Nursiai Szent Benedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nursiai Benedek
Nursiai Szent Benedek
Pietro Perugino: Szent Benedek (1496–1500)
Pietro Perugino: Szent Benedek (14961500)
szerzetes, apát
Születése
kb. 480
Nursia
Halála
543/547. március 21.
(kb. 60–65 évesen)
Monte Cassino
Tisztelete
Tisztelik Római katolikus egyház
Szentté avatása1220, Róma
Szentté avatta: III. Honoriusz pápa
Sírhely Fleury Abbey
Kegyhely Monte Cassino
Ünnepnapja március 21., július 11.
Római katolikus egyház
március 14.
Ortodox kereszténység
Védőszentje Európa
A Wikimédia Commons tartalmaz Nursiai Benedek
Nursiai Szent Benedek
témájú médiaállományokat.
Nursiai Szent Benedek (480 körül-547), részlet Fra Angelico egyik freskójáról, San Marco, Firenze (kb. 1400-1455).

Nursiai Benedek vagy katolikus és ortodox nevén Nursiai Szent Benedek (latin: Benedictus Nursiae, Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 543/547. március 21.) a bencés rend alapítója és regulájának kidolgozója. Skolasztika ikertestvére.

1964-ben VI. Pál pápa a nyugati keresztény szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként „Európa védőszentjévé” nyilvánította.

Élete[szerkesztés]

Andrea Mantegna: Szent Benedek
Ora et labora - imádkozz és dolgozz: ez a szerzetesek és apácák feladata, és a lényege annak a szabályzatnak, amelyet a 6. században Nursiai Szent Benedek, a szerzetesség atyja fogalmazott meg, és amely a 9. század elején valamennyi nyugati monostor kötelező alkotmánya lett.

Norciában (latinul Nursia) született, előkelő szülőktől származott. Kezdetben Rómában tanult, de megelégelte a világi hívságokat, és később egy Subiacóhoz közeli barlangba vonult a világ elől. Itt három év után pásztorok találtak rá. Abban a korszakban élt, amikor megszűnt a Római Birodalom, helyette létrejött a keleti gót állam, élén Theodorik királlyal. 530 körül alapította meg saját kolostorát – a bencés szerzetesrend anyakolostorát – Dél-Itáliában, Monte Cassino hegyén.

Életének sok adata homályban van, mert bár életrajzát I. Gergely pápa írta meg, – aki akkor született, amikor Benedek utolsó éveit élte, – mégis őt eszményi magasságban szemlélte és legendás alakká tette.[1]

I. Gergely a Dialógus című művének második kötetében időrendben, tematikus csoportosítás nélkül beszéli el Benedek életét, szellemi fejlődését. Benedekkel megtérése után csodák történtek, ő pedig küzdött a bűnös dolgok ellen. Pl.: a női kísértés elkerülésére csalánbokorba ugrott, felismerte a neki szánt, mérgezett ételeket és italokat. A monostor megalapítása után már ő lett a csodák forrása, de csodái nem térítő és nem is gyógyító csodák. Benedek örökké harcolt a Sátánnal, ezért ő lett a tökéletes és legyőzhetetlen szent példája. Ezenkívül ő a közösségi élet szentje is, hiszen a szerzetesként élve tette csodáit, a rendnek mutatott példát.

A neki tulajdonított képességek:

Halála után két szerzetes tanúskodott róla ugyanúgy, egymástól függetlenül.

Munkássága[szerkesztés]

Ő felügyelte egy tucat kolostorban a rendet, a kolostori élet megszervezését és folytatását. A különböző kolostori szabályzatok ismeretében és saját tapasztalatainak tudatában Nursiai Szent Benedek új szerzetesrendi szabályzatot alkotott, mely annyira átfogó és meggyőző volt, hogy Nagy Szent Gergely pápa és egyházatya (540–604) kötelezővé tette minden kolostorban, sőt az egész római egyházban is. Egyik legfontosabb műve a 73 pontból álló szerzetesi Regula.[2] A korábbi hasonló témájú írások is hatottak rá: az egyiptomi szerzetességről szóló Vitae Patrum (Az atyák élete), Nagy Szent Vazul, Johannes Cassianus, Szent Pakhomiosz és Hippói Szent Ágoston írásai, s amire mostanában figyeltek fel, a Regula Magistri. A Regula Magistri nagy részben szó szerint megegyezik a benedeki Regulával, máshol csak érintkezik, de néhol éppen ellentétben áll vele."[3][4]

E műve mind a mai napig sok kolostorban, monostorban szabályozza a szerzetesek mindennapi életét. Egyúttal felsorolja a jó cselekedetek 74 eszközét, elkülöníti az alázatosság 12 fokát és rendelkezik továbbá a hibázók büntetéseiről. A 73. pontban elmondja, hogy műve nem teljes, és irányadást nyújt a teljesség eléréséhez.

