Örökváltság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az örökváltság a jobbágyfelszabadítás egy formája. A jobbágy az örökváltság kifizetésével megszerezhette a használatában levő földek tulajdonjogát és megválthatta az úrbéri terheket. Az örökváltság lehet önkéntes, ekkor a jobbágy és a földesúr szabadon állapodhatnak meg a váltság összegéről; illetve kötelező, amikor egy törvényben előírt összeget kell fizetni.

Az örökváltság bevezetésével a reformkori Magyarországon az 1831-es kolerafelkelés után kezdtek komolyan foglalkozni. Önkéntes örökváltságot javasolt Széchenyi István, kötelezőt Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos. Táncsics Mihály a váltság nélküli jobbágyfelszabadítás híve volt. Az 1832–36-os reformországgyűlés során az alsó- és felsőtábla elfogadta az önkéntes örökváltságot, az udvar azonban nem szentesítette. Végül az önkéntes örökváltságot 1839–40-ben, a kötelezőt 1848-ban fogadták el.

Megvalósítása[szerkesztés]

Siklós mezőváros lakosságának 70%-a volt földbirtokos az 1840-es évek elején. Az 1840-ben kihirdetett örökváltságról szóló törvény több családnak reményt jelentett. A megváltási összegek elég magasak voltak azonban, így többnyire módosabb mezővárosokkal vagy falvakkal lehetett a szerződéseket megkötni. Batthyány Kázmér 1846-ban Bodony, Drávacsehi, Drávaszerdahely, Hásságy, Egerág, Udvard falvakkal jobbágyaival szerződött, majd egy évvel később következett Szava, Drávapalkonya, Mozsgó jobbágyai is.[1][2] Ezen szerződések a földesúrnak is kedveztek, ugyanis a kapott pénzt az uradalom üzemeinek korszerűsítésére fordította.[1][2] Batthyány Kázmér kötötte meg a legtöbb örökváltsági szerződést az országban.[1][2]

Siklós 1847. június 20-án kötötte meg földesurával az örökváltsági szerződést. A szerződésben újpolgároknak nevezték már az 53 cigány családot. A szerződés azonban a következő évek politikai zűrzavarában több ponton sérült, és csak a szabadságharc leverése után rendeződött.[1][3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Szita, László: A török alóli felszabadulástól az 1848-1849-es szabadságharc bukásáig. sulinet.hu. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. a b c Vonyó, 2000, 170. o.
  3. Vonyó, 2000, 172. o.

Források[szerkesztés]