Györgyfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Györgyfalva (Gheorghieni)
Gheorgheni church in Cluj County, Romania.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Erdőfelek
Rang falu
Községközpont Erdőfelek
Irányítószám 407272
SIRUTA-kód 57617
Népesség
Népesség 1007 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 961
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 583 m
Terület 583 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Györgyfalva (Románia)
Györgyfalva
Györgyfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 42′ 42″, k. h. 23° 41′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 42″, k. h. 23° 41′ 27″
Györgyfalva weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Györgyfalva témájú médiaállományokat.
A római katolikus templom részlete
A református templom tornya

Györgyfalva (románul: Gheorghieni, 1930-ig és a köznyelvben máig Ghiurfalău, németül: Gergesdorf) magyar többségű falu Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvártól hat kilométerre délkeletre fekszik. Határában kiterjedt gyümölcsösök találhatók.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét temploma középkori védőszentjéről, Szent Györgyről kapta. Először 1332-ben említik villa Georgii, majd 1384-ben Gyurgfalva néven.

Története[szerkesztés]

A helybéliek szerint a falu nem a mostani helyén terült el valaha. Keletebbre feküdt, ám az első tatárjáráskor lakóinak el kellett menekülniük. Egy György nevű pásztor mentette meg őket a veszélytől és talált új, alkalmas letelepedési helyet a most is látható Falukútja körül. Ez az emlék annyira eleven, hogy a falu határában egy területet mai is Várhegynek, egy másikat pedig Templomdombnak neveznek. Utóbbi oldalában egy forrás található, állítólag ebbe lökték be a régi Györgyfalva templomának harangját.

A 15. században sok kisnemesi család birtoka volt. Római katolikus plébániáját 1748-ban a kolozsvári ferencesek szervezték újra.[2]

1848-ban önállóan egész nemzetőrszázadot állított ki.

1859 és 1928 között ide, falusi nevelőszülőkhöz helyezték ki a kolozsvári lelencgyermekeket. 1890-ben 120 ilyen gyermek élt a faluban.[3] A györgyfalvi lányok ugyanakkor keresettek voltak Kolozsvárt mint háztartási cselédek.

A tagosítást az 1870-es években hajtották végre. Csak a négyfordulós földek váltak magánbirtokká, a messzibb eső területek közösségi tulajdonban maradtak. 2516 holdnyi határából 700 holdat a Haller család birtokolt. Mivel határa szűkös volt, gazdái földeket béreltek a szomszédos falvak határában is. 1928-ban kezdtek el kaszával aratni.

19031904-ben innen telepítették a karai Újtelepet és Bodrogot.

Néprajza[szerkesztés]

A falut a régebbi magyar néprajztudomány Kalotaszeg peremfalvaként tartotta számon. Ma inkább egy Kalotaszeg és a Mezőség között elterülő magyar néprajzi kistáj, az ún. Erdőalja egyetlen, napjainkban is életképes magyar közösségeként írják le.[4] Ehhez a kistájhoz tartoznak még az innen települt kolozskarai és bodrogi magyarok, Ajton és Kolozspata református magyarsága, valamint a múltban Rőd, Kolozsbós nemesei és Szamosfalva magyar lakói is. A györgyfalviak a szűkebben értett Kalotaszeg falvaival korábban nem házasodtak, házasodási körük az imént említett falvakra terjedt ki, amelyek viselete is hasonló volt.

Népviseletük, bár egyes vonásaiban bizonyos hasonlóságot mutat a kalotaszegi viselettel, összhatásában eltér attól. Ma már ezt a viseletet csak kivételes ünnepnapokon veszik fel.

A díszes női viselethez hozzátartozik a párta, melyet a lányok konfirmációra kapnak s melyet fejközépre helyezve viselnek. A női ing mejjét, kézelőjét, gallérját piros, fekete, sárga pamutfonallal varrják ki. Az ingre öltik a fekete bársonyból készült, elől-hátul hímzett mellényt, a lájbit. Nagyobb ünnepeken a lájbi helyett a díszesebb mejrevalót veszik fel, amely fehér báránybőrből készül és amelyet piros irha rátét, valamint dúsan hímzett virágmotívum díszít. A felsinget csak ünnepnap és kizárólag napsütéses időben viselik. Borúsabb ünnepnapokon a szoknyát veszik fel. A felsing vagy a szoknya elé kötik a sokféle változatú kötőt, amit ruhának is neveznek. A lányok az ünnepi viselethez zöld tulipánokkal ékesített piros csizmát hordanak. Az öltözetet többsoros, színes gyöngysor egészíti ki.

