zvekanović püspök 1991. április 21-én hunyt el és a szabadkai székesegyház újonnan megépített püspöki sírboltjában temették el, a Szent József oltár közelében.

Szervezet[szerkesztés]

A Szabadkai egyházmegye székhelye Szabadka, székesegyháza a szabadkai Szent Teréz-székesegyház. Az egyházmegye védőszentje Szent Pál apostol.

Amikor 1986. december 19-én II. János Pál pápa megalapította a Belgrádi érseki tartományt, a Szabadkai egyházmegye és a Nagybecskereki egyházmegye suffragán püspökségként csatlakoztak hozzá.

A papnövendékek középfokú tanulmányaikat főleg a szabadkai Paulinumban (klasszikus nyelvi gimnáziumban, kisszemináriumban) végzik horvát és magyar nyelven. A magyar diákok számára az anyanyelvi képzés magyar nyelvből biztosított, heti négy órában tanulnak magyar nyelvet és irodalmat, és érettségit is tesznek belőle. A négyéves középfokú tanulmányok után a magyar papnövendékek rendszerint Magyarországon folytatják teológiai tanulmányaikat, a horvát nemzetiségűek Horvátországban, a szlovákok Szlovákiában. Egyes kispapok számára lehetőség van arra is, hogy Olaszországban végezzék tanulmányaikat, ahonnan többen magiszteri, illetve doktori tudományos fokozattal térnek vissza.

A Szabadkai egyházmegye keretében Teológiai-Katehétikai Intézet is működik, magyar és horvát nyelvű ágazattal. Az intézetben a jövendőbeli hitoktatók, lelkipásztori-pasztorális munkatársak és diakónusok tanulnak.

Az egyházmegyében szolgálatot teljesítő püspökök[szerkesztés]

Fénykép Név, beosztás Születési helye, ideje Kinevezés dátuma
[[[Pénzes János (püspök)|Pénzes János]]
megyés püspök
Bajmok, 1943augusztus 10. (74 éves) szabadkai megyés püspök: 1989. április 25.
A Szabadkai egyházmegye térképe

Egyházközségek[szerkesztés]

A püspökségben több mint 90 lelkész és 8 állandó diakónus dolgozik. Szabadkán, Bácson és Újvidéken ferencesrendiek, Zomborban kármelita szerzetes közösség működik. Az egyházmegye területéről számos jezsuita származik, akik jelenleg a magyar, illetve a horvát jezsuita rendtartomány keretében dolgoznak. Az egyházmegye területén a szerzetes nővérek négy rendbeli kongregációja tevékenykedik (két Ágoston rendi szerzetesnő közösség, valamint egy ferences és egy domonkos közösség). Számuk együttesen mintegy százra tehető.

Tevékenységek[szerkesztés]

Hitélet[szerkesztés]

Híveinek száma mintegy 300.000. Az utóbbi években, Jugoszlávia felbomlása óta, a katolikusok száma a vidéken csökkent, részben az elvándorlás miatt (sok magyar hagyta el a Délvidéket az 1990-es évek háborúi következtében, és számos horvát család is az anyaországba költözött át), részben pedig az alacsony természetes szaporulat miatt.

A Szabadkai egyházmegye híveinek többsége magyar nemzetiségű. Szám szerint a második helyen a horvátok állnak, de kisebb számban vannak németek, szlovákok és más nemzetiségűek is. A szertartásokat főleg magyarul és horvát nyelven tartják, de ahol igény van rá, biztosítják a német és a szlovák nyelvű istentiszteletek is.

A Szabadkai egyházmegye területén a latin szertartású katolikusokon kívül számos bizánci szertartású katolikus is él, akik többnyire ruszin, illetve ukrán nyelvűek.

Szomszédos egyházmegyék[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006. p. 135
  2. Lásd: Bácsi Apostoli Adminisztratúra iratai 1920-1941 (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, III.3.d.) http://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/kfliii3d-bacsi-apostoli-adminisztratura-iratai-1920-1941

További információk[szerkesztés]