Egyháztörténeti szempontból a mű a 3. fejezetben szabályzott tanácsadó testület szempontjából fontos, mivel ez az intézmény nála jelenik meg először.[5]

A lélekről (cura animae) és a testről (cura corporis) való gondoskodás vált a kolostorbeli gondolkodás és élet központi céljává. A betegek ellátása volt a legfontosabb, és ami még fontosabb: nemcsak saját rendjük tagjain kellett segíteniük, hanem mindenki máson is, aki bajával felkereste a kolostort.

Regulája[szerkesztés]

Élete vége felé, gyakorlati tapasztalatait is felhasználva, alkotta meg a „Regulát”, azt a törvénykönyvet, amelynek előírásait minden követőjének meg kellett tartania, és amely aztán a nyugati szerzetesség iránymutatója lett.

Fő jellegzetességei és erősségei, amelyekkel különbözik a korábbi szabályoktól :[1]

  • Megszüntette a korábbi remeteség és szerzetesség felemás állapotát.
  • Kötelezővé tette az állandóságot (stabilitas loci), ezzel megszüntette a szerzetesek önkényes vándorlását, amely sok visszaélést szült.
  • Behozta a szerzetesi fogadalmakat.

Utasításokat tartalmaz az istentiszteletre, a szerzetes magatartására (alázat, engedelmesség, hallgatás), az újoncok felvételére, az apátválasztásra, a kolostori javak kezelésére és a mindennapi életre vonatkozóan.[6]

A regula az apátot (abbas) állítja a kolostor élére. Az apát Krisztus helyettese, a szerzetescsalád atyja, legfőbb irányítója, akinek fő kötelessége, hogy példájával és tanításával vagy ha kell, büntetéssel is az erények útjára vezesse a rábízottakat. Az apát választás útján kerül a kolostor élére, aki fontos döntések előtt köteles meghallgatni az egész kolostori család véleményét. Helyettese a prépost (perjel), segítői pedig a szerzetesek kisebb (tizes) csoportjainak a vezetői, a dékánok. Fontos szerepet tölt be a kolostorban a házgondnok, aki nemcsak a gazdasági ügyeket irányítja, hanem gondot visel a betegekre, a gyerekekre, a vendégekre és a szegényekre is. [7]

A Regula külön fejezetben foglalkozik a kolostor kapusával, akinek idősnek és okosnak kell lennie, hogy el ne csatangoljon és az érkezőknek értelmes válaszokat adjon. Különleges szerepet tulajdonít a Regula a felvételt kérők, a novíciusok vagy újoncok mesterének, akinek az a feladata, hogy bevezesse a jelentkezőket a szerzetesi életbe. [7]

A jelentkezőt nem szabad egykönnyen beengedni a kolostorba. Négy-öt napig a kapun kívül kell tartózkodnia, csak akkor léphet be, ha nyilvánvaló az állhatatossága, de néhány napig vendégként kell kezelni. Ezt követően kaphat helyet a novíciusok szobájában, ahol alaposan meg kell ismertetni vele a Regulát és a szerzetesélet nehézségeit, továbbá meg kell győződni elhatározásának komolyságáról. Ha az újonc kiállta a próbát, ünnepélyes fogadalmat tesz, ezzel teljes jogú szerzetessé válik és felöltheti a bencések egyszerű ruháját. A fogadalomban meg kell ígérnie, hogy a kolostort élete végéig nem hagyja el, hogy vállalkozik önmaga szüntelen tökéletesítésére és hogy vonakodás nélkül teljesíti a Regula előírásait. A kolostori élet természetszerűleg együtt járt a nőtlenséggel is, amelyről a Regula nem beszél kifejezetten, mert azt magától értetődőnek tartja. [7]

A Regula megköveteli a tulajdonról való teljes lemondást, ugyanakkor felszólítja az apátot, hogy adjon meg szerzeteseinek minden szükségeset. Előírja, hogy a testvérek az éghajlatnak megfelelően öltözködjenek, közös hálóteremben, de külön ágyakban aludjanak, böjti időn kívül naponta kétszer, böjtben naponta egyszer étkezzenek, húst ne fogyasszanak, minden nap kapjanak egy hemina (kb. 3 dl) bort is, étkezés alatt ne beszéljenek, hanem a felolvasott jámbor szöveget hallgassák.

