Magyarfráta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarfráta (Frata)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségMagyarfráta
Rang községközpont
Irányítószám 407285
SIRUTA-kód 57751
Népesség
Népesség1533 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság93 (2011)[1]
Népsűrűség21 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság396 m
Terület73,01 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 42′, k. h. 24° 03′Koordináták: é. sz. 46° 42′, k. h. 24° 03′
Magyarfráta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarfráta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Magyarfráta (románul: Frata) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvártól 45 kilométerre keletre, a Mezőségen, a Berkenyesi-patak völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Rogerius mester 1242-ben Frata néven említette. Nevéhez személynévi párhuzamot 1353-ból találunk egy román kenéz neveként, amely a román frate ('fivér') szóból keletkezett.

Története[szerkesztés]

Rogerius mester a tatárjárás pusztítását követően messze földön csak Frátán találkozott élő emberekkel. (Bár Rogerius falujának azonosítása a mai Magyarfrátával erősen kérdéses.) A falu a tatárjárás előtt a mai Szent László-keserűkút mellett feküdt, ahová a környékbeli magyarok minden év augusztus 1-jén zarándoklatot szerveznek.[2] A 15–17. században két Fráta, Magyar- és Oláhfráta létezett (1410, Fratha hungaricalis, 1426, Magyarfrata, ill. 1413, Wolahfratha), amelyek a 18. század elején olvadtak össze. Magyarfrátának 1570-től unitárius, 1600-tól református egyháza volt. 1699-ben országos vásár tartására kapott szabadalmat.[3] 1727-ben a Henter családnak állt benne kúriája. Alexandru Bătrâneanu 1848-ban megfenyítette lakosságát, amiért nem képviseltették magukat a balázsfalvi gyűlésen. A magyar vadászok 1849 márciusában 25 lakosát végezték ki.[4] Az 1990 táján itt élő magyar családok közül az Albert, a Busi, a Császár és a Jánosi családok az 1835 és 1889 közötti református anyakönyvekben is szerepelnek. 1945 után kivált belőle Oaș, Bethlentanya, Olariu, Pădurea Iacobeni és Rozor.

1880-ban 1792 lakosából 1421 volt román, 244 magyar és 120 cigány anyanyelvű; 1129 görögkatolikus, 398 ortodox, 142 református, 68 zsidó és 52 római katolikus.

2002-ben az 1730 lakosból 1488 volt román, 135 cigány és 107 magyar nemzetiségű; 1065 ortodox, 385 görögkatolikus, 100 református, 82 adventista és 55 pünkösdi vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. 'Népújság 2004. június 29.. [2008. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  3. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  4. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 60–61. o.
  5. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Források[szerkesztés]

  • Hints Miklós: Mezőségi magyar falvak helynevei. Budapest, 1993
  • Kótsi Patkó János, A Régi és Új Theátrom Históriája, Sajtó alá rendezte Jordáky Lajos, 1973

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]