Horvát katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lásd még: Horvát–szerb görögkatolikus egyház

A horvát katolikus egyház (horvátul: Katolička crkva u Hrvatskoj), része a világméretű római katolikus egyháznak, amely a pápa szellemi vezetése alatt áll. A katolikus egyházat Horvátországban a zágrábi központú Horvát Püspöki Konferencia igazgatja, öt érsekségből, 13 püspökségből és egy katonai ordinariátusból áll. A horvát római katolikus egyház feje Dražen Kutleša zágrábi érsek.

A becslések szerint 3,7 millió megkeresztelt római katolikus és mintegy 20 000 megkeresztelt görög katolikus él Horvátországban, ami a lakosság 86,3%-át teszi ki. A heti templomlátogatás aránya Európa többi katolikus nemzetéhez képest viszonylag magas, 27% körüli.[1] Horvátország nemzeti szentélye Máriabeszterce, az ország védőszentje pedig, amióta a szábor 1687-ben az ország védőszentjévé nyilvánította őt Szent József.[2]

Viseszláv fejedelem keresztelőkútja a 9. század első negyedéből, a horvát kereszténység első tárgyi emléke, melyet a spliti Régészeti Múzeumban őriznek

Története[szerkesztés]

A horvátok megtérése[szerkesztés]

A horvátok megkeresztelkedése, Bela Čikoš Sesija festménye

A horvátok a 7. század elején érkeztek a mai Horvátország területére. Kapcsolatba kerültek a keresztény őslakosokkal, és lassan elkezdték elfogadni a kereszténységet. A horvátok megkeresztelésében jelentős szerepük volt a bizánci és frank misszionáriusoknak és a nyugati kulturális hatásokat hozó bencéseknek.

A horvátok először 641-ben léptek kapcsolatba a Szentszékkel, amikor Márton apát pápai követ érkezett hozzájuk, hogy megváltsa a keresztény foglyokat és a horvátok által őrzött vértanúk csontjait. A horvátok megtéréséről kevés információ áll rendelkezésre, de az ismeretes, hogy 7. és a 9. század között békésen és szabadon fogadták el azt.

Constantinus Porphyrogenitus bizánci császár De Administrando Imperio című könyvében azt írta, hogy Hérakleiosz bizánci császár, akinek uralkodása alatt horvátok érkeztek a Dráva folyó és az Adriai-tenger közötti vidékre (a mai Horvátország), „papokat hozott Rómából, akiket érsekekké, püspökökké, papokká és diakónusokká tett, akik aztán megkeresztelték a horvátokat."

Történelmi források említik Porga, Vojnomir, Viseszláv, Borna, Ljudevit Posavski és mások horvát uralkodók megkeresztelését.

A 9. századra a horvátok már teljes mértékben bekerültek egy nagy európai keresztény közösségbe. A horvát uralkodók Miszláv (839 körül), I. Trpimir (852) és sokan mások templomokat és kolostorokat építettek. 879-ben Branimir horvát fejedelem levelet írt VIII. János pápának, amelyben hűséget és engedelmességet ígért neki. János pápa 879. június 7-én levélben válaszolt, amelyben azt írta, hogy szentmisét mutatott be Szent Péter sírjánál, amelyen Isten áldását kérte Branimirre és népére.

925-ben I. Tomiszláv horvát király az első spalatói egyházzsinat alkalmából levelezett X. János pápával. A pápa Tomiszláv királyhoz írt levele az első olyan nemzetközi dokumentum, amelyben egy horvát uralkodót rexnek (királynak) neveztek; ezért tartják Tomiszlávot az első horvát királynak.

Dmitar Zvonimir horvát királyt és feleségét I. Béla magyar király lányát Ilona horvát királynét 1076. október 8-án[3] koronázta meg Salonában a Szent Péter és Mózes-bazilikában (ma Üreges templom néven ismert) Gebizon, VII. Gergely pápa képviselője.[4][5] Zvonimir hűségesküt tett pápának, amellyel támogatását ígérte a horvátországi egyházi reformok végrehajtásában. Miután a pápai legátus megkoronázta, Zvonimir 1076-ban hűsége jeléül és a Horvátországba érkező pápai legátusok szállásaként a pápának adta a vránai Szent Gergely bencés kolostort.[6]

A középkortól a 19. századig[szerkesztés]

