Taksonyfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taksony (Matúškovo)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Galántai
Rang község
Első írásos említés 1138
Polgármester Mészáros Márta
Irányítószám 925 01
Körzethívószám 00421 (0) 31
Forgalmi rendszám GA
Népesség
Teljes népesség 2031 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 170 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 118 m
Terület 11.95 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Taksony (Szlovákia)
Taksony
Taksony
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 10′ 04″, k. h. 17° 43′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 04″, k. h. 17° 43′ 58″
Taksony weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Taksony (1899-ig Taksonyfalva, szlovákul Matúškovo, korábban Takšoň) egy többségében magyarlakta község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában. Honfoglalás kori keletkezésű ősi magyar település, a hagyomány szerint Taksony fejedelem temetkezési helye.

Fekvése[szerkesztés]

A Kisalföld északi részén, a Mátyusföldön, Galántától 3 km-re délre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve Árpád fejedelem unokájának, Taksonynak a nevéből származik (amely vadat jelent), akinek itt volt a szállásterülete. A hagyomány szerint itt temették el és nem a Pest megyei Taksonyban. Határában honfoglalás kori halomsírok vannak, egyik dűlője a Pogánytemető nevet viseli.

Története[szerkesztés]

A község területén már a bronzkorban éltek emberek. Ezt bizonyítják az 1950-es években itt feltárt csontvázas bronzkori temető leletei. A 10. századból is kerültek elő itt halomsírok, melyeket részben szláv, részben magyar temetkezéseknek tartanak. A hagyomány szerint itt temették el Taksony fejedelmet is.

A települést elsőként Tocsun néven II. Béla oklevele említi 1138-ban, "terra civilium Posoniensium de villa Tocsun" alakban, eszerint ekkor a pozsonyi várhoz tartozó szolgálónépek lakták. Ugyanezen oklevél villa Wduory néven említi az egykoron szomszédságában fekvő, mára eltűnt falut.[2] Majd II. Endre 1223-ban kiadott, Deáki birtokhatárait leíró oklevelében szerepel. A Pray-kódex szerint már a 13. században kápolna állt itt, melyet a 14. században templommá bővítettek. Templomát és plébániáját egy 1307-ben kiadott oklevél említi. A falu életére nagy befolyással bírt a középkorban a közeli Deákiban működő bencés szerzetesrend, majd később a reformáció és ellenreformáció közötti harc. Nem kerülték el a települést a Rákóczi-szabadságharc eseményei sem, 1704-ben maga II. Rákóczi Ferenc is tartózkodott itt kíséretével. A hadak pusztításai következtében a falu majdnem teljesen elnéptelenedett. Iskolájának legkorábbi említése 1761-ből származik.

Vályi András szerint "TAXONY. Magyar falu pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Galántához 1/2, Felső Szelihez pedig 1 órányira; határjában elég szántóföldek, rétek, ’s erdők is vannak."[3]

Fényes Elek szerint "Taksony, magyar falu, Poson vmegyében, 710 kath., 58 evangel. lak., kath. paroch. templommal, gazdag határral. F. u. gr. Eszterházy. Ut. p. Szeret."[4]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Taksony, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar nagyközség, 203 házzal és 1677, nagyobbrészben róm. kath. vallású lakossal, noha evangélikusok is elég szép számban laknak itt. Ősidők óta megült hely, melynek határában pogány kori sírhalmok láthatók és egyik dűlője is Pogánytemető nevet visel. A hagyomány szerint Taksony vezér is ide temetkezett és nem a pestmegyei Taksonyba. 1138-ban már a pozsonyi várszolgák földjeként Togsun néven van említve, 1214-ben Gertrud királyné egyik okiratában Tohcsun és Tochsun alakban, 1236-ban pedig Deáki község határleírásában Teksze alakban. A IV. Béla királynak 1240-iki adománylevelében előforduló Teksze név is e községre látszik vonatkozni. Ugyane király 1269-ben 5 ekényi földet Leek fiainak, Ivánkának és Istvánnak adományoz és ez okiratban Taxont néven nevezi. 1274-ben László király is adományoz itt Ivánka fia Miklósnak birtokot. 1307-ben Dudvágszegi Miklós birja, ez után pedig Kenéz comes. 1309-ben Anai Mihályfi Jakab comes özvegye és fia Miklós, taksonyi földjüket Pamlényi comes fiának, Lászlónak és nejének, vagyis leányuknak örökül bevallják. Ezután, úgy látszik, a pozsonyi egyház birtoka lett mert 1323-ban a kir. bíróság viszaadja a pozsonyi egyháznak. 1439 előtt a Taksonyi családé, ekkor azonban Albert király, mint Sempte vár tartozékát, a Rozgonyiaknak adományozza. Az 1553-iki portális összeírásban Báthori András 9 és a borostyánkői urak is 9 portával szerepelnek. Később a Thurzók birtoka lett, majd az Esterházyak, ma pedig Esterházy Ernő grófnak és Alsasse d’Hennin herczegnőnek van itt nagyobb birtoka. A XIV. században már kiváltságos plébániája volt. Régi egyházát 1784-ben lebontották s annak helyébe Esterházy Ferencz gróf kanczellár új templomot építtetett. A plébániának 1500 kötetes gazdag könyvtára van. 1863-ban a község nagy része leégett. Ide tartozik Pallócz puszta, mely az 1553-iki összeírásban 4 portával szerepel és 1681-ben még önálló község. E pusztán szeszgyár és katánggyökérszárító gyár van. A község lakosai katholikus olvasókört, szegénymenházat és gabona-magtárt tartanak fenn. Taksonyban van posta, de távírója és vasúti állomása Galánta."[5]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1971-től 1990-ig Galánta városrésze.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1426 lakosából 1255 magyar, 114 szlovák, 7 német anyanyelvű, 3 idegen és 47 csecsemő.

1900-ban 1677 lakosából 1620 magyar, 54 szlovák és 3 német.

1910-ben 1845 lakosából 1810 magyar, 34 szlovák és 1 német.

2001-ben 1880 lakosából 1205 magyar és 669 szlovák.

2011-ben 2031 lakosából 1178 magyar és 764 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templomát 1781 és 1784 között gróf Eszterházy Ferenc építtette a régi templom helyén, barokk-klasszicista stílusban. A templomot 1784. szeptember 8-án szentelték fel a Kisboldogasszony tiszteletére. Főoltárának képét 1871-ben Than Mór festette.
  • Evangélikus temploma 1992-ben épült.
  • A falu legrégibb épülete a templommal szemben található plébánia, mely 1774-ben épült.
  • Tájház.
  • Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések című, 2006-ban megjelent kiadványában dolgozta fel a község történelmét.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt él Pukkai László helytörténész, tanár.
  • Itt született 1951-ben és itt él Pék László tanár, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke.
  • Itt hunyt el 1903-ban Specziár Lajos római katolikus plébános.

Források[szerkesztés]

  • Kasalová, V. 2009: Matúškovo 1947-2008 - matičiari spomínajú. Matúškovo.
  • Árendás Zsuzsa 2003: Taksony - tereptapasztalatok elemzése. In: Bakó Boglárka (szerk.): Lokális világok - Együttélés a Kárpát-medencében. Budapest, 223-256.
  • Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 199-201.
  • Németh Zoltán 1971: Tájszavak a szlovákiai Taksonyból. Magyar Nyelvőr 95/1.

Külső hivatkozások[szerkesztés]