Bazin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bazin (Pezinok)
Pezinok castle 02.JPG
Bazin címere
Bazin címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Bazini
Turisztikai régió Kis-Kárpátok
Rang város
Polgármester Oliver Solga
Irányítószám 902 01
Körzethívószám 00421 (0) 33
Forgalmi rendszám PK
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 21 179 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 291 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 152 m
Terület 72,755 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bazin (Szlovákia)
Bazin
Bazin
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 16′, k. h. 17° 16′Koordináták: é. sz. 48° 16′, k. h. 17° 16′
Bazin weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bazin témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Grínád (Grinava) városrész temploma

Bazin (szlovákul Pezinok, németül Bösing, latinul Bazinium) város Szlovákiában. A Pozsonyi kerület Bazini járásának székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsonytól 20 km-re északkeletre, a Kis-Kárpátokban fekszik. Híres bortermővidék központja.

Nevének eredete[szerkesztés]

Első említése 1208-ban Bozyn alakban történt. Ez a szláv Boza személynév -in birtokos képzős változata.

Története[szerkesztés]

Azt a helyet, ahol a város fekszik, 1208-ban terra Bozin néven említik először. Várát a 13. században a Szentgyörgyiek építették, 1608-ban az Illésházyak reneszánsz várkastéllyá építtették át, később a Pálffyaké lett. Bazin az évszázadok során bányásztelepülésből jelentős szőlőtermelő hellyé alakult át, ebben nagy szerepet játszott a 16. századi német betelepülés. Bazin 1647. június 14-én III. Ferdinánd király adományaként lett szabad királyi város, városfalait 1643-ban kezdték építeni. Virágzását a 17. században élte, ebben az időszakban az akkori Magyar Királyság egyik leggazdagabb városa volt, melyet főként kiváló minőségű borainak köszönhetett. 1683-ban Thököly Imre hadai, 1704-ben Ocskay László kurucai foglalták el és gyújtották fel a várost. A Rákóczi-szabadságharc után már nem nyerte vissza korábbi jelentőségét.

Fényes Elek geográfiai szótárában így ír a városról: "Bazing, (Pösing, Bazinium, Bezinek, kőfallal körülkeritetett kir. város, Pozson vmgyében, fekszik egy igen kellemetes vidéken Pozsontól 3 mfdnyire. Délre, keletre, északra termékeny szántóföldek, kövér rétek, gyümölcsösök, majorok; nyugotra szép szőlőhegyek, és bikkes erdők keritik. Házai nagyobb részint földszintiek, s az 1832-ki nagy tűz óta ujfedeletűek, s kivülről is tiszták. Utczáinak, mellyeket egy patak nedvesit, kövezetje meglehetős. Nevezetesebb épületei: a nagy kath. paroch. templom, a kapuczinusok klastroma, az evang. szentegyház, a város háza, a kőfalon kivül nyugotra a gr. Pálffy ismeretes régi várkastélya, két vendégfogadó. Van itt három nemesi curia, 317 ház, 845 család, 19 tiszt, 342 polgár és mesterember, 269 nemesi család, 210 paraszt, 451 zsellér, 2316 kath., 2007 evang., 220 zsidó. Nyelvökre nézve a lakosok 2/3 része tót, 1/3 német. Ezen népségnek fő élelme, a szőlő- és földmivelés, kézimesterségek és bányászság. Mesteremberei között a posztósok legtöbb figyelmet érdemelnek. Szőlőhegye hires asztali fehér bort terem, sőt némelly esztendőkben asszúszőlőt is csinálnak. Legjobban dicsértetnek az Oedon, Retenberg, Horer, Mitterberg, Eyerbach nevű hegyeken termett borok. Arany bányája nem sok, de igen finom aranyat ezüstöt ád; piskolcz már több ásatik és jó. Van itt helyettemes bányász-hivatal is. Továbbá nevezetessé teszi még Bazint ásványos vize és fördője, a melly fél órányira a várostól egy gyönyörű völgynek nyilásánál fekszik. Alkotó részei a viznek: szén-savanyús mészföld, vasföld, lúgsó, hegykristály és szelenitföld. Mind ivásra, mind fördésre egyaránt használják. Nedves időben, vagy zivatar alkalmával szine zavaros, inni pedig erősebb. A fördőház 1 emeletű, s benne több lakó és fördő szobák találtatnak, de ágyi ruhát minden vendégnek kell magának vinni. Haszna kitünő: a változó hideglelésekben, a keresztcsont, vizhójag-fájdalmakban, továbbá erősiti az elgyengült tagokat, s vizelletet hajt. Egyébiránt a vidék bájoló szépségű, s bizonyosan minden természetben gyönyörködő, kellemetesen töltheti itten idejét, s ha a virágos rétekkel himzett, pisztrangokkal bővölködő Fekete viz partján felsétál: csakhamar eléri Zumberg nevű kis helységet, hol egy kath. csinos kápolnát, papirosmalmot és szürkallót talál." [2]

