Kozárvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozárvár (Cuzdrioara)
A református templom
A református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Kozárvár
Rang községközpont
Beosztott falvak Gorbóvölgye és Kismonostorszeg
Polgármester Simion Casian Rus (PSD)
Irányítószám 407260
SIRUTA-kód 55071
Népesség
Népesség 2076 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 138
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 252 m
Terület 23,98 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kozárvár (Románia)
Kozárvár
Kozárvár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 09′ 55″, k. h. 23° 54′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 55″, k. h. 23° 54′ 02″
Kozárvár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozárvár témájú médiaállományokat.

Kozárvár (románul: Cuzdrioara) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve kazárokra utal. Először 1234–35-ben Kozar, majd 1249-ben Kazawar, 1315-ben pedig Kozarwar alakban említik.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől 5 km-re északkeletre fekszik.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Népessége 1850 és 1977 között nőtt, azóta csökken.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1850-ben 1149 lakosából 853 volt román, 194 magyar, 74 zsidó és 28 cigány nemzetiségű; 875 görög katolikus, 190 református, 74 zsidó és tíz római katolikus vallású.
  • 1910-ben 1731 lakosából 1310 volt román, 405 magyar és 15 német anyanyelvű; 1319 görög katolikus, 267 református, 105 zsidó és 25 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 2171-en lakták. Közülük 2031 volt román és 138 magyar nemzetiségű; 1892 ortodox, 131 református, 86 görög katolikus és 44 pünkösdi vallású.

Története[szerkesztés]

835 körül földvárat építettek itt, amelyet a honfoglalás után a magyarok kijavítottak és megerősítettek. A vár egy dombon, a régi református temető helyén állt és hatvan méteres átmérőjű volt. 1540-ben még várnagyát említik, valószínűleg Basta katonái pusztították el 1602–03-ban. Kozar földjének felét II. András 1234–35-ben Tomaj nembeli Dénesnek adományozta, akinek leszármazottai, a Bánffyak, a 17. századig birtokolták a vár mellett települt, Szolnok, majd Belső-Szolnok vármegyéhez tartozó falut. 1353-ban a csicsói várnagy az alárendelt román kenézekkel kiraboltatta. A 16. század végén unitárius anyaegyház volt. Basta katonái 1602–03-ban felgyújtották. 1622-ben református iskolája működött, református egyháza 1643-ban Kismonostorszeg filiája volt. I. Rákóczi György 1638-ban ingyenes átkelést biztosított lakóinak az új dési hídon, amiért a híd építésénél kitüntették magukat. 1662-ben már összeírtak benne egy román nemest és Alvinczi István 17. századi jobbágynévsoraiban főként román családnevek jelennek meg a faluból. Miután 1706 körül ismét elpusztult, túlnyomórészt ismét román lakossággal települt újjá. 1733-ban 56 román család élt itt, míg 1750-ben 50 jobbágyot, 46 házas, 26 házatlan, valamint 17 szökevény zsellért, három özvegyet és egy szabadost írtak össze. 1731-ben a Rácz, a Suky és a Bethlen családnak állt benne udvarháza. Református egyházközsége 1766-ban 33 férfit és 35 asszony számlált, emellett az unitárius Sukyak alatt unitárius leányegyháza is fennállt. A Suky István adományozta telken 1730-ban épült fel a román fatemplom. Miután román lakói többsége 1760-ban visszatért az ortodox hitre, hosszú háborúságot vívtak a templom birtoklásáért a görög katolikus egyházzal. A Szamosújvárról kirendelt katonákat az ortodox falusiak elkergették. Ekkor Buccow tábornok igyekezett megakadályozni a veszélyes példa továbbterjedését és 1761-ben egész kis hadsereget rendelt a faluba, négy ágyúval. A karhatalom több halálos ítéletet osztott ki a falusiak között és a teljes lakosságot visszakényszerítette a görög katolikus egyházba.

Szentiváni Mihály így összegezte a faluról szerzett benyomását 1837-ben: „Sok nemesek, oláh jobbágyoknak tisztességes házok, de rossz kertjök.”[2] 1784–87-ben családjai közül 17 volt nemesi, 62 jobbágy, 110 zsellér, három pap és 31 egyéb jogállású, míg 1844-ben 185 füstből 19 volt nemesi. Nemcsak a nemesek voltak református magyarok, de több jobbágycsalád is. Ők nem tömörültek külön falurészbe, hanem a faluban elszórva éltek. Az első zsidó lakos 1791-ben jelent meg a faluban. A zsidók megtelepedése annak volt köszönhető, hogy Dés város megtiltotta nekik az égetett szesz árusítását és 1848-ig a városba költözést is. 1828-ban nyolc zsidó családfő, 1841-ben már 56 lélek lakta, és 1886-ban már fából készült zsinagógájuk is állt a faluban. 1900 után azonban számuk csökkent, vélhetőleg sokan közülük beköltöztek Désre.

1848-ig a bírói tisztség évről évre másra szállt és mindig román parasztokat választottak meg bírónak. 1850-től 1862-ig nemes Tamási József, aztán Ioan Mican volt a bíró, majd utána több évtizeden át maga Inczédy Ádám, a falu leggazdagabb birtokosa töltötte be a tisztet. 1875-ben békésen zajlott le a határ tagosítása. 1876-ban az akkor létrehozott Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. A századforduló idején a magyar lakosság egy része az Inczédy-birtok cselédeiből állt, magyar mesteremberek is beköltöztek, valamint pár református cigány család is élt a faluban. A kozárváriak tejet, krumplit, káposztát, babot, paradicsomot és uborkát hordtak eladni a dési piacra. Inczédy Ádám 1906-ban kastélyt épített benne, amely erősen átalakítva ma az általános iskolának ad otthont.

Látnivalók[szerkesztés]

A Teleki-udvarház
Iskola
  • Az Eminescu utca nyugati végében, a református temető területén Kozárvár alig kivehető nyomai.
  • Az országút mellett álló református templom 13. századi eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették, majd 1772-ben újították. Tornya 1899-ben épült.[3]
  • A polgármesteri hivatal a Teleki család 18. században épült udvarházában működik.[4]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt élt Kozárvári Mátyás 16. századi verselő.
  • Itt született 1939-ben Simion Retegan történész.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Budapest, 1986, 197. o.
  3. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 9739203566  
  4. Képriport a falu udvarházairól (magyarul)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozárvár témájú médiaállományokat.