A 925-ös spliti zsinat – Oton Iveković festménye

Amikor 1091-ben kihalt a horvát uralkodói család, és Horvátország perszonálunióra lépett Magyarországgal, a bencések lassan kivonultak az országból, miközben a kolduló rendek, különösen a ferencesek és a domonkosok egyre fontosabbá váltak. A horvát egyház történetében jelentős esemény volt, amikor Szent László király 1093 körül megalapította a zágrábi püspökséget.[7] Ezzel egész Szlavóniát leválasztotta a 614-ben alapított spalatói érsekségről. A horvátok vallási és kulturális formációját is erősen befolyásolták a jezsuiták. Az észak-horvátországi és a horvát kultúra szabad központjának számító Dubrovnik egyházi írói sokat tettek a horvát irodalmi nyelv egységesítéséért és bővítéséért.

1169-ben II. Sándor pápa III. István magyar király és a spalatói érsek támogatásával újra alapította a 4. században alapított a zenggi püspökséget.[8]

A különféle viták ellenére IV. Ince pápa jóváhagyta az egyházi szláv nyelv és a glagolita írás használatát Filipnek, Zengg püspökének,[9] így a horvátok lettek az egyetlen katolikusok a világon, akik a latintól eltérő nyelvet használhattak liturgiájukban. A 9. századtól létező horvát államban az 1962-es második vatikáni zsinatig a katolikus liturgia egyházi szláv nyelven, sajátos glagolita írásmóddal zajlott.[10]

Buzád István zágrábi püspök 1222-ben megalapította a Szentlélekről elnevezett, 12 kanonokból álló csázmai társaskáptalant,[11] majd a bogumilok ellen behívta a domonkosokat, és Csázmán templomot, rendházat és birtokot adott nekik.[11]

Haulik György Zágráb első érseke

Ekkor telepedtek le a pálosok a Zágráb melletti Remetén. Ivanicsra bencés apácákat hozatott,[12] akiknek rendházat és templomot építtetett. IV. Béla király egyik kísérője, majd segítője volt a tatárjárás utáni újjáépítésben. 1246-ban domonkos apácákat telepített egyházmegyéjébe. Utóda Szentgróti Fülöp építtette a Zágráb fölötti Medve várát.[13]

A 18. századig tartó horvát-oszmán háborúk során a horvátok állhatatosan harcoltak a törökök ellen, aminek következtében az Oszmán Birodalom legnyugatibb európai határa Horvátországnál húzódott. Amikor 1459 a törökök elfoglalták Korbáviát, a zenggi püspök Modrusba menekült, melyet II. Piusz pápa 1460-ban immár modrusi püspökségként ismert el. 1519-ben Horvátországot X. Leó pápa „Antemurale Christianitatisnak” (a kereszténység védőpajzsa) nevezte. Az első pápa, aki a mai Horvátország területére látogatott el, III. Sándor pápa volt, aki Velencébe vezető útján a zárai érsekségben szállt meg. II. Piusz pápa 1464-ben meg akarta látogatni a dubrovniki egyházmegyét, de útközben meghalt.

A diakovári püspökséget a szerémi püspökség és a boszniai püspökség egyesítésével 1773. július 9-én alapította XIV. Kelemen pápa.[14] A kőrösi görögkatolikus püspökséget 1777-ben VI. Piusz pápa alapította. Püspöke először Tkalecben telepedett le, de 1794-ben Kőrösön megkapta az egykori ferences templomot és kolostort, amit Bubanovics püspök székesgyházzá és püspöki palotává alakíttatott át, és 1801-ben Tkalecről Kőrösre költözött.[15] 1828-ban újraalapították a török által elpusztított split-makarskai püspökséget.[16] 1852. december 11-én a zágrábi püspökség IX. Piusz pápa „Ubi Prium Placuit” bullájával érsekségi rangok kapott, első érseke Haulik György volt.[17]

A 20. századtól[szerkesztés]

Jugoszláviában a horvát püspökök a Jugoszláviai Püspöki Konferenciához tartoztak. A katolikus egyház helyzetét a Jugoszláv Királyságban befolyásolta a jugoszláv kormány ortodox-párti politikája és a szerb ortodox egyház erős befolyása az ország politikájára. Az 1929-es puccs után az állam számos katolikus szervezet és intézet bezárt vagy feloszlatott. Különösen így volt ez Horvátországban, ahol olyan szervezeteket számoltak fel, mint például az Idősek Klubja, a Sas Mozgalom (Orlovstvo) és az Actio Catolica.[18] A keleti katolikus egyházak egyes tagjait, például a horvát görögkatolikusokat üldözték, és arra kényszerítették, hogy térjenek át az ortodox kereszténységre.[19]

