Inaktelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inaktelke (Inucu)
Inaktelke református temploma.
Inaktelke református temploma.
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Egeres
Rang falu
Községközpont Egeres
Irányítószám 407011
Körzethívószám 0264
SIRUTA-kód 55543
Népesség
Népesség 370 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 413
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 520 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Inaktelke (Románia)
Inaktelke
Inaktelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 14′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 14′ 48″

Inaktelke (románul Inucu) falu Romániában, Kolozs megyében. A szomszéd falvakhoz képest a leghomogénebb magyar település, lakosainak 100%-a magyar nemzetiségű és a református gyülekezet tagja. Kolozs megyében itt kezdték el először a szelektív hulladékgyűjtést.

Fekvése[szerkesztés]

Közvetlenül a NagyváradKolozsvár vasútvonal és a Kolozsvár–Egeres autóút között, a Nádasdarócot Gyerővásárhellyel összekötő úton fekszik. Egy domb választja el Egerestől, amelyet az inaktelki emberek Ligetnek vagy Lügetnek neveznek. Nádasdaróc felől aszfaltozott úton közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Írásos emlékek szerint a falu már az 1200-as évek közepén létezett. A történelme folyamán több neve is volt, mint pl. Villa Inocu, Inuka, Inoka stb., de feltehetően helyet is változtatott. Eszerint a régi falu a helybeliek által Cserének (értsd: cserebere, elcserélés) nevezett, a falutól 1 km-re délkeletre található sík tetejű dombon volt. A domb a csere folytán valószínűleg innen kapta nevét. Magyar lakossága a reformáció óta református, az Erdélyi Református Egyházkerület, Kalotaszegi Egyházmegye tagja. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye bánffyhunyadi járásához tartozott. 1850-ben 430 lakost vettek számba, 1930-ban 700-an éltek itt, hogy aztán 1992-re a népesség majdnem az 1850-es lélekszámra csökkenjen, 497 fővel, 2010-ben pedig már csak 350 fő.

A Gyerőfy család birtoka volt, a monda szerint nevét az egyik leszármazottról, Inukáról kapta, aki a faluban folydogáló Hasznos patak gyógyvizével kezelt reumás, különféle bőrbántalmaktól szenvedő betegeket. Életéről és haláláról több legenda is ismeretes a faluban.

Érdekesség, hogy az 1970-es évektől a 90-es évekig egy helyi legényekből szerveződött „Rózsa Sándor Banda" nevű lokálpatrióta csoport működött, mely egy, a fiatalok körében jóval korábban létező szokásvilágot és szabálygyűjteményt próbált feleleveníteni. Célja a falusi fiatalok összetartása, bálok és közös szórakozások szervezése, a legények közti hierarchia és a fiatalságon belüli rend kézben tartása, továbbá az inaktelki lányok iránt érdeklődő másfalusi legények esetleges elűzése volt. A Rózsa Sándor Banda tagjainak a legénysorból való kiöregedésével a banda megszűnt, új tagok soha nem léptek be. Megszűnése után a falu fiataljai még évekig őrizték a banda idejében meghonosodott íratlan szabályokat. Az új generációk más jellegű szocializálódása miatt mára ezek javarészt lényegtelenné váltak és homályba vesztek.

Látnivaló[szerkesztés]

Templomát 1867-ben kezdték építeni. Az eredeti templomból megmaradt XV. századi gótikus stílusú keresztelőmedence a 21 méter magas torony aljában látható. Két harangja közül az egyik 1813-ban, a másik – Mátyás király emlékére – 1493-ban készült. A Kézdivásárhelyen készült orgona Kolonics István műve 1891-ből. Úrasztalát körösfői mesterek faragták 1935-ben. Említésre méltóak a falu faragott homlokzatú házai és kertkapui, amelyek ma már egyre ritkábbak. A faluban készült 70, 80, 90 éves fotókon még egy festői szépségű kalotaszegi falut láthatunk, amiből mára a kommunizmus illetve az épített örökség iránti nemtörődömség nem sokat hagyott, de a település hangulatának negatív módon való megváltozása többnyire az 1989-es forradalom után következett be. A 90-es években japán turistacsoportok látogatták az elszigeteltségének köszönhetően hagyományait teljes hitelességgel őrző falut. Látványosságai közé tartozik a templomától pár méterre található Tájház. Színes és összetett népviselet (mely szinte minden házban megtalálható, az elengedhetetlen „tiszta szobával" együtt), ugyanakkor érdekes népszokások otthona is. Ugyancsak itt található meg a ritka, ősmagyar időket idéző Bagazia (női ruha). Inaktelke népviselete talán a világ legösszetettebb felépítésű és legszínesebb népviseletek egyike: a lányok pártája gyakorta az átlagos öt-hat kilót is meghaladja.

Jellegzetes nyelvjárása nagy hasonlatosságokat mutat a vogul nyelvvel. A következő szavak a vogulban azonosak az inaktelki nyelvjárással: lú (=ló), kík (=kék), kű (=kő), szíp (=szép).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Horváth Zoltán György–Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
  • Varga-Mihály Márton helybeli újságíró leírása szerint. Szalay-Baróti, A Magyar Nemzet Története, Wodianer F. és Fiai, Budapest(…?)

További információk[szerkesztés]