Illésházy István (nádor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Illésházy István
István Illésházy-palatin.jpg
a Magyar Királyság nádora
Hivatali idő
16081609. május 5.
Előd Nádasdy Tamás
Utód Thurzó György

Született 1541. március[1]
Elhunyt 1609. május 5. (67-68 évesen)[2]
Bécs

Szülei Illésházy Tamás
Földes Zsófia
Vallás protestáns
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Illésházy István témájú médiaállományokat.

Illésházai gróf (korábban báró) Illésházy István (1541. – Bécs, 1609. május 5.) protestáns főnemes, főispán, 1608 és 1609 között Magyarország nádora.

Élete[szerkesztés]

Édesapja illésházai Illésházy Tamás, édesanyja Földes Zsófia. A család ötödik gyermekeként született. Pozsonyban végezte tanulmányait. Majd a Pálffy Miklós országbíró és hadvezér levelező írnoka lett, akivel együtt katonáskodott is. 1572-ben feleségül vette Szerdahelyi Derzsi István özvegyét, Annát, Erdődy Péter horvát bán leányát. 1573-tól Pozsony vármegye alispánja. 1577-ben magyar királyi kamarai tanácsossá nevezték ki. Felesége halálát követően, 1580-ban házasságra lépett Pálffy Katával, a gazdag Krusith János özvegyével.

Illésházy István

1584-től előbb királyi tanácsos, majd udvarmester lett, 1582-ben kinevezték Liptó vármegye főispánjává és megszerezte Lika várát. Amikor 1586-ban Krusith leánya, Dietrichstein Miksáné Krusith Ilona meghalt, Illésházy lévén ekkor erdődy gróf Pálffy Kata férje (aki azelőtt Krusith János felesége volt), királyi adományképpen elnyerte Krusith birtokait, s ezzel magyarország egyik leggazdagabb nagyura lett. A Krusith vagyonból Illésházy 6 kővárat (Szent Györgyöt, Bazint, Csábrágot, Zsitnyát, Moszfelt isztiában és Likavárát), 3 tucatnyi hatalmas uradalmat, hétezer hordó drága bort, nyolcszáz lovat, 5-6 ezer szarvasmarhát és egyéb ingóságokat szerzett. 1587-ben előbb bárói, majd 1593-ban grófi rangot kapott a királytól. 1594-től Trencsén vármegye főispánja, majd 1600-ban megszerezte családjának a trencséni uradalmat is.

Illésházy István képe a Bazini várkastély dísztermében

1603-ban megvádolták a király ellen lázító írások terjesztésével, és Joó János királyi személynök mindent elkövetett, hogy felségsértés miatt elítéltesse. Az idézés elől Lengyelországba menekült, így javait, a csábrági és vittnyai uradalmakat elkobozták. Az ínséges időkben sokat szenvedett Illésházy kifakadt: "Adta volna az Úristen, hogy ezt az időt nem értem volna meg, és ebből az undok világból régen kimúltam volna! Boldogok azok, akik az Úrban meghaltak, és ezeket nem látták".[forrás?] Később hazatért és csatlakozott a Bocskai-féle felkeléshez, és nagy szerepe volt a bécsi béke (1606) megkötésében is. E béke után korábban elkobzott birtokait visszakapta, majd 1608. november 20-ától haláláig Magyarország első protestáns nádora volt.

Érsekújvárt ő mentette meg a töröktől, és II. Mátyás trónra lépésének ő volt legfőbb elősegítője. Az ellene intézett hamis vád alól tisztázta magát. 1608-ban már jelen volt a koronázási országgyűlésen, mint királyi főudvarnok. Ugyanott nádorrá választották és ugyanakkor Liptó és Trencsén vármegyék örökös főispánjává nevezték ki. A két vármegye örökös főispánsága az Illésházy családnál annak kihalásáig megmaradt.

Családja[szerkesztés]

1582-ben feleségül vette erdődi Pálffy Katalint, de gyermekük valószínűleg nem született, mert Illésházy unokaöccsét, Gáspárt jelölte meg örököséül. István házassága azonban valószínűleg főleg birtokszerzési céllal köttetett.

Gyermekei nem voltak.

Művei[szerkesztés]

Mivel Balassi Bálintnak jóbarátja és szomszédja volt, az irodalom sem volt tőle idegen. Több verset is írt, latinul és magyarul is, melyek közül a leghíresebb a "Forog a szerencse, Mit bízunk őbenne, Semmiben nem állandó, Csak ideig kedvez…" kezdetű Ferendum et sperandum című,[3] amely a bujdosók legkedveltebb vigasztaló énekévé vált. 1592 és 1603 között naplójegyzeteket írt.

Emlékezete[szerkesztés]

A bazini templomban van eltemetve. A 19. század utolsó évtizedéig ott volt márvány síremléke is.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  1. 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb121979239
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb121979239
  3. Illésházi István (1540–1609), szelence.com