A Független Horvát Államban[szerkesztés]

Ante Pavelić és Alojzije Stepinac találkozója

1941-ben Ante Pavelić fasiszta diktátor és Usztasa mozgalma létrehozta a náci bábállamot, a Független Horvát Államot (NDH). Az usztasa rezsim népirtó politikát folytatott a szerbek (akik keleti ortodox keresztények), a zsidók és a romák ellen.[20]

Michael Phayer történész azt írta, hogy az NDH létrehozását kezdetben a katolikus egyház hierarchiája és sok katolikus pap üdvözölte. Ante Pavelić szerbellenes és katolikusbarát volt, a katolicizmust a horvát kultúra szerves részének tekintette.[21] Számos katolikus pap és értelmiségi töltött be fontos szerepet az Usztasában.[20]

Peter Hebblethwaite brit író azt írta, hogy Pavelić nagyon szeretett volna diplomáciai kapcsolatokat és Vatikáni áldást kapni az új „katolikus államra”, de „egyik sem jött be”.[22] Alojzije Stepinac zágrábi érsek Horvátország függetlenségét akarta a szerbek által uralt jugoszláv államtól, amelyet „a horvát nemzet börtönének” tartott, ezért megszervezte XII. Piusz pápa és Pavelić találkozóját.[21]

Giovanni Montini vatikáni külügyminiszter (a későbbi VI. Pál pápa) a találkozó előtti jegyzőkönyvében megjegyezte, hogy az új állam elismerése nem jöhet létre a békeszerződés előtt, és hogy „a Szentszéknek pártatlannak kell lennie; mindenre kell gondolnia; minden oldal katolikusaira, akiket [a Szentszék] tiszteletben kell hogy tartson.”[22] A Vatikán tehát megtagadta az NDH hivatalos elismerését, de Piusz pápa apostoli vizitátorának elküldte Giuseppe Ramiro Marcone bencés apátot. Piuszt sokat kritizálták Pavelić fogadása miatt, de a pápa abban reménykedett, hogy Pavelić legyőzi a kommunista partizánokat, és az első világháború óta a katolikus egyházat elhagyó 200 000 fő közül sokat visszatérít a szerb ortodox egyházba.[21]

A horvát nacionalista klérus támogatta Pavelić rezsimjének a szerbek, cigányok és zsidók eltávolítására irányuló politikáját, illetve a katolicizmusra való áttérésük kikényszerítését.[23] Phayer azt írta, hogy köztudott, hogy sok katolikus pap közvetlenül vagy közvetve részt vett Usztasa erőszakos akcióiban.[24] Ennek ellenére Pavelić azt mondta Joachim von Ribbentrop náci külügyminiszternek, hogy míg az alsópapság támogatja az Usztasát, a püspökök és különösen Stepinac érsek a „vatikáni nemzetközi politika” miatt ellenezik a mozgalmat.[22]

Phayer azt írta, hogy Stepinac „judenfreundlich” (azaz „zsidóbarátként”) vált ismertté a nácikhoz kötődő Usztasa-rezsimben, és egyházmegyéjében felfüggesztette számos papját.[25]

Stepinac érsek számos nyilvános nyilatkozatot tett, amelyben bírálta az NDH-ban zajló fejleményeket. 1942. május 24-én, vasárnap az Usztasa tisztviselőinek bosszúságára a szószéken és egyházmegyei levelében is elítélte a népirtást, bár a szerbeket nem említette:

„Minden ember és minden faj Isten gyermeke; mind megkülönböztetés nélkül. Azoknak, akik cigányok, feketék, európaiak vagy árják, ugyanazok a jogaik... ezért a katolikus egyház mindig is elítélt és elítél minden igazságtalanságot és minden erőszakot, amelyet a faj vagy nemzetiség ellen az osztályelméletek nevében követtek el. Nem megengedett a cigányok vagy a zsidók üldözése, csak azért, mert alsóbbrendű fajnak gondolják őket.”

