Palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Budavári palota a pesti oldalról

A palota díszes épület vagy épületegyüttes.

A szó eredete[szerkesztés]

A szó Róma egyik dombjának, a Palatinusnak a nevére utal.[1]

Története[szerkesztés]

A középkorban a király (vagy fejedelem) számára emelt épület volt a palota vagy várpalota. Később mind a királyi, mind a főurak részére emelt várak dísztermeit, ebédlőit nevezték így. Németországban az első Palastok királyi lakosztályokból vagy díszcsarnokokból alakultak ki. (Ennek példája Goslar, 1050 körül).

A reneszánsz korától kezdve a palota díszes városi lakóépület, amelyben többnyire főúri, nemesi család vagy egyházi méltóság lakik. A francia palota (palais) gyakran az épület előtti parkra néz. A főépületre merőleges épületszárnyak közötti terület a cour d’honneur. Ugyancsak palotának nevezzük a nagy kiterjedésű városházákat vagy egyéb középületeket is. Az itáliai palazzo eredetileg monumentális homlokzatú épület, oszlopos galériával övezett belső udvarral, ám ott e kifejezést használják az emeletes bérházakra is.[2]

A zárt utcasorba illeszkedő palota neve hotel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Akadémiai kislexikon
  2. Magyar nagylexikon

Források[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon 14. kötet 458 - 459. old.
  • Akadémiai kislexikon 2. kötet 383. old.