Felsőbogáta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőbogáta (Bogata de Sus)
Bogata de SusCJ (2).JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Révkolostor
Rang falu
Községközpont Révkolostor
Irányítószám 407577
SIRUTA-kód 59979
Népesség
Népesség 256 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 300 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőbogáta (Románia)
Felsőbogáta
Felsőbogáta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 11′ 37″, k. h. 23° 40′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 37″, k. h. 23° 40′ 05″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőbogáta témájú médiaállományokat.
Felsőbogáta egy régi térképen

Felsőbogáta románul: Bogata de Sus, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől északnyugatra, a Szamosba ömlő Bogáta-patak felő völgyében fekvő település.

Története[szerkesztés]

Felsőbogáta, Bogáta nevét 1315-ben említette először oklevél Bogath néven, mint Székely birtokot, s Lápos tartozékát. Későbbi névváltozatai: 1325-ben p. Bogath, 1366-ban Bogath, Bogathtu, 1418-ban Bogata, 1587-ben Bogatt, 1808-ban Bogátha (Magyar-), 1861-ben Magyar-Bogáta, 1913-ban Felsőbogáta.

Bogáta első birtokosai a losonczi Bánffy család elődei Dénes nádor fia Dénes ispán voltak. Dénes ispán fiaitól Tamástól és Istvántól a 14. század elején uralkodó zavaros időkben a hatalmas Kán László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta. A Bánffyak birtokukba újra Bogáta 1315-ben Károly Róbert parancsára került vissza. A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben történt birtokmegosztás szerint Bogáta ifjú Bánffy Dezsőnek jutott. 1437-ben is a Losonczyak birtoka volt. Losonczi Dezső Magyarbogath-i jobbágya: Antal a jobbágyok egyik képviselője volt a kolozsmonostori egyezségen.

1467-ben Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifjú Lászlótól és Zsigmondtól Csicsóvárának két részét hűtlenségük miatt elvette, e község szintén két részét, mint Csicsóvára tartozékát, szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta. 1553-ban egy oklevél szerint e birtokot Csicsóvár egykori ura, IV. Péter moldvai fejedelem a Révkolostoron általa alapított ortodox kolostornak és az ott lakó püspöknek adományozta.

1607-ben Rákóczi Zsigmond birtoka volt, aki e birtokot Ivánkovics János, Demeter és György örökös nélküli halála után Kun Gáspárnak halála után pedig testvéreinek Istvánnak és Péternek adományozta. 1652-ben Nápolyi György özvegye Kun Katalin és gyermekei István és Éva Gyerőffy Pálnéné itteni részüket Torma Miklósnak zálogosítják el megszökött jobbágyai közadójának megfizetéséért. 1696-ban Magyar-Bogáta török hódoltsági falu volt, 1702-ben birtokosa Buday Zsigmond, 1866-ban pedig Hatfaludy Bertalan, Lázár István és Székely Elek voltak.

Lakosai kezdetben magyarok voltak, akik az 1437–38 évi alparéti parasztlázadásban első sorban vettek részt és valószínűleg ekkor pusztulhattak el. 1653-ban a magyarság legalább névleg még tekintélyes számban volt képviselve. Vallása 1658-ban már görög keleti, és ekkor e községet oláh falunak írták, és rendes papja volt, ami akkor kevés községnek volt, ez arra mutat, hogy a magyarság a birtokosok által ide telepitett nagyobb számú oláhságba olvadt be. Mint magyar falu 1848-ig királyi dézsmát fizetett.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott. 1910-ben 475 lakosából 414 román, 56 magyar volt. Ebből 417 görög katolikus, 17 református, 37 izraelita volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőbogáta témájú médiaállományokat.