[26]

1943. február 24-én közvetlenül Pavelićnek is írt egy levelet, amelyben kijelentette: „Maga a jasenovaci tábor folt az NDH becsületén. Poglavnik! Azoknak, akik papnak és püspöknek tekintenek, azt mondom, ahogy Krisztus tette a kereszten: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”[27]

Miután Stepinac 1943 júliusában és októberében a szószékről ítélte el a Horvátországban elkövetett faji alapú gyilkosságokat, országszerte harmincegy papot tartóztattak le.[28] Martin Gilbert azt írta, hogy Stepinac, „aki 1941-ben még üdvözölte a horvát függetlenséget, ezt követően elítélte a horvát atrocitásokat mind a szerbek, mind a zsidók ellen, és maga mentett meg egy csoport zsidót”.[29]

Jozo Tomasevich történész szerint azonban sem Stepinac, sem a horvát katolikus hierarchia, sem a Vatikán soha nem tiltakozott nyilvánosan a szerbek és a szerb ortodox egyház Usztasa általi üldözése ellen, és hozzátette, hogy „úgy tűnik, a katolikus egyház teljes mértékben támogatta az usztasa rezsimet és politikáját”.[20] A katolikus sajtó is dicsérte Pavelićet és az usztasákat.[20]

A jugoszláv partizánok 1944. október 25-én Daksa szigetén kollaboránsként kivégeztek két papot, Petar Pericát és Marijan Blažićot, 1945. január végén pedig Vrgorac közelében megölték Maksimilijan Jurčić atyát.[30]

Az egyház a kommunista államban[szerkesztés]

Stepinac érsek a kommunisták bírósága előtt.

A Horvátországi Népi Felszabadítás Nemzeti Antifasiszta Tanácsa (ZAVNOH) eredetileg nagyobb fokú vallásszabadságot irányzott elő az országban. 1944-ben ZAVNOH még nyitva hagyta az iskolai hitoktatás lehetőségét.[31]

Ez azonban megdőlt, miután Josip Broz Tito jugoszláv vezető leváltotta Andrija Hebrangot, a Horvát Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát, és helyére a keményvonalas Vladimir Bakarićot állította.[32]

1945-ben a jugoszláv hatóságok meggyilkolták Dubrovnik nyugalmazott püspökét, Josip Marija Carevićet.[33] Josip Srebrnić püspököt két hónapra börtönbe zárták.[34] A háború után Jugoszláviában a katolikus kiadványok száma százról mindössze háromra csökkent.[35]

1946-ban a kommunista rezsim bevezette az állami anyakönyvekről szóló törvényt, amely lehetővé tette az egyházi anyakönyvek és egyéb dokumentumok elkobzását.[36] 1952. január 31-én a kommunista rezsim hivatalosan betiltotta a hitoktatást az állami iskolákban.[37]

A máriabesztercei bazilika a horvátok nemzeti zarándokhelye

Abban az évben a rezsim bezárta a Zágrábi Egyetem Katolikus Teológiai Karát is, amelybe csak az 1991-es demokratikus változások után állították vissza.[38][39]

1966-ban a kőrösi görögkatolikus püspökség székhelyét Kőrösről a központibb fekvésű Zágrábba helyezték át.[15] 1969-ban a zengg-modrusi püspökséget fiume-zenggi püspökség néven egyesítették Fiuméval, de 2000-ben újra szétválasztották fiumei és gospić-zenggi püspökségre. Ugyancsak 1969-ben a split-makarskai püspökséget érsekségi rangra emelték.[16]

1984-ben a katolikus egyház nemzeti eucharisztikus kongresszust tartott Máriabesztercén.[40] A szeptember 9-én tartott központi szentmisén 400 ezren vettek részt, köztük 1100 pap, 35 püspök és érsek, valamint öt bíboros. A szentmisét Franz König bíboros, Alojzije Stepinac régi barátja vezette. 1987-ben a Jugoszláviai Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólította a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a szülők azon jogát, hogy gyermekeik vallásos oktatásban részesüljenek.[41]

A Horvát Köztársaságban[szerkesztés]

Miután Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától, a katolikus egyház visszanyerte teljes szabadságát és befolyását.

A horvátországi háború idején a katolicizmust és az ortodoxiát gyakran emlegették a horvátok és a szerbek közötti alapvető megosztottságként, ami a templomok tömeges lerombolásához vezetett (mintegy 1426 templomot romboltak le vagy sérült meg).

A Horvát Köztársaságban a katolikus egyház egyes területeken autonómként határozta meg jogi helyzetét, ezzel lehetővé téve az állami általános és középiskolai hitoktatást az azt választó tanulók számára, katolikus iskolák létrehozását és a lelkipásztori gondozást a fegyveres erőkben és a rendőrségben.