A Regula előírta napirendet az „imádkozzál és dolgozzál” elv fogja keretbe. Éjszaka, virradatkor, majd napközben, az esti imáig még ötször kell közösen zsolozsmázni a testvéreknek és részt kell venniük a közös szentmisén is. Az esti ima után szigorú csendet kell tartani, amelynek megszegéséért a Regula súlyos büntetést helyez kilátásba. Mivel a tétlenség a lélek ellensége, a testvéreknek szellemi és testi munkát is kell végezniük. Naponta kb. 2 órát kell a szerzeteseknek olvasással tölteni (vasárnap és nagyböjtben ennél többet is).

Szent Benedek közösségében gyermekek is voltak: azok a kiskorú Fiúk, akiket szüleik ajánlottak fel Istennek (oblátusok). Nekik - és az öregeknek - nem kellett a Regula minden szigorú előírását be- tartaniok. A kolostorban nevelkedett gyermekek, miután nagykorúságukat elérték, minden külön próbatétel nélkül szerzetesekké váltak. Szent Benedek fiai befogadták az idegeneket, a zarándokokat is, akikre úgy tekintettek, mint Krisztusra, s akiknek szállást és élelmet biztosítottak. [7]

A Regula ellen vétőket különféle fokozatú büntetésekkel sújtották, amelyeknek a mértékét a bűnhöz szabták, a bűn nagyságát pedig az apát ítélte meg. A kisebb hibák büntetése az asztalközösségből való kirekesztés volt, azaz a kiközösített szerzetesnek egyedül kellett étkeznie. A súlyosabban vétőket a Regula nemcsak az asztalközösségből, hanem az imateremből, a közös zsolozsmázásból is kizárja. Az ilyen szerzetessel senki sem érintkezhet, ezért egyedül kell dolgoznia is. Ha ez a büntetés sem használna, akkor a testi fenyítés, a megvesszőzés következik, illetőleg - végső esetben - a szerzetesközösségből való végleges kizárás. Ha gyermekek vagy serdülők vétkeznének, szigorú böjttel és kemény veréssel kell megbüntetni őket, mert ők még nem tudják megérteni,hogy milyen büntetést jelent a kiközösítés. [7]

Regulája nem követel a szerzetesektől hősies áldozatokat, túlfeszített aszketikus gyakorlatokat vagy különlegesen szigorú böjtöket. Egyszerűen csak keresztény életprogramot ad, Krisztus követésére szólítja fel a szerzetest. [7]

Érdekesség[szerkesztés]

XII. Piusz pápa a barlangkutatók védőszentjévé nyilvánította Szent Benedeket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Félegyházy József: Az egyház a korai középkorban
  2. Regula Forrás: bences.hu. [2007. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
  3. A pannonhalmi apátság bevezetője a Regulához[halott link]
  4. Katolikus szentek Forrás:katolikus.hu
  5. A 3. fejezetben leírtak Forrás:bences.hu[halott link]
  6. Lanczkowski, Johanna. Szerzetesség kislexikona 
  7. a b c d e f Gecse Gusztáv: A keresztény szerzetesség története

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Magyar breviárium, vagyis A papi zsolozsmák a nép magánhasználatára alkalmazva; Szent Benedek és Szent Mór szerzetesi breviáriumai és a római breviárium alapján ford. Szentesy Alfonz, himnuszford. himnusokat ford. Bálint György; Bichler Ny, Bp., 1906
  • Szent Benedek Regulája; sajtó alá rend. Söveges Dávid; Stephaneum Ny., Pannonhalma, 1948
  • Szent Benedek Regulája, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1993, ISBN 963 7819 15 0, 80 p.
  • Szent Benedek regulája; ford. Söveges Dávid, Regula lelkisége c. fejezetford. Páhi Gábor; bőv. kiad.; Bencés, Pannonhalma, 2002

Források[szerkesztés]

  • Diós István: A szentek élete, Szent István társulat, ISBN 963-360-734-5.
  • Dr. Johannes Gottfried Mayer-Dr.med. Bernhard Uehleke-Pater Kilian Saum: Kolostori gyógyászat. Magyar Könyvklub, Bp. 2004, ISBN 963-549-066-6

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]