A város iparosodása a 19. század elején indult meg. Itt alapították meg Magyarország első kénsavgyárát, megindult a téglagyári termelés, majd kiépült a vasútvonal is. Emellett továbbra is a Kis-Kárpátok térségének legnagyobb bortermelőhelye maradt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott.

Bazin ma virágzó járási székhely, mely különösen borászatáról és műemlékeiről nevezetes.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 4809 lakosából 2642 szlovák, 1558 német és 575 magyar volt.

2011-ben 21 179 lakosából 20 073 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Egykori vára kastéllyá átalakítva áll, a kastély alatti pincékben érlelik a környék híres borait, benne borozó van. A kastélyt a 20. század elején gróf Pálffy János restauráltatta, parkjában strandfürdő van.
  • Gótikus plébániatemplomát a Bazini grófok alapították, kápolnája 1608-ban épült, benne Illésházy István márványszobra áll.
  • Az alsótemplom 1659-ben eredetileg evangélikus templomnak épült.
  • Kapucinus temploma és kolostora 1718-ból származik.
  • Egykori várának és városfalának maradványai még láthatók.
  • Kis-Kárpátok Múzeum (várostörténeti, néprajzi és borászati kiállításokkal).
  • Híresek a város borünnepei. Minden második év szeptemberében borfesztivált, áprilisban évente borversenyt rendeznek.
  • A kulturális események közül a drámafesztivál és a nemzetközi templomi zenei fesztivál érdemel említést.
  • Nemzetközi fúvószenei fesztivál augusztus harmadik hétvégéjén.
  • Nemzetközi ásvány-, kövület- és drágakő-kiállítás és vásár augusztus utolsó dekádjában.
  • A Kis-Kárpátok hegyei a hegymászók és túrázók kedvelt paradicsoma.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született:

Itt nyugszik:

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Michal Franko: Najstaršia pezinská viničná kniha Bergbuch z rokov 1589-1713.
  • Erika Juríková - Marta Dobrotková 2016: Historia domus ako prameň. Na príklade kroniky pezinského kapucínskeho kláštora. Studia Capuccinorum Boziniensia II.
  • Vavák, J. 2010: Včasnostredoveké osídlenie Pezinku. Zbor. SNM - Archeológia 20, 99-112.
  • Budaj, M. 2008: Stratený poklad zlatých mincí zo 17. storočia z Pezinka. In: Bozen - Pezinok 1208-2008. Pezinok, 47-53.
  • Vavák, J. 2006: Nové náleziská z Pezinka. AVANS 2004, 211-212.
  • Nagy, P. - Pospechová, P. - Vavák, J. - Wittgrúber, P. 2005: Výskum mestského opevnenia v Pezinku. Zbor. SNM - Archeológia 15, 209-224.
  • C. Tóth Norbert 2005: A Szentgyörgyi és Bazini család várainak leírása a Zsigmond-korból. Castrum 2005/1, 7-11.

További információk[szerkesztés]