Inaktelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Inaktelke (Inucu)
Inaktelke református temploma
Inaktelke református temploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségEgeres
Rang falu
Községközpont Egeres
Irányítószám 407011
Körzethívószám 0264
SIRUTA-kód 55543
Népesség
Népesség370 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság364[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság520 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Inaktelke (Románia)
Inaktelke
Inaktelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 14′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 14′ 48″
A Wikimédia Commons tartalmaz Inaktelke témájú médiaállományokat.

Inaktelke (románul Inucu) falu Romániában, Kolozs megyében. A szomszéd falvakhoz képest a leghomogénebb magyar település, lakosainak 100%-a magyar nemzetiségű és a református gyülekezet tagja. Kolozs megyében itt kezdték el először a szelektív hulladékgyűjtést.

Fekvése[szerkesztés]

Közvetlenül a NagyváradKolozsvár-vasútvonal és a Kolozsvár–Egeres-autóút között, a Nádasdarócot Gyerővásárhellyel összekötő úton fekszik. Egy domb választja el Egerestől, amelyet az inaktelkiek Ligetnek vagy Lügetnek neveznek.

Nádasdaróc felől aszfaltozott úton közelíthető meg, de van egy földesút-bejárata is Gyerővásárhely felől.

Története[szerkesztés]

Írásos emlékek szerint a falu már az 1200-as évek közepén létezett. A történelme folyamán több neve is volt, mint pl. Villa Inocu, Inuka, Inoka stb., de feltehetően helyet is változtatott. Eszerint a régi falu a helybeliek által Cserének (értsd: cserebere, elcserélés) nevezett, a falutól egy km-re délkeletre található sík tetejű dombon volt. A domb a csere folytán valószínűleg innen kapta nevét.

Magyar lakossága a reformáció óta református, gyülekezete az erdélyi református egyházkerület kalotaszegi egyházmegyéjének tagja.

A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye bánffyhunyadi járásához tartozott. 1850-ben 430 lakost vettek számba, 1930-ban 700-an éltek itt, hogy aztán 1992-re a népesség majdnem az 1850-es lélekszámra csökkenjen, 497 fővel, 2010-ben pedig már csak 350 fő.

A Gyerőfy család birtoka volt, a monda szerint nevét az egyik leszármazottról, Inukáról kapta, aki a faluban folydogáló Hasznos-patak gyógyvizével kezelt reumás vagy különféle bőrbántalmaktól szenvedő betegeket. Életéről és haláláról több legenda is ismeretes a faluban.

Érdekesség, hogy az 1970-es évektől a 90-es évekig egy helyi legényekből szerveződött Rózsa Sándor Banda nevű lokálpatrióta csoport működött, mely egy, a fiatalok körében jóval korábban létező szokásvilágot és szabálygyűjteményt próbált feleleveníteni. Célja a falusi fiatalok összetartása, bálok és közös szórakozások szervezése, a legények közti hierarchia és a fiatalságon belüli rend kézben tartása, továbbá az inaktelki lányok iránt érdeklődő más falubeli legények esetleges elűzése volt. A Rózsa Sándor Banda tagjainak a legénysorból való kiöregedésével a banda megszűnt, új tagok soha nem léptek be. Megszűnése után a falu fiataljai még évekig őrizték a banda idejében meghonosodott íratlan szabályokat. Az új generációk más jellegű szocializálódása miatt mára ezek javarészt lényegtelenné váltak és homályba vesztek.

Látnivaló[szerkesztés]

Templomát 1867-ben kezdték építeni. Az eredeti templomból megmaradt 15. századi gótikus stílusú keresztelőmedence a 21 méter magas torony aljában látható. Két harangja közül az egyik 1813-ban, a másik – Mátyás király emlékére – 1493-ban készült. A Kézdivásárhelyen készült orgona Kolonics István műve 1891-ből. Úrasztalát körösfői mesterek faragták 1935-ben.

Említésre méltóak a falu faragott homlokzatú házai és kertkapui, amelyek ma már egyre ritkábbak. A faluban készült hetven-, nyolcvan-, kilencvenéves fotókon még egy festői szépségű kalotaszegi falut láthatunk, amiből mára a kommunizmus, illetve az épített örökség iránti nemtörődömség nem sokat hagyott, de a település hangulatának negatív módon való megváltozása többnyire az 1989-es forradalom után következett be. Az 1990-es években japán turistacsoportok látogatták az elszigeteltségének köszönhetően hagyományait teljes hitelességgel őrző falut.

Látványosságai közé tartozik a templomától pár méterre található tájház. Színes és összetett népviselet (mely szinte minden házban megtalálható, az elengedhetetlen „tiszta szobával" együtt), ugyanakkor érdekes népszokások otthona is. Ugyancsak itt található meg a ritka, ősmagyar időket idéző bagazia. Inaktelke népviselete talán a világ legösszetettebb felépítésű és legszínesebb népviseleteinek egyike: a lányok pártája gyakorta az öt-hat kilót is meghaladja.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Horváth Zoltán György–Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
  • Varga-Mihály Márton helybeli újságíró leírása szerint. Szalay-Baróti, A magyar nemzet története, Wodianer Ferenc és Fiai, Budapest.

További információk[szerkesztés]