Nursiai Szent Benedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nursiai Benedek
Nursiai Szent Benedek
Pietro Perugino: Szent Benedek (1496–1500)
Pietro Perugino: Szent Benedek (14961500)
szerzetes, apát
Születése
kb. 480
Nursia
Halála
543/547. március 21.
(kb. 60–65 évesen)
Monte Cassino
Tisztelete
Tisztelik Római katolikus egyház
Szentté avatása1220, Róma
Szentté avatta: III. Honoriusz pápa
Kegyhely Monte Cassino
Ünnepnapja március 21., július 11.
Római katolikus egyház
március 14.
Ortodox kereszténység
Védőszentje Európa
A Wikimédia Commons tartalmaz Nursiai Benedek
Nursiai Szent Benedek
témájú médiaállományokat.
Nursiai Szent Benedek (480 körül-547), részlet Fra Angelico egyik freskójáról, San Marco, Firenze (kb. 1400-1455).

Nursiai Benedek vagy katolikus és ortodox nevén Nursiai Szent Benedek (latin: Benedictus Nursiae, Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 543/547. március 21.) a bencés rend alapítója és regulájának kidolgozója. Skolasztika ikertestvére.

1964-ben VI. Pál pápa a nyugati keresztény szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként Európa védőszentjévé nyilvánította.

Élete[szerkesztés]

Andrea Mantegna: Szent Benedek
Ora et labora - imádkozz és dolgozz: ez a szerzetesek és apácák feladata, és a lényege annak a szabályzatnak, amelyet a 6. században Nursiai Szent Benedek, a szerzetesség atyja fogalmazott meg, és amely a 9. század elején valamennyi nyugati monostor kötelező alkotmánya lett.

Norciában (latinul Nursia) született, előkelő szülőktől származott. Kezdetben Rómában tanult, de megelégelte a világi hívságokat, és később egy Subiacóhoz közeli barlangba vonult a világ elől. Itt három év után pásztorok találtak rá. Abban a korszakban élt, amikor megszűnt a Római Birodalom, helyette létrejött a keleti gót állam, élén Theodorik királlyal. 530 körül alapította meg saját kolostorát – a bencés szerzetesrend anyakolostorát – Dél-Itáliában, Monte Cassino hegyén.

Életének sok adata homályban van, mert bár életrajzát I. Gergely pápa írta meg, – aki akkor született, amikor Benedek utolsó éveit élte, – mégis őt eszményi magasságban szemlélte és legendás alakká tette.[1]

I. Gergely a Dialógus című művének második kötetében időrendben, tematikus csoportosítás nélkül beszéli el Benedek életét, szellemi fejlődését. Benedekkel megtérése után csodák történtek, ő pedig küzdött a bűnös dolgok ellen. Pl.: a női kísértés elkerülésére csalánbokorba ugrott, felismerte a neki szánt, mérgezett ételeket és italokat. A monostor megalapítása után már ő lett a csodák forrása, de csodái nem térítő és nem is gyógyító csodák. Benedek örökké harcolt a Sátánnal, ezért ő lett a tökéletes és legyőzhetetlen szent példája. Ezenkívül ő a közösségi élet szentje is, hiszen a szerzetesként élve tette csodáit, a rendnek mutatott példát.

A neki tulajdonított képességek:

Halála után két szerzetes tanúskodott róla ugyanúgy, egymástól függetlenül.

Munkássága[szerkesztés]

Ő felügyelte egy tucat kolostorban a rendet, a kolostori élet megszervezését és folytatását. A különböző kolostori szabályzatok ismeretében és saját tapasztalatainak tudatában Nursiai Szent Benedek új szerzetesrendi szabályzatot alkotott, mely annyira átfogó és meggyőző volt, hogy Nagy Szent Gergely pápa és egyházatya (540–604) kötelezővé tette minden kolostorban, sőt az egész római egyházban is. Egyik legfontosabb műve a 73 pontból álló szerzetesi Regula.[2] A korábbi hasonló témájú írások is hatottak rá: az egyiptomi szerzetességről szóló Vitae Patrum (Az atyák élete), Nagy Szent Vazul, Johannes Cassianus, Szent Pakhomiosz és Hippói Szent Ágoston írásai, s amire mostanában figyeltek fel, a Regula Magistri. A Regula Magistri nagy részben szó szerint megegyezik a benedeki Regulával, máshol csak érintkezik, de néhol éppen ellentétben áll vele."[3][4]

E műve mind a mai napig sok kolostorban, monostorban szabályozza a szerzetesek mindennapi életét. Egyúttal felsorolja a jó cselekedetek 74 eszközét, elkülöníti az alázatosság 12 fokát és rendelkezik továbbá a hibázók büntetéseiről. A 73. pontban elmondja, hogy műve nem teljes, és irányadást nyújt a teljesség eléréséhez.

Egyháztörténeti szempontból a mű a 3. fejezetben szabályzott tanácsadó testület szempontjából fontos, mivel ez az intézmény nála jelenik meg először.[5]

A lélekről (cura animae) és a testről (cura corporis) való gondoskodás vált a kolostorbeli gondolkodás és élet központi céljává. A betegek ellátása volt a legfontosabb, és ami még fontosabb: nemcsak saját rendjük tagjain kellett segíteniük, hanem mindenki máson is, aki bajával felkereste a kolostort.

Regulája[szerkesztés]

Élete derekán, gyakorlati tapasztalatait is felhasználva, alkotta meg a „Regulát”, azt a törvénykönyvet, amelynek előírásait minden követőjének meg kellett tartania, és amely aztán a nyugati szerzetesség iránymutatója lett.

Érdekesség[szerkesztés]

XII. Piusz pápa a barlangkutatók védőszentjévé nyilvánította Szent Benedeket.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Magyar breviárium, vagyis A papi zsolozsmák a nép magánhasználatára alkalmazva; Szent Benedek és Szent Mór szerzetesi breviáriumai és a római breviárium alapján ford. Szentesy Alfonz, himnuszford. himnusokat ford. Bálint György; Bichler Ny, Bp., 1906
  • Szent Benedek Regulája; sajtó alá rend. Söveges Dávid; Stephaneum Ny., Pannonhalma, 1948
  • Szent Benedek Regulája, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1993, ISBN 963 7819 15 0, 80 p.
  • Szent Benedek regulája; ford. Söveges Dávid, Regula lelkisége c. fejezetford. Páhi Gábor; bőv. kiad.; Bencés, Pannonhalma, 2002

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Félegyházy József: Az egyház a korai középkorban
  2. Regula Forrás: bences.hu. [2007. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
  3. A pannonhalmi apátság bevezetője a Regulához[halott link]
  4. Katolikus szentek Forrás:katolikus.hu
  5. A 3. fejezetben leírtak Forrás:bences.hu[halott link]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]