II. János Pál pápa és Kuharić érsek találkozója

A Szentszék és Horvátország között létrejött szerződések 1997. április 9-iki ratifikálásával hatályba léptek a jogi kérdéseket, az oktatási és kulturális együttműködést, a katolikusok lelkipásztori ellátását a fegyveres erőknél és a rendőrségnél, valamint az egyház állami költségvetésből történő finanszírozását biztosító egyezmények. Ami a finanszírozást illeti, az egyház a következő pénzösszegeket kapta az elmúlt évtizedben: 2001; 461,3 milliárd kuna, 2004–2007; 532 milliárd kuna, 2008–2011; 475,5 milliárd kuna, 2012–2013; 523,5 milliárd kuna, plusz körülbelül 200 millió kuna évente az iskolai hitoktatók számára, körülbelül 60 millió kuna a kulturális örökségnek tekintett templomok fenntartóinak stb.[42]

A modern idők horvátországi katolikus egyháza nagyon aktív a társadalmi és politikai életben. Értékei előmozdítása érdekében számos konzervatív szellemű akciót hajtott végre, mint például: a vasárnapi munkaszünet, a kommunista kor bűneinek megbüntetése, a hitoktatás bevezetése az iskolákban, a házasság, mint egy férfi és egy nő házasságának védelme (2013-as népszavazás), az abortusz ellenzése (kampány az „emberi élet megvédéséért a fogantatástól a természetes halálig”), az eutanáziával szemben, a családtervezés természetes módszereivel és a meddőség kezelésével, valamint a mesterséges születésszabályozási módszerekkel szembeni fellépés.

Horvátország függetlenné válásával megalakult a Horvát Püspöki Konferencia. A Horvát Püspöki Konferencia 1997-ben hozta létre a Horvát Katolikus Rádiót.[43]

A horvát katolikus egyház szervezete[szerkesztés]

Horvátországon belül az egyházi hierarchia a következőkből áll:

Érsekségek és püspökségek Horvát név Egyháztartomány Érsek/püspök Alapítás Székesegyház Weblink
Zágrábi érsekség (metropolita) Zagrebačka nadbiskupija Zágrábi Dražen Kutleša 1093 Zágrábi katedrális [1]
Kőrösi (görög katolikus) püspökség (a Horvát–szerb görögkatolikus egyháznak is részegyháza) Križevačka eparhija Zágrábi Milan Stipić 1777 Kőrösi székesegyház [2]
Varasdi püspökség Varaždinska biskupija Zágrábi Bože Radoš 1997 Varasdi székesegyház [3]
Sziszeki püspökség Sisačka biskupija Zágrábi Vlado Košić 2009 Sziszeki székesegyház [4]
Belovár-Kőrösi püspökség Bjelovarsko-križevačka biskupija Zágrábi Vjekoslav Huzjak 2009 Belovári székesegyház
Kőrösi társszékesegyház 		[5]
Diakovár-Eszéki érsekség (metropolita) Đakovačko-osiječka nadbiskupija Diakovár-Eszéki Đuro Hranić 4. század Diakovári székesegyház [6]
Pozsegai püspökség Požeška biskupija Diakovár-Eszéki Antun Škvorčević 1997 Pozsegai székesegyház [7]
Szerémi püspökség (Szerbiában) Srijemska biskupija Diakovár-Eszéki Đuro Gašparović 2008 Szent Demeter székesegyház Szávaszentdemeter [8]
Fiumei érsekség (metropolita) Riječka nadbiskupija Fiumei Ivan Devčić 1920 Fiumei székesegyház [9]
Gospić-Zenggi püspökség Gospićko-senjska biskupija Fiumei Zdenko Križić 2000 Gospići székesegyház
Zenggi társszékesegyház 		[10]
Krki püspökség Krčka biskupija Fiumei Ivica Petanjak 900 Krki székesegyház [11]
Poreč-Pólai püspökség Porečko-pulska biskupija Fiumei Ivan Štironja 3. század Poreči székesegyház
Pólai társszékesegyház 		[12]
Split-Makarskai érsekség (metropolita) Splitsko-makarska nadbiskupija Split-Makarskai Želimir Puljić (apostoli adminisztrátor) 3. század Spliti székesegyház
Makarskai társszékesegyház 		[13]
Dubrovniki püspökség Dubrovačka biskupija Split-Makarskai Roko Glasnović 990 Dubrovniki székesegyház [14]
Hvar-Brač-Visi püspökség Hvarsko-bračko-viška biskupija Split-Makarskai Ranko Vidović 12. század Hvari székesegyház /
Kotori püspökség (Montenegróban) Kotorska biskupija Split-Makarskai Rrok Gjonlleshaj (apostoli adminisztrátor) 10. század Kotori székesegyház [15]
Šibeniki püspökség Šibenska biskupija Split-Makarskai Tomislav Rogić 1298 Šibeniki székesegyház [16]
Zárai érsekség Zadarska nadbiskupija Az Apostoli Szentszék alá tartozik Želimir Puljić 1054 Zárai székesegyház [17]
Katonai ordinariátus Vojni ordinarijat Az Apostoli Szentszék alá tartozik Jure Bogdan 1997 [18]

