Inaktelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Inaktelke (Inucu)
Inaktelke református temploma.
Inaktelke református temploma.
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségEgeres
Rang falu
Községközpont Egeres
Irányítószám 407011
Körzethívószám 0264
SIRUTA-kód 55543
Népesség
Népesség370 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság364[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság520 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Inaktelke (Románia)
Inaktelke
Inaktelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 14′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 14′ 48″
A Wikimédia Commons tartalmaz Inaktelke témájú médiaállományokat.

Inaktelke (románul Inucu) falu Romániában, Kolozs megyében. A szomszéd falvakhoz képest a leghomogénebb magyar település, lakosainak 100%-a magyar nemzetiségű és a református gyülekezet tagja. Kolozs megyében itt kezdték el először a szelektív hulladékgyűjtést.

Fekvése[szerkesztés]

Közvetlenül a NagyváradKolozsvár vasútvonal és a Kolozsvár–Egeres autóút között, a Nádasdarócot Gyerővásárhellyel összekötő úton fekszik. Egy domb választja el Egerestől, amelyet az inaktelki emberek Ligetnek vagy Lügetnek neveznek. Nádasdaróc felől aszfaltozott úton közelíthető meg, de van egy földes út bejárata is Vásárhely felől.

Története[szerkesztés]

Írásos emlékek szerint a falu már az 1200-as évek közepén létezett. A történelme folyamán több neve is volt, mint pl. Villa Inocu, Inuka, Inoka stb., de feltehetően helyet is változtatott. Eszerint a régi falu a helybeliek által Cserének (értsd: cserebere, elcserélés) nevezett, a falutól 1 km-re délkeletre található sík tetejű dombon volt. A domb a csere folytán valószínűleg innen kapta nevét. Magyar lakossága a reformáció óta református, gyülekezete az erdélyi református egyházkerület kalotaszegi egyházmegyéjének tagja. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye bánffyhunyadi járásához tartozott. 1850-ben 430 lakost vettek számba, 1930-ban 700-an éltek itt, hogy aztán 1992-re a népesség majdnem az 1850-es lélekszámra csökkenjen, 497 fővel, 2010-ben pedig már csak 350 fő.

A Gyerőfy család birtoka volt, a monda szerint nevét az egyik leszármazottról, Inukáról kapta, aki a faluban folydogáló Hasznos patak gyógyvizével kezelt reumás, különféle bőrbántalmaktól szenvedő betegeket. Életéről és haláláról több legenda is ismeretes a faluban.

Érdekesség, hogy az 1970-es évektől a 90-es évekig egy helyi legényekből szerveződött „Rózsa Sándor Banda" nevű lokálpatrióta csoport működött, mely egy, a fiatalok körében jóval korábban létező szokásvilágot és szabálygyűjteményt próbált feleleveníteni. Célja a falusi fiatalok összetartása, bálok és közös szórakozások szervezése, a legények közti hierarchia és a fiatalságon belüli rend kézben tartása, továbbá az inaktelki lányok iránt érdeklődő másfalusi legények esetleges elűzése volt. A Rózsa Sándor Banda tagjainak a legénysorból való kiöregedésével a banda megszűnt, új tagok soha nem léptek be. Megszűnése után a falu fiataljai még évekig őrizték a banda idejében meghonosodott íratlan szabályokat. Az új generációk más jellegű szocializálódása miatt mára ezek javarészt lényegtelenné váltak és homályba vesztek.

Látnivaló[szerkesztés]

Templomát 1867-ben kezdték építeni. Az eredeti templomból megmaradt XV. századi gótikus stílusú keresztelőmedence a 21 méter magas torony aljában látható. Két harangja közül az egyik 1813-ban, a másik – Mátyás király emlékére – 1493-ban készült. A Kézdivásárhelyen készült orgona Kolonics István műve 1891-ből. Úrasztalát körösfői mesterek faragták 1935-ben. Említésre méltóak a falu faragott homlokzatú házai és kertkapui, amelyek ma már egyre ritkábbak. A faluban készült 70, 80, 90 éves fotókon még egy festői szépségű kalotaszegi falut láthatunk, amiből mára a kommunizmus illetve az épített örökség iránti nemtörődömség nem sokat hagyott, de a település hangulatának negatív módon való megváltozása többnyire az 1989-es forradalom után következett be. A 90-es években japán turistacsoportok látogatták az elszigeteltségének köszönhetően hagyományait teljes hitelességgel őrző falut. Látványosságai közé tartozik a templomától pár méterre található Tájház. Színes és összetett népviselet (mely szinte minden házban megtalálható, az elengedhetetlen „tiszta szobával" együtt), ugyanakkor érdekes népszokások otthona is. Ugyancsak itt található meg a ritka, ősmagyar időket idéző Bagazia (női ruha). Inaktelke népviselete talán a világ legösszetettebb felépítésű és legszínesebb népviseletek egyike: a lányok pártája gyakorta az átlagos öt-hat kilót is meghaladja.

Jellegzetes nyelvjárása nagy hasonlatosságokat mutat a vogul nyelvvel. A következő szavak a vogulban azonosak az inaktelki nyelvjárással: lú (=ló), kík (=kék), kű (=kő), szíp (=szép).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Horváth Zoltán György–Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
  • Varga-Mihály Márton helybeli újságíró leírása szerint. Szalay-Baróti, A Magyar Nemzet Története, Wodianer F. és Fiai, Budapest(…?)

További információk[szerkesztés]