Umling Lőrinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kalotadámosi református templom úrasztala
A bak csillagképe és a téli napforduló hurkos farkú sárkánya Kalotadámos templomából.jpg
Umling Lőrinc nevét őrző tábla Magyarkiskapus református templomának mennyezetén

Umling Lőrinc 18. századi festő és asztalos, az Umling család és a kalotaszegi festőasztalosok legismertebb tagja, a születési és halálozási adatai nem ismertek. Több műve maradt fenn a kalotaszegi református templomokban, amelyeket részben egyedül, részben fiaival, ifj. Umling Lőrinccel és Umling Jánossal közösen készített: festett kazettás mennyezetek, szószékek és szószékkoronák, festett karzatok és padok.

Szász származású, Szászkézdről költözött Kolozsvárra. 1742. június 23-án lett Kolozsvár polgára lett. 1756-ban a Monostoron volt 200 Ft értékű háza. 1759-ben a céhben "bejáró mester"[1] volt. 1770-ben már legénnyel és inassal dolgozott, az adóösszeírásnál az ötödik (vagyis utolsó előtti) kategóriába sorolták.

Az általa használt díszítőmotívumok a régi, 17. századi mintákat használták, barokkos színpompával. Szász származása ellenére átvette a magyar hagyományos mértani és virágos illetve lombdíszes mintákat. Értékelését illetően megoszlanak a vélemények: míg Malonyai Dezső szerint "otromba bizarságokkal mételyezték meg a tiszta magyar ízlést", Kelemen Lajos árnyaltabban fogalmaz: "a régi minták és színek fenntartásával főleg idősebb Umling Lőrincnek nagyszámú alkotásaiban jóval több érdeme van, mint amennyi kárt tett azokkal a gyenge kísérletekkel, melyekben alakok és bibliai jelenetek festésével erejét meghaladó feladatokba kontárkodott."

Műveinek teljes feltérképezése nem készült el; sok esetben nem lehet eldönteni, hogy egyedül vagy fiaival együtt készített egy adott munkát. Mivel sokat dolgozott fiaival, munkáik azonos stílusjegyeket mutatnak, tehát a szerző szerinti elkülönítés inkább csak külső dokumentumok alapján történhetne meg. Jelenleg a művészettörténeti források az alábbiakat tulajdonítják kizárólag az idősebb Umling Lőrincnek:

Fiával, ifj. Umling Lőrinccel közös munkák:

  • 1742 Magyarkapus, református templom mennyezete és padjai; Sztána, református templom mennyezete
  • 1743 Magyarkiskapus, református templom mennyezete
  • 1744 Györgyfalva, református templom szószékkorona
  • 1745 Kispetri, református templom mennyezet renoválása
  • 1746 Magyarókereke, református templom mennyezete; Kalotadámos, református templom úrasztala
  • 1750 Szászlóna, református templom szószékkorona; Farnas református templom mennyezet; Gyerővásárhely református templom mennyezete
  • 1752 Szászlóna, református templom mennyezete és legénykarzata
  • 1753 Kalotadámos, református templom legénykórusa
  • 1755 Szásznyíres, református templom legénykarzata
  • 1761 Somkerék, református templom karzat
  • 1764 Körösfő, Nagysomkút és Nagybánya, Teleki-házak renoválása
  • 1765 Magyarvista református templom mennyezete
  • 1767 Magyarvista, református templom festett padelők
  • 1768 Jákótelke, református templom mennyezete
  • 1769-70 Nagypetri, református templom szószékkorona, mennyezet renoválása
  • 1770 Szék, református templom mennyezete
  • 1772 Gyerővásárhely szószék és szószékkorona
  • 1774 Kalotadámos mennyezet
  • 1778 Magyarvalkó, református templom mennyezete és szószékkorona
  • 1780 Bánffyhunyad, református templom mennyezete
  • 1783 Inaktelke, református templom szószékkorona
  • 1791 Páncélcseh, református templom szószékkorona
  • 1794 Magyarbikal, református templom szószék, új mennyezet; Magyargyerőmonostor kiskar kifestése
  • 1796 Kendilóna, kastély belső berendezése

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A legénytársulás általában kéthetenként ülésezett, mikor is taksát fizettek a szociális segélyezést szolgáló "társládába", megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat, s rendszerint poharazgatással, lakomával fejezték be a gyűlést. A negyedévi gyűlések programjához pedig hozzátartozott még a legénycéh szabályzatának a felolvasása. A mesterek sokfelé egy-két társukat delegálták az ülésekre, ezek voltak a "leülők" vagy "bejáró mesterek". (Bogdán István: Mestere volt egykor. Magvető, 1984)

Források[szerkesztés]

  • B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1970.  
  • A szászlónai református templom mennyezet- és karzatfestményei. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok I. Bukarest: Kriterion. 1977. 81–87. o.  
  • A vistai református templom és belső díszítmményei. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok I. Bukarest: Kriterion. 1977. 88–99. o.  
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Malonyai Dezső: A magyar nép művészete [CD-ROM]. Budapest: Arcanum. 1999. ISBN 9638592389  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]