Keménye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keménye (Cremenea)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségAlparét
Községközpont Alparét
Irányítószám 407089
SIRUTA-kód 56149
Népesség
Népesség70 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság272 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 08′ 47″, k. h. 23° 43′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 47″, k. h. 23° 43′ 33″
A Wikimédia Commons tartalmaz Keménye témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Keménye település Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől nyugatra fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a szláv kremen=kovakő, tűzkő névből eredőnek tartják

Története[szerkesztés]

Keménye nevét 1448-ban említette először oklevél Kemene néven.

1473-ban is Kemene, 1597-ben Kemenie, 1649-ben Kemenyő néven írták.

1448-ban a Kecseti család, Kecseti István fia Péter birtoka volt.

1482-ben Mátyás király e birtokot Vingári Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péternek és Mátyásnak adta.

1511-ben végzett összeíráskor Keményét Bethlen Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak a birtokaként említették.

1554-ben Kendi Ferenc birtokának írták.

1632-ben a Haller család birtoka volt és az övék maradt 1678-ig, mikor a Hallerek hűtlensége miatt a kincstár a birtokot lefoglalta.

1694-ben Pap Gábor és Deésy János birtoka volt, de ekkor az elpusztult falvak között szerepelt, mindössze egy lakosa maradt.

1702-ben egytelkes nemesek voltak Keményén Pataki, Nemes és Császkai családok.

1713-ban a falu újból az elpusztult települések között szerepelt, melyet csak egy-két nemes lakott.

1754-ben gróf Mikes Ferencné Eszterházy Kata, Mikes Antal és István birtoka volt. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

1886-ban 146 lakosa volt, ebből 140 görögkatolikus, 6 zsidó volt.

Az 1910-es népszámláláskor 157 lakosa volt, melyből 7 magyar, 150 román volt, ebből 150 görögkatolikus, 6 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus temploma fából épült, a Szent Arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Jegyzetek[szerkesztés]