Nagydevecser
| Nagydevecser (Diviciorii Mari, Groß-Däwätsch) | |
.JPG) | |
| A református templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Szépkenyerűszentmárton |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 407523 |
| SIRUTA-kód | 59531 |
| Népesség | |
| Népesség | 149 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 8 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 326 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 59′ 21″, k. h. 24° 04′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 21″, k. h. 24° 04′ 34″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagydevecser (románul Diviciorii Mari, németül Groß-Däwätsch) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A megye keleti részén, Kolozsvártól 59 km-re északkeletre, Szamosújvártól 17 km-re délkeletre, Kékesvásárhely, Szépkenyerűszentmárton, Kisdevecser és Mohaly közt fekszik.
Története[szerkesztés]
1173-ban Deuecher Superior néven említik először.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején áttért a református hitre.
A 17. században a települést előbb Giorgio Basta katonái, majd 1658-ban a tatárok pusztítják el, meggyérítve a magyar lakosságot, melynek pótlására románok költöznek be a faluba. Az 1717-es utolsó tatárjárás is sok áldozatot szedett, a tatárok a lakosság jelentős részét fogságba hurcolták.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 652 lakosa volt, ebből 516 román, 103 magyar, 17 német és 16 cigány.
2002-ben 202 lakosából 172 román, 20 cigány és 10 magyar volt.
Látnivalók[szerkesztés]
- Református templomát az okiratok szerint 1460 körül építették – ekkor még katolikus templomnak – és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Miután a lakosság áttért a református hitre, a templomot is átalakították az új vallás igényeinek megfelelően. 1643-ban újjáépítik. 1838-ban romladozásnak indult, 1851-ben egyik oldala bedőlt, ezért 1863-ban ismét kénytelenek voltak újjáépíteni.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
