Nagydevecser

Nagydevecser (Diviciorii Mari, Groß-Däwätsch)
A református templom.
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Szépkenyerűszentmárton
Rang	falu
Irányítószám	407523
SIRUTA-kód	59531
Népesség
Népesség	149 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	8 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	326 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 59′ 21″, k. h. 24° 04′ 34″46.989097, 24.076144
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagydevecser témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Nagydevecser (románul Diviciorii Mari, németül Groß-Däwätsch) település Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése

A megye keleti részén, Kolozsvártól 59 km-re északkeletre, Szamosújvártól 17 km-re délkeletre, Kékesvásárhely, Szépkenyerűszentmárton, Kisdevecser és Mohaly közt fekszik.

Története

1173-ban Deuecher Superior néven említik először.

Középkori katolikus lakossága a reformáció idején áttért a református hitre.

A 17. században a települést előbb Giorgio Basta katonái, majd 1658-ban a tatárok pusztítják el, meggyérítve a magyar lakosságot, melynek pótlására románok költöznek be a faluba. Az 1717-es utolsó tatárjárás is sok áldozatot szedett, a tatárok a lakosság jelentős részét fogságba hurcolták.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 652 lakosa volt, ebből 516 román, 103 magyar, 17 német és 16 cigány.

2002-ben 202 lakosából 172 román, 20 cigány és 10 magyar volt.

Látnivalók

• Református templomát az okiratok szerint 1460 körül építették – ekkor még katolikus templomnak – és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Miután a lakosság áttért a református hitre, a templomot is átalakították az új vallás igényeinek megfelelően. 1643-ban újjáépítik. 1838-ban romladozásnak indult, 1851-ben egyik oldala bedőlt, ezért 1863-ban ismét kénytelenek voltak újjáépíteni.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6