A püspökök a Horvát Püspöki Konferenciába szerveződnek, amelynek elnöke 2022. októbere óta Dražen Kutleša zágrábi érsek.

Dražen Kutleša zágrábi érsek, 2023-tól a horvát katolikus egyház feje
A horvátországi katolikus egyházmegyék térképe
  Diakovár-Eszéki érsekség
   Pozsegai püspökség

  Fiumei érsekség
  Gospić-Zenggi püspökség (Az egyházmegye területe részben Bosznia-Hercegovinában található. Az államhatárt szaggatott vonal jelzi.)
  Krk-i püspökség
  Poreč-Pólai püspökség

  Split-Makarskai érsekség
  Dubrovniki püspökség
  Hvar-Brač-Vis-i püspökség
  Šibeniki püspökség

  Zágrábi érsekség
  Belovár-Kőrösi püspökség
  Sziszeki püspökség
  Varasdi püspökség

  Zárai érsekség

Az egyházat ért kritikák[szerkesztés]

A horvát katolikus egyházat egyesek a neofasizmus népszerűsítése és tolerálása miatt kritizálják:[44]

  • A horvát katolikus egyház Zágrábban és Splitben minden év decemberében megtartja az Ante Pavelić usztasa vezérnek szentelt éves emlékmisét.[45] Ezek köztudottan Pavelić híveinek tömegeit vonzzák, akik usztasa jelvénnyel díszített ruhákba öltöznek.[46][47]
  • A bíróság által elítélt második világháborús koncentrációs táborparancsnok, Dinko Šakić temetésén Vjekoslav Lasić pap kijelentette, hogy „minden becsületes horvátnak büszkének kell lennie Šakić nevére”[48][49] és hogy „a bíróság, amely elítélte Šakićot, elítélte Horvátországot és népét is”.[50] Ezeket a kijelentéseket a Simon Wiesenthal Központ és a Horvát Helsinki Bizottság határozottan elítélte.[48]
  • Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnököt élő tévéadásban kritizálta Luka Prcela horvát szerzetes, amiért azt mondta, hogy a Független Horvát Állam egy bűnöző állam volt, és nem független. Prcela azt mondta, hogy a Független Horvát Állam „soha nem ölt meg senkit a saját határain kívül”, és Horvátország korábbi két baloldali elnöke „horvátellenes volt”.
  • Vlado Košić sziszeki püspök egyik aláírója volt annak a petíciónak, amely a fasiszta Usztasa mozgalom „Za dom spremni” (Készen a hazáért) köszöntésének hivatalos használatba vételét célozta a horvát fegyveres erőkben.[51]
  • 2017. július 1-jén Anđelko Kaćunko atya emlékmisét tartott az Usztasa Fekete Légió parancsnokának, Jure Francetićnak az emlékére, amelyen Francetićot „hazáért életét áldozó hazafiként” jellemezte.[52]
  • 2017. július 2-án a média közzétett egy képet egy horvát katolikus papról, amint a bosznia-hercegovinai Široki Brijegben egy gyermek focitornán egy fiatal fiúcsoporttal pózol. Csapatuk a „Fekete Légió” nevet kapta, és a fiúk mind fekete pólót viseltek, ezzel utalva az azonos nevű hírhedt usztasa milíciára.[53]
  • Božo Norac Kljajo szerzetes, amikor 2017. szeptember 2-án Sinj városa közelében misét tartott, egyenlőséget tett a „Za dom spremni” (Készen a hazáért) és a „Dicsértessék a Jézus Krisztus köszöntések” között azzal, hogy ezek „egyszerre jó szándékú, emberi és ősi keresztény köszöntések, amelyek egy cseppet sem szólnak a gyűlöletről vagy a bosszúról."[54]
  • Slavko Goldstein, a zsidó származású prominens horvát író és kiadó halálakor Mili Plenković hvari lelkész Facebook-bejegyzést tett közzé, amelyben kifejezte, hogy „örül Goldstein halálhírének”, mert szerinte: „egy újabb Horvátország-gyűlölő tűnt el ebből a világból”.[55][56]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Religious Belief and National Belonging in Central and Eastern Europe. Pew Research Center , 2017. május 10.
  2. ↑ Sv. Josip - zaštitnik hrvatske domovine. [2016. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. „1687. június 9-én és 10-én a horvát parlament a zágrábi püspök Martin Borković bátorítására egyhangúlag kinyilvánította Szent Józsefet a Horvát Királyság védőszentjévé.”
