Szásznyíres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szásznyíres (Nireș)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Mikeháza
Rang falu
Községközpont Mikeháza
Irányítószám 407398
SIRUTA-kód 55204
Népesség
Népesség 1088 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 624
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 258 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szásznyíres (Románia)
Szásznyíres
Szásznyíres
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 52″, k. h. 23° 58′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 52″, k. h. 23° 58′ 51″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szásznyíres témájú médiaállományokat.
RO CJ Nires 9.jpg
RO CJ Nires 1.jpg

Szásznyíres, 1911–18-ban és 1940–44-ben Nyíres (románul: Nireș, népiesen Mniriș) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Földrajz[szerkesztés]

A Mezőség északnyugati csücskében, Déstől tíz kilométerre délkeletre, a Bándó-patak (Sós-patak) völgyében fekszik. Szabó T. Attila szerint a falu legrégebbi, református templom körüli részének utca- és telekszerkezete a szász örökségre vall.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szabó T. Attila szerint neve nem nyírfákra utal, hanem a nyíres szó ómagyar 'mocsár' jelentéséből való. Először 1330-ban említették Nyres alakban, szász telepesekre utaló előtagja pedig 1456-ban bukkant fel (Zaznyires).

Népesség[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

1713-ban 32 jobbágy, nyolc zsellér és hat nemes családfő lakta, ami kb. 250 főnek felel meg. 1785-ben népessége kb. 445 főből állt. 1850 és 57 között növekedett ezer fő fölé, csúcsát pedig 1977-ben érte el, 1491 fővel.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

A 2002-es népszámláláson 624 lakosa vallotta magát magyar, 540 román és 11 cigány nemzetiségűnek; 563 tartozott a református, 524 az ortodox és 49 az adventista felekezethez. 1760–62-ben 385 román lakosát írták össze, kik közül 250 volt görög katolikus és 135 ortodox vallású. Református egyháza 1766-ban 119 férfit és 115 asszonyt számlált. 1785-ben nagyjából 36 magyar, 27 román és két cigány jobbágy-, hat magyar és 18 román zsellércsalád lakta. Népességének enyhe többségét ekkor valószínűleg románok alkották, azonban a 19. század második harmadában a magyarok kerültek többségbe – Szabó T. Attila szerint a románok nagyobb arányú elvándorlása (szökése, ill. telepítése) és a magyarok nagyobb népszaporulata miatt. 1910-ben 836 fő volt magyar, 461 román és 45 cigány anyanyelvű; 740 református, 548 görög katolikus, 28 zsidó és 26 római katolikus vallású.

Története[szerkesztés]

Határában Kádár József szerint a rómaiak sót bányásztak, sőt a művelés az Árpád-korban is folyt, amit Szabó T. Attila valószínűtlennek tart. Egykori szász lakóira vonatkozóan alig maradt fönn forrás. 1330 körüli határjárásakor összeírt határnevei mind magyarok voltak. Szabó T. Attila rekonstrukciója szerint a középkor végén és az újkor elején a református templom körüli, központi falurészt lakhatták szászok, míg a keleti falurész lakossága a 16. század végén is magyar lehetett. (1599-ben már kimutathatóak a faluban a ma is itt élő Kovács család ősei.) 1553-ig a bálványosi, majd a szamosújvári uradalomhoz tartozott. Lakói a 16. század végén unitáriusok voltak, majd 1622-re visszatértek a református hitre. A 17. században többször átmenetileg, majd a 18. század legelején végleg a Kornis család szerezte meg. 1706-ban 39 háza közül 28 állt pusztán. Pusztulása és a népesség nagy részének elmenekülése után nem sokkal a Kornisok kezdtek betelepíteni román és magyar parasztokat, akiknek a falu keleti részén álló kúriájuk mellett szakítottak ki belső telkeket. A katolikus Kornis család támogatásával a katolikus egyház 1713-ban megkísérelte, hogy visszaszerezze a templomot, de a református asszonyok és lányok ezt meghiúsították. Kevés katolikus hívője számára 1745-ben kápolna épült. 1758 körül a falu teljesen leégett. 1766 körül keletkezett görög katolikus egyházközségét a Kornisok támogatták. A 19. század folyamán a patak folyása irányában terjeszkedett, ekkor jött létre a mai falu nyugati fele. Azon vegyes, magyar–román nemzetiségű erdélyi falvak közé tartozott, ahol a román családok nem elkülönülve, hanem a magyarok között szétszóródva éltek. 1876-ban Belső-Szolnok vármegyétől, ahová addig tartozott, az akkor létrehozott Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.

Látnivalók[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

A faluban gyűjtött furulyadallamok több válogatáslemezen is megjelentek.[2]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Pl. Csobánok nótái (Juhász Zoltán válogatása bálványosváraljai és szásznyíresi felvételekből)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szásznyíres témájú médiaállományokat.