Batthyány Ádám (országbíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batthyány Ádám
Batthyány Ádám országbíró.jpg
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1700. március 18.1703. augusztus 26.
Előd Csáky István
Utód Erdődy György

Született 1662. szeptember 13.
Bécs
Elhunyt 1703. augusztus 26. (40 évesen)
Bécs

Foglalkozás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Ádám témájú médiaállományokat.

Németújvári gróf Batthyány II. Ádám (1662. szeptember 13.1703. augusztus 26.) országbíró, a Dunántúli hadak főgenerálisa.

Élete[szerkesztés]

1662-ben született Batthyány Kristóf (meghalt 1685-ben, 53 évesen) és Palocsay Mária fiaként. Édesapja császári-királyi kamarás, titkos tanácsos, Vas megye főispánja, a Dunáninneni részek főkapitánya, és főpohárnokmester volt, aki 1683-ban részt vett Bécs védelmében.

1685-ben a dunántúli kerületi és a Kanizsával szembeni végvidék főkapitány (Supremus Generalis confiniorum Canisae oppositorum),[1] főpohárnokmester (1687–1693), altábornagy (Feldmarshall-leutnant, 1691). Jelen volt Bécs védelmétől kezdve a törökök elleni minden táborozásban, 1688-ban Fejérvárt, 1690. április 13-án Kanizsát a foglalta vissza a törököktől. Ezt követően őt nevezték ki a vár új parancsnokká, és leltárt készített az ott talált hadi felszerelésekről. Mivel azt a parancsot kapta a Haditanácstól, hogy a magyar helyőrséget szerelje le Kanizsáról, és helyükbe német zsoldosokat vezényeljen, Batthyány lemondott a várkapitányi tisztségről (megbízható emberét, Berger Kristóf ezredest nevezte ki az udvar).[2] Lemondása után, származása révén, Batthyány Ádám Vas vármegye örökös főispánja (1691) lett, később, horvát bán (1693–1700), országbíró (1700–1703), valamint dalmát bán is.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Felesége 1693-tól Eleonora Strattmann (1677. május 29.1741. november 25.) volt, kitől két fia született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002). Tanulmányok. Pozsonyi József: A rátkai és salamonfai Rátkay család történetének megválaszolatlan kérdései. 184.o.
  2. Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690). 90.o.

Források[szerkesztés]