  3. ↑ Mandić, Dominik. Rasprave i prilozi iz stare hrvatske povijesti. Rome: Institute of Croatian history, 315, 438. o. (1963) 
  4. ↑ Demetrius, Duke of Croatia and Dalmatia Archiválva 2006. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. He was granted the royal title by Gregory after pledging "Peter's Pence" to the Pope.
  5. ↑ Raukar, Tomislav. Hrvatsko srednjovjekovlje. Zagreb: Školska knjiga, 49. o. (1997). ISBN 953-0-30703-9 
  6. ↑ Curta, Florin. Southeastern Europe in the Middle Ages, 500-1250 (angol nyelven). Cambridge University Press (2006. augusztus 31.). ISBN 978-0-521-81539-0 
  7. ↑ Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010. http://lexikonkatolikushu/Z/zágrábi%20püspökséghtml. o.  
  8. ↑ Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010. http://lexikonkatolikushu/Z/zenggi%20püspökséghtml. o.  
  9. ↑ (2016. április 25.) „OTPIS INOCENTA IV. SENJSKOM BISKUPU (1248.) POD PATRONATOM SV. JERONIMA I. Senjski privilegij iz godine 1248”. Croatica Christiana Periodica 40 (77), 1–23. o. (Hozzáférés: 2021. május 24.)  
  10. ↑ Crkva u Hrvatskoj. [2020. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. ↑ a b Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996. http://lexikonkatolikushu/C/Csázmahtml. o.  
  12. ↑ Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000. http://lexikonkatolikushu/I/Ivanicshtml. o.  
  13. ↑ Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007. http://lexikonkatolikushu/S/Szentgrótihtml. o.  
  14. ↑ Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996. http://lexikonkatolikushu/D/diakóvári%20püspökséghtml. o.  
  15. ↑ a b Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002. http://lexikonkatolikushu/K/kőrösi%20görögkatolikus%20püspökséghtml. o.  
  16. ↑ a b Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007. http://lexikonkatolikushu/S/spalatói%20érsekséghtml. o.  
  17. ↑ Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007. http://lexikonkatolikushu/Z/zágrábi%20érsekséghtml. o.  
  18. ↑ (2011. április 25.) „The Catholic Church in Yugoslavia in the Period between the Two World Wars”. CROSBI Hrvatska znanstvena bibliografija.  
  19. ↑ Patafta, D. (2015). „Persecutions of the bosnian Greek catholics in the kingdom of serbs, croats and slovenians / Yugoslavia according to the contemporary catholic press”. ResearchGate.  
  20. ↑ a b c d War and Revolution in Yugoslavia, 1941-1945: Occupation and Collaboration. Stanford University Press, 555. o. (2001. április 25.). ISBN 978-0-80477-924-1 
  21. ↑ a b c Phayer (2000), p. 32.
  22. ↑ a b c Paul VI: The First Modern Pope. Paulist Press, 153–157, 210–211. o. (1993. április 25.). ISBN 978-1-58768-759-4 
  23. ↑ Evans, Richard J.. The Third Reich at War. New York: Penguin Press, 158-159. o. (2009). ISBN 978-1-5942-0206-3 
  24. ↑ Phayer (2000), p. 34-35.
  25. ↑ Phayer (2000), p. 86.
  26. ↑ Apud: Dr H. Jansen, Pius XII: chronologie van een onophoudelijk protest, 2003, pg. 151.
  27. ↑ Alojzije Viktor Stepinac: 1896-1960 Archiválva 2003. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  28. ↑ Phayer (2000), pp. 46–47.
  29. ↑ Gilbert, Martin. The Righteous - The Unsung Heroes of the Holocaust, Doubleday (2002), pp. 203, 466; ISBN 0385 60100X
  30. ↑ Partizan Jure Galić: Moji suborci pobili su 30 Vrgorčana, 2011. április 28. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  31. ↑ Tanner (1997), p. 164
  32. ↑ Tanner (1997), pg. 165.
  33. ↑ Religious Communities in Croatia from 1945 to 1991. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  34. ↑ Akmadža, Miroslav. Katolička crkva u Hrvatskoj i komunistički režim 1945-1966, Rijeka: Otokar Keršovani, 2004 (pg. 69)