A konfirmált legények ünnepi öltözete az apró ráncokba lerakott bűgatya, amely régen házivászonból, ma gyolcsból készül. Az oldalvarrás mentén fekete és sárga pamutfonallal széles és nagyon változatos mintákból álló díszítést varrnak. Az ünneplő ing anyaga otthon készült vászon, melynek hátát, gallérját és kézelőjét fekete-sárga fejtővel díszítik. Az ingre a legények is felöltik a leányokéhoz hasonló mejrevalót, a bűgatya elé pedig hímzett selyemkötőt, bordó, rózsaszín, zöld surcot kötnek. A legényviselet kiegészítő eleme a nyakravaló. Anyaga fekete klott, melyet dús hímzéssel és a két végén rojttal díszítenek. Kalapjukba a legények a leányoktól kapott bokrétát tűzik, mely nyáron élő, télen pedig „csináltvirág”-ból készül. A virágokba söprűszerű díszt, „tollút” tesznek. Györgyfalván az első világháború végén jött divatba a „pasi” bekecs, melyet a férfiak a hidegebb időkben öltöttek magukra. Az öregek megjegyzése szerint, akiknek nem nagyon tetszett az új ruhadarab, ilyen öltözetet valamirevaló ember nem vesz fel, ebben csak amolyan „pasik” járnak. Ez a gúnynév rajta is maradt a ruhadarabon és ezzel együtt terjedt el.

Régebben divatban volt a bútorok festése is Györgyfalván, de ma már alig él ez a hagyomány. A festett bútor a menyasszony hozományához tartozott, kivéve az ágyat, amit a vőlegénynek kellett megcsináltatnia.

A györgyfalviak életében jeles napnak számított a Szent Márton-nap, a nagypéntek, valamint a Szent György-napi búzaszentelés. E napon ünneplőbe öltözve, a templomi zászlókkal kivonultak a határba, s ott a pap megáldotta a zsenge búzamezőt, kérve az eget, hogy mentse meg a termést a jégtől, a csapásoktól. „Azóta sincs olyan búzatermés, mióta elmaradt ez a hagyomány” – vallják a faluban.

A faluban egy igen sajátságos temetkezési szokás is kialakult. Azok, akiknek nincs lehetőségük beton síremléket emeltetni az elhunytaiknak, kimennek a falu határába, ott kereszt alakban kiemelnek néhány gyeptéglát – pontosan meghatározott, hogy hányat – s e zöld téglákkal veszik körül a sírhalmot; az egyes elemeket botokkal erősítve egymáshoz. Az ilyen sírokra nem kerül sem fakereszt, sem pedig sírkő – jelöletlen marad a sír.

Népessége[szerkesztés]

  • Református egyháza az 1770-es években, Pata filiával együtt 161 férfi és 170 női hívet számlált.
  • 1850-ben 1174 lakosából 905 volt magyar, 234 román és 31 cigány nemzetiségű; 829 református, 244 görög katolikus és 101 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 1680 lakosából 1482 volt magyar és 198 román anyanyelvű; 1216 református, 223 római katolikus és 213 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 1077 lakosából 961 volt magyar és 109 román nemzetiségű; 822 református, 114 római katolikus és 107 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Római katolikus templom. A reformációt követően a reformátusoké, majd 1748-tól ismét a katolikusoké lett. 1570-ben átépítették. A templomban több középkori építészeti részlet maradt fenn (kőkeretes ablak, sekrestyeajtó, a toronyaljba falazott kőkeretes nyílás). Tornyának, melynek tetejét hagyma alakú sisak zárja le, három harangja van.
  • Református temploma 1887-ben, tornya 1912-ben épült.

Gazdasága[szerkesztés]

Mezőgazdaságát meghatározza a nagyváros közelsége. Több generáció óta termesztettek gyümölcsöt és zöldséget Kolozsvár piacára. Már a 19. században is rendszeresen trágyázták a földeket és a juhtartás fő hasznának a kosarazó trágyázást tartották. Újabban virágkertészettel is foglalkoznak. Emellett felnőtt lakóinak túlnyomó többsége – legalábbis 1990 előtt – kolozsvári munkahelyeken is dolgozott.

Oktatás[szerkesztés]

A faluban nyolc osztályos, magyar tannyelvű általános iskola és magyar óvoda működik.

Ismert emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • dr. Kós Károly: A Mezőség néprajza. I–II., Marosvásárhely, 2000 (A könyvben nagyon sok györgyfalvi anyag található az 1940-es évekből.)
  • Ajtay Ferenc: Kolozsvár környékének kirándulóhelyei. Kolozsvár, 2002
  • Istvánfi Gyula – Veöreös András: Erdélyi római katolikus templomok. Budapest, 2002
  • Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927, 198. o.
  3. Hangay Oktáv: Kolozsvármegye turista-kalauzához. Erdély, 1898, 1–3. sz., 19. o.
  4. A név maga Kós Károly 1957-ben megjelent, Magyar néprajzi tájak hazánk területén című tanulmányára nyúlik vissza, de környékét már Jankó János is „átmeneti vidék”-nek nevezte.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Györgyfalva témájú médiaállományokat.