  35. ↑ Mitja Velikonja. Religious Separation and Political Intolerance in Bosnia-Herzegovina, Texas A&M University Press, 2003 (pg. 200)
  36. ↑ Miroslav Akmadža. Oduzimanje crkvenih matičnih knjiga u Hrvatskoj u vrijeme komunizma
  37. ↑ Akmadža, Miroslav. Katolička crkva u Hrvatskoj i komunistički režim 1945-1966, Biblioteka Svjedočansta. Rijeka, 2004 (p. 93)
  38. ↑ Goldstein, Ivo. Croatia: A History . McGill Queen's University Press, 1999. (pg. 169)
  39. ↑ Stranica nije pronađena. – Katolički bogoslovni fakultet. [2008. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  40. ↑ How Gospa destroyed the SFRY. Globus (hetilap). [2008. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  41. ↑ Sabrina P. Ramet. Catholicism and politics in communist societies. Duke University Press, 1990 (p. 194)
  42. ↑ Prvi Put Dostupni Podaci o Uplatama Od 2003. godine Kaptol je od države dobio 6 milijardi kuna. [2016. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  43. ↑ Hrvatski katolički radio u povodu 10. obljetnice emitiranja. Glas Koncila. [2007. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  44. ↑ Croatian Church Urged to Tackle 'Fascist Sympathisers' :: Balkan Insight. www.balkaninsight.com , 2016. május 10. (Hozzáférés: 2017. július 2.)
  45. ↑ „U Centru Zagreba Održana Misa Zadušnica Za Antu Pavelića Okupila se šačica obožavatelja ustaškog zločinca, pozirali u majicama s velikim slovom 'U'”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. július 1.) (angol nyelvű) 
  46. ↑ Memorial Mass for Croatian Nazi Slammed as 'Disgrace' :: Balkan Insight. www.balkaninsight.com , 2014. december 30. (Hozzáférés: 2017. július 1.)
  47. ↑ „Zuroff protests against Mass for Ustasha leader Pavelic”, tportal.hr (Hozzáférés: 2017. július 1.) 
  48. ↑ a b „Pateru Vjekoslavu Lasiću prijeti zatvorska kazna”, Slobodna Dalmacija (Hozzáférés: 2017. július 1.) (horvát nyelvű) 
  49. ↑ „Zašto je hrvatska vlast odšutjela Šakićev sprovod?” (Hozzáférés: 2017. július 1.) (horvát nyelvű) 
  50. ↑ „Pater Lasić: Šakiću je Bog sve oprostio”, Slobodna Dalmacija (Hozzáférés: 2017. július 1.) (horvát nyelvű) 
  51. ↑ „Bizarnu Peticiju Potpisao I Šimunić Od predsjednice traže uvođenje pozdrava 'Za dom spremni' u Oružane snage!”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. július 1.) (angol nyelvű) 
  52. ↑ „Propalo Postavljanje Ploče U Spomen Ustaši Juri Francetiću Specijalci oduzeli ploču, Kaćunko održao misu zadušnicu: 'Francetić je bio domoljub'”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. július 1.) (angol nyelvű) 
  53. ↑ „Uz Punu Podršku Župnika / Promocija ustaštva ne staje: Na turniru u Širokom Brijegu pobijedila maloljetna momčad 'Crna legija'!”, 100posto.hr. [2018. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. május 23.) (horvát nyelvű) 
  54. ↑ „Hvaljen Isus i Za dom spremni dva su starokršćanska pozdrava”, N1 HR. [2017. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. május 23.) (horvát nyelvű) 
  55. ↑ „'Obradovala Me Je Vijest Da Je Umro Goldstein. Jedean Mrzitelj Hrvatske Nestao Je S Ovog Svijeta' Objava hvarskog svećenika šokirala i njegove vjernike”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. szeptember 16.) (angol nyelvű) 
  56. ↑ Vijesti.hr: Hvarski svećenik šokirao reakcijom na vijest o smrti hrvatskog intelektualca: 'Obradovala me vijest da je umro dr. Slavko Goldstein' (horvát nyelven). Vijesti.hr . (Hozzáférés: 2017. szeptember 16.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Catholic Church in Croatia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horvát_katolikus_egyház